Skip to main content

Gerhard Richter: Valós látszat

1961 előtt | Homályosítás: a kezdetek

Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2021. augusztus 27 – november 28.

Kurátor: Bódi Kinga

Gerhard Richter: Elba, (Editions CR: 155), 2012, digitális nyomat, papír; 31 tintasugaras nyomat, az 1957-es Elba monotípia-sorozat alapján © Fotók: Eln Ferenc

1961 előtt

Gerhard Richter 1932-ben született az Elba menti Drezdában. Fiatalkorában egymást követték a különböző politikai-ideológiai rendszerek: a Weimari Köztársaságot a náci Németország váltotta, majd 1949-ben a Német Demokratikus Köztársaság megalapításával szovjet mintára létrejött a kommunista diktatúra. A második világháború utáni időszak a kettéosztott Németország történetében ellentmondásos, nehéz periódus volt, amelyben az egyén nemcsak művészként, de emberként is nehezen találta a helyét. A középiskola elvégzése után Richter a drezdai Képzőművészeti Akadémián tanult murális festészet szakon. Mivel elkötelezte magát a szocialista realizmus doktrínája mellett, nagyon hamar a műfaj sikeres képviselőjévé vált. 1959-ben azonban a nyugat-németországi kasseli documentán tett látogatása komoly kételyt ébresztett benne saját addigi gondolkodásmódját illetően, és tudatára ébresztette korábbi munkásságának kilátástalanságára. 1961 márciusában – négy hónappal a berlini fal megépülése és a szimbolikus vasfüggöny valós megerősítése előtt – Richter karriert, egzisztenciát, minden festményét, műalkotását, valamint rokonokat, barátokat és kollégákat hátrahagyva, elhagyta az NDK-t és sok más polgártársához hasonlóan Nyugat-Németországba emigrált.

Gerhard Richter: Motorcsónak (Motorboot, CR: 79), 1965, olaj, vászon, 170×170 cm | Terese Andeszka (CR: 23), 1964, laj, csalánszövet, 170×150 cm

Homályosítás: a kezdetek

„A fénykép testesíti meg a tökéletes képet; nem változik, abszolút, vagyis független, feltétel nélküli, stílus nélkül. Ezért példakép számomra abban, ahogyan megjelenít, és amit jelent.” (Gerhard Richter, 1964)

Gerhard Richter 1961-ben teljesen ismeretlenként érkezett meg Düsseldorfba. A város az 1960-as években sokszínű, nyitott, izgalmas hely volt, a németországi és a nemzetközi kortárs művészet egyik legfőbb centruma, számos kísérletező irányzattal és művésszel. Richter beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, ahol újra végigjárta a teljes akadémiai képzést, minden akkor divatos és uralkodó irányzatot (informel, gesztusfestészet, minimal art stb.) kipróbált saját alkotásaiban, valamint pótolta művészettörténeti és teoretikus hiányosságait.

1962-ben felfedezte az amatőr fényképeket, illetve a színes bulvármagazinok (Bunte, Stern, Neue Illustrierte) világát. Elkezdte gyűjteni a fényképeket, a könyvekből, fotóalbumokból és újságokból kivágott szöveges és képes részleteket, amelyeket azután felhasznált a festményeihez. 1969-től rendszerezte és kollázsszerűen, kronológiától függetlenül, különböző méretű kartonlapokra ragasztotta a képeket. Mára több mint nyolcszáz lapot és több mint ötezer képet tartalmaz Atlasa, amely az évtizedek során organikusan növekszik és egyfajta vizuális lexikon, emlékek tárháza, „párhuzamos életmű”.

Richter legelső, 1962–1963 körüli fotófestményei még részben festőiek és szentimentálisak voltak, illetve szürke tónusú, az elmosódottság benyomását keltő, figuratív alkotások. A művészt az 1960-as években valóság, reprodukció és fotográfia, és mindezeknek a festett transzformációja, egymáshoz való viszonyuk foglalkoztatta. Ehhez választotta eszköznek az „életlenséget” (unscharf). Ez arra adott lehetőséget, hogy a képeit ne leíró, ábrázoló alkotásokként szemléljük, ne a témára és az alakokra koncentráljunk, hanem a kép egészét nézzük és a valóság egyfajta látszatával szembesüljünk. Így akart minden emocionális és intellektuális közelséget megszüntetni a szemlélő és a képen látható alak, motívum között.

Heidi Kuhn (CR: 197-7), 1968, olaj, vászon, 68×100 cm | Dr. Knobloch portréja (Portrait Dr. Knobloch, CR: 41), 1964, olaj, vászon, 100×90 cm | Titkárnő (Sekträrin, CR: 14), 1963, olaj, vászon, 150×100 cm

Helga Matura a jegyesével (Helga Matura mit Verlobtem, CR: 125), 1966, olaj, vászon, 200×100 cm | Lányfej (Mädchenkof, CR: 63), 1965, olaj, vászon, 75×100 cm | Úszók (Schwimmerinnen, CR: 90), 1965, olaj, vászon, 200×160 cm

Phantom vadászgépek (Phantom Abfangjäger, CR: 50), 1964, olaj, vászon, 140×190 cm | Bombers (Bomber, CR: 13), 1963, olaj, vászon, 130×180 cm | Folyosó (Korridor, CR: 52), 1964, olaj, vászon, 150×135 cm

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.