9
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2018. április 20 – június 24.
© Fotók: Eln Ferenc
Vetítések és egymásra rajzolások | 1990–2005
A Vetítések és egymásra rajzolások több mint másfél évtizedig futó sorozatainak is 1989 előtti előzményei vannak. Türk egy 1988-as pályázatban olyan nagyszabású programot vázol fel, amelyben ‒ alkotáslélektani érdeklődése nyomán ‒ „az élet hétköznapjait, a történelmet, a művészettörténetet” is magában foglaló széleskörű anyaggyűjtés bőséges technikai arzenállal párosulna. Mintha egy nagy, összegző sorozatra készülne, ahol a begyűjtött képek, reprodukciók egymásra vetített diáival a Fenomének „önműködő” kép- és formaalkotó generátorait szándékozna beindítani ‒ ezúttal az emberi világ jelenségeire irányítva.
1989 után egyszerre redukálódik és koncentrálódik ez a program. Egyrészt besorolódik ‒ a megtérést követően megváltozott nézőpontból következő ‒„hosszútávú” és nem kevésbé ambiciózus programok közé, másrészt ezen belül hihetetlenül intenzív és aprólékos alprogramok kidolgozásába kezd.
Hol húzódik az „emberi megismerés frontvonala”? Mi az a dárdahegy, amelyet az „emberi szellem az ismeretlen felé szegez”? Hogyan születnek meg a kép még soha „nem létezett rendszertulajdonságai”? ‒ teszi fel kérdéseit Konrad Lorenz nyomán. A nagyszámú kép egyesítéséből, egymásra rajzolásából keletkező képtípus Türk véleménye szerint olyan esztétikai tapasztalat és élmény megszületését teszi lehetővé, melyben a látás és gondolkodás elemei is feltárulnak.
Szűkebb technikai apparátussal (nagyszámú dia/kép egymásra vetítésével, másolásával, toll, ceruza, ritkábban pasztell és szén használatával), monokrómban „tartva” rétegez egymásra bibliai jeleneteket, Hogarth-műveket, Chardin-csendéleteket, németalföldi tájképeket, utcarészleteket, gravitációval küzdő testek (keringő, focisták) vagy egy locsolókanna és vödör szinte forgástetté váló formáit.
A KENYÉR VÍZ sorozathoz hasonlóan az emberi megismerés frusztráltsága nélkül fogadja el és csodálkozik rá a vonalmozgásokból, sűrűsödésekből és ritkulásokból felsejlő világ részleteiben rejlő végtelen gazdagságára. Szinte ikonfestői türelemmel és precizitással próbálja meg az egymásra másolt, egymásba kapaszkodó idő- és térrétegekből kibontani ‒ a „túlrajzolás” pillanatait elkerülve ‒ a „nem ember alkotta képeket”.
Százados László
Türk Péter: Vetítővásznak, 1988–1993 k., papír, ceruza, színes ceruza
Türk Péter: Egymásra vetítések és rajzolások, [Vetítővásznak 1-3.], 1989–1993 k., papír, színes zsírkréta
Türk Péter: Vetítővásznak [Egymásra vetítések és rajzolások 1-2.], 1988–1993 k., fekete karton, tempera, zsírkréta, akvarell
Türk Péter: A focin túl, 2000, papír, ceruza | A focin túl, 2000–2001 k., papír, ceruza | A focin túl, 2001, papír, ceruza | A focin túl, 2001, papír, ceruza, fehér festék
Türk Péter: Egymásra vetítések és rajzolások, 1988–1993 k., papír, színes ceruza | Egymásra vetítések és rajzolások, 1988–1993 k., papír, ceruza
Türk Péter: Egymásra vetítések és rajzolások (Chardin-napló), 1998, papír, toll, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár | Egymásra vetítések és rajzolások (Chardin-napló) 1-2., 1998, papír, toll | Egymásra vetítések és rajzolások (Chardin-napló) 1-3., 1998, papír, toll
Türk Péter: Egymásra vetítések és rajzolások [Németalföldi tájképek 1-3.], 2003 k., papír, ceruza | Utazók, vándorok, bujdosók és zarándokok. Tájképek egyesítése, egymásra rajzolással I-III., 2003, papír, ceruza, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár | Egymásra vetítések és rajzolások [Németalföldi tájképek 1-3.], 2003 k., papír, ceruza
Türk Péter: Egymásra vetítések és rajzolások (Chardin-napló) 1-6., 1998 k., papír, toll | Egymásra vetítések és rajzolások. Az aranyifjú története. Hogarth-tanulmány, 1997, papír, toll | Az aranyifjú története. Hogarth-tanulmány / Egymásra vetítések és rajzolások I-II., 1997, papír, toll, BTM Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum
Türk Péter: Egymásra vetítések és rajzolások [Németalföldi tájképek 1-3.], 2003 k., papír, ceruza
