Esterházy Marcell

A hosszú menetelés vége, 2011

„Az igazi haza az Időé, nem a Földé / Az Időből halunk ki mind, / az Időből, amely hazák fölött hazánk lett / uj s nagyobb közösség szerint.” – írja Szabó Lőrinc Kortársak című versében, érvelve amellett, hogy a közösség élménye inkább temporális, mintsem lokális természetű. Kortársainkhoz, még ha ellenségeink is, erősebb kötelékek fűznek, mint az elhunyt, vagy jövőbeli, hozzánk helyileg közelebb álló emberekhez. A későbbi korok „idegen planéták”. Esterházy Marcell műve, A hosszú menetelés vége hasonló időn alapuló, történelmi rokonságot detektál: az elejtett szarvasbikát Ausztriai József Ágost főherceg 1935. október 19-én lőtte le a csákvári Esterházy-birtokon egy éjszakai vadászaton. Ez a dátum, mint Esterházy Marcell családi archívumának feldolgozásakor kiderült, Mao Ce-tungék hosszú menetelésének utolsó napjával esik egybe. A két esemény a lírai párhuzamosság révén egymás felől értelmeződik újra: a hosszú menetelés a szarvasbika mitológiai alakját, a magyarság eredettörténetét hívja elő, és vetíti rá a kommunista Kína történetének heroikus nyitányára. A fotó a globális szinkronitás szemléletével két népi ősmítoszt olvas egymásra, amivel a XX. századi globális, és magyarországi történelem kereszteződéseire is reflektál.