Gerhard Richter és a rajz

Gerhard Richter az elmúlt hatvan évben kevesebb figyelmet szentelt a rajzolásnak, mint festészeti tevékenységének. Hozzáállása a rajzokhoz szkeptikus: de szkepszise a saját magával és alkotásaival kapcsolatban oly sokszor hangoztatott bizonytalanságból fakadt, hiszen a rajzok esetében kevesebb tér a – richteri festészetet alapjaiban jellemző – tévedésnek és korrigálásnak vagy az elfedésnek. A rajzok mindent megmutatnak, ezáltal fokozott tudatosságot igényelnek. Miután Richter napjainkra „befejezettnek” nyilvánította festészeti életművét, képi gondolkodását a rajzok világába helyezte át. Egész festészeti életműve minden „személyes” kizárásáról szól, rajzai pedig ellenkezőleg, az œuvre legszemélyesebb alkotásai.

Legújabb ceruzarajzain mértani pontossággal meghúzott tűpontos, egyenes vonalak keverednek huncut, zabolázhatatlan, összevissza szaladó, megtört vagy íves vonalakkal és elkent, márványos hatást keltő foltokkal és tónusokkal. A 2021. március 11. és április 5. között keletkezett húsz grafitrajz húsz absztrakt táj- vagy időjárásképnek hat. Találunk köztük expresszívebb, lágyabb felületeket, satírozott mezőket, átfirkált rétegeket, elszigetelt fehér (üres) részeket, sűrűbb vonalkavalkádokat, homogénebb maszatokat. A horizont hol széles, hol szűk, hol alul fekszik, hol magasan, hol megtört, hol végtelen. Richter szabadon játszik a formákkal, a formátlansággal, a mélységgel, a véges és a végtelen térrel, a hangulatokkal, a síkkal és a plasztikussal.

Gerhard Richter legújabb rajzai jelentik a legfőbb bizonyítékot arra, hogy a festészeti életmű szerteágazó mivoltával ellentétben egy végtelenül konzekvens rajzi alkotótevékenységről lehet beszélni.