Skip to main content

Gerhard Richter: Valós látszat

Angyali üdvözlet Tiziano után

Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2021. augusztus 27 – november 28.

Kurátor: Bódi Kinga

Gerhard Richter: Angyali üdvözlet Tiziano után (Verkündigung nach Tizian, CR: 344-1), 1973, olaj, vászon, 150×250 cm | Angyali üdvözlet Tiziano után (Verkündigung nach Tizian, CR: 344-2), 1973, olaj, vászon, 150×250 cm | Angyali üdvözlet Tiziano után (Verkündigung nach Tizian, CR: 344-3), 1973, olaj, vászon, 150×250 cm | Angyali üdvözlet Tiziano után (Verkündigung nach Tizian, CR: 343-2), 1973, olaj, vászon, 125×200 cm | Angyali üdvözlet Tiziano után (Verkündigung nach Tizian), 2015, No. P12, Giclée nyomat diasecen, alumínium kompozit lemez, 125×200 cm

Új lehetőségek keresése

A festészet létjogosultsága, amely a múltban magától értetődőnek számított, a 20. században megkérdőjeleződött. Az 1970-es években Richter is feltette magának a kérdést, hogy van-e még értelme ezt a hivatást űzni. Kétségeivel nem volt egyedül: a festészet mibenlétét ekkoriban alapjaiban kérdőjelezték meg, részben művészeti eszközökkel feltárva kulturális, társadalmi, illetve politikai körülményeit és feltételeit. Az 1977-es documenta is ezt a kérdést választotta témájául. Hogyan kellene dolgoznia egy festőnek: figurális vagy absztrakt stílusban, rajz- vagy festményszerűen, konceptuálisan vagy spontán, síkban vagy térszerűen, egy vagy több színnel? Mi a fotográfia szerepe? Kinek szólnak az olaj-vászon ábrázolások, és milyen funkciójuk lehet egy folytonosan változó mediatizált világban?

Az alapvető elbizonytalanodás okai részben abban keresendők, hogy a történeti avantgárd mozgalmak a kubizmustól kezdve ugyan a művészet intézményét nem rombolták le, de döntően hozzájárultak ahhoz, hogy a következő korokban lehetetlenné váljon bármilyen esztétikai norma tartós érvényesülése. Alapvető hozzáállásával, amelyet egyszerre jellemzett szkepszis és határozottság, Richter így megfelelő társaságba került. Elég csak felidézni azt a sokszínűséget és mozgékonyságot, azokat az ellentmondásokat és hirtelen irányváltásokat, illetve azokat a művészeti médiumok közötti gyakori átjárásokat, amelyek nemcsak Richtert, de Andy Warholt vagy Robert Rauschenberget is jellemezték. Az új lehetőségek folyamatos keresése, a határok átlépése, a kiszámíthatóság és a kötelező doktrínák kerülése melletti elkötelezettség köti össze Richtert a 20. század legfontosabb művészeivel.

© Fotók: Eln Ferenc

Tiziano

„Nem tudok úgy festeni, mint Vermeer – elvesztettük ezt a gyönyörű kultúrát, minden utópia szertefoszlott, minden elfolyt a csatornába, a festészet csodálatos ideje véget ért. […] Nem ismerek senki mást, aki ennyire kötődne a művészettörténethez és szeretné a régi mestereket, és ennyire szeretne úgy festeni, mint ők. Voltak esetek, amikor megpróbáltam feltámasztani Tizianót és másokat, de természetesen nem sikerült véghezvinnem. Meg akartam festeni az Angyali üdvözletet magamnak. Ez példa arra, hogy mennyire lehetetlen ma így festeni.” (Gerhard Richter, 2002)

Gerhard Richter a 48 portré fekete-fehér arcképei után 1973-ban egy akkoriban rá egyáltalán nem jellemző képciklust festett Tiziano 1540 körüli Angyali üdvözlet című festménye után. Richter 1972-ben a biennáléra való készülés közben látta először Velencében a Scuola Grande di San Roccóban Tiziano festményét, amely nagy hatással volt rá. Ahogy a 48 portrénál – többek között – a hiány kérdésével foglalkozott – apakép, mintakép hiánya, tudás elvesztése, emlékezet elmúlása, felismerés hiánya stb. –, úgy az Angyali üdvözlet Tiziano után is egyfajta hiányról szó: Richter a letűnt tizianói festészetet próbálta meg visszahozni saját jelenébe. Az eredeti figurális képből több fázisban eljutott a képi struktúra richteri absztrakt vizuális megfogalmazásáig. Tiziano jellegzetes drámai és expresszív szín- és formavilágát (erős színek, lágy ecsetvonások) áttranszformálta saját elmosódó, kevésbé megragadható nyelvezetére: a témát és az alakokat szinte a felismerhetetlenségig „elpárologtatta”, a drámaiságot eltüntette. Fokozatosan megszabadította az eredeti művet korának képi, tartalmi és ikonográfiai kötöttségeitől, végül a bibliai jelenetet egyetlen rózsaszín örvénylő felhőgesztussá változtatta.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.