Skip to main content

Gerhard Richter: Valós látszat

Művészettörténeti reflexiók

Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2021. augusztus 27 – november 28.

Kurátor: Bódi Kinga

Művészettörténeti reflexiók

„Egy roppant nagy és gazdag festészeti kultúra – művészeti hagyomány – örökösének tekintem magam, amit elvesztettünk ugyan, de ami még mindig kötelez bennünket. És emiatt nem könnyű elkerülni, hogy az ember a múltba révedjen, vagy ami ugyanilyen rossz, feladja és lezülljön.” (Gerhard Richter, 1986)

Gerhard Richter sokrétű munkássága nem egyetlen, önmagában teljes és célirányos művészeti koncepcióból ered. Sokkal inkább egy olyan szövevényből, amely gyakran következetes intenciókból épül fel, néha viszont a festészet, illetve a művészet feltételeiről szóló, egymásnak ellentmondó elképzelésekből áll össze. Korábban számtalan kritika érte emiatt: rásütötték a „kaméleon” bélyeget, számonkérték képeinek tematikus és stiláris összetartozását, hiányolták a felismerhető kézjegyet és a konzekvens művészeti koncepciót. Richter a kritikákra a kezdetektől azt válaszolta, hogy éppen a neutrális hatás érdekelte, hogy kizárjon minden érzelmi szempontot és elkerülje a stilizálást a festészetben. Minden személyes kiindulást és élményt távol akart magától tartani. Sokszor hangoztatta, hogy nincsenek témái, nincs programja, stílusa, nem követ tendenciákat és rendszereket.

A festményeket és a festészeti kérdéseket mindig is kortól, témától és stílustól függetlenül szemlélte; kizárólag az érdekelte, hogy mi tesz egy képet képpé. A különböző időszakokban született festményeket soha nem hasonlította egymáshoz, önmagukban álló entitásoknak tekintette őket. A meg- vagy kiragadott festészeti minőségekből nagyon érzékenyen, de távolságtartóan olykor adaptált valamit a saját világába. Richtert a valóság legkülönfélébb képi megjelenésformái utáni örök kutatás és a tiszta festészet iránti vágya kíséri.

Gerhard Richtert egyik műfaj sem foglalkoztatta olyan hosszú ideig és intenzíven, mint a tájképek. A tájképek mellett további, a régi nagy mesterek festészetét idéző művek is születtek, többek között a hagyományos műfajokkal, így a portréval, a csendélettel és a különböző vanitas-képekkel (koponya- és gyertyaábrázolással) való próbálkozásai.

Gerhard Richter: Koponya (Schädel, CR: 548-1), 1983, olaj, vászon, 55×50 cm

Gerhard Richter: Betty (CR: 425-4), 1977, olaj, vászon, 30×40 cm

Gerhard Richter: Moritz (CR: 863-3), 2000, olaj, vászon, 62×52 cm

Gerhard Richter: Kis fürdőző (Kleine Badende, CR: 815-1), 1994, olaj, vászon, 51×36 cm

Gerhard Richter: Tengeri látkép (Reggeli hangulat) (Seestück [Morgenstimmung], CR: 237-1), 1969, olaj, vászon, 80×100 cm; Híd (A tengerparton) (Brücke [am Meer], CR: 202), 1969, olaj, vászon, 93×98 cm

Gerhard Richter: Fák (Bäume, CR: 628-2), 1987, olaj, vászon, 52×72 cm

Gerhard Richter: Nyári nap (Sommertag, CR: 859-1), 1999, olaj, vászon, 117×82 cm

Gerhard Richter: Városkép PL (Stadtbild PL, CR: 250), 1970, olaj, vászon, 170×170 cm

Gerhard Richter: Tükör (Spiegel, CR: 619), 1986, tükör, 200×180 cm © Fotók: Eln Ferenc