4
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2018. április 20 – június 24.
© Fotók: Eln Ferenc
Türk Péter: Formaképzés számtani alapú programokkal I-II., 1970, vászon, valkid, Legéndy Péter tulajdona
Türk Péter: Formaképzés számtani alapú ritmusokkal I-II., 1970, vászon, valkid, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria | Formaképzés számtani alapú ritmussal III., 1970, vászon, valkid, Legéndy Péter tulajdona
Konceptuális, analitikus munkák | 1970–1975
Bár az 1970-es évek első felében Türk munkásságának fókuszában a konceptuális hatásokra reflektáló művek állnak, ez a szemléletmód a parallel futó sorozatok már-már zavarba ejtő műfaji és mediális változatosságának közegében jut érvényre.
Az 1969–1971 körül készült analitikus megközelítésű, felületükön számtani „programokat” végigfuttató festményei, reliefjei, redukált szín- és formavilágú, „formázott” sorozatai bizonyítják, hogy jelentős szerepet játszott a hazai (új)geometrikus és struktúraelvű művészetben is. Ugyanakkor Türk éppúgy küld anyagot a Beke László szervezte Elképzelés-projekthez (F-füzet), illetve annak tervezett múzeumi „kiadásához” (Székesfehérvár, 1972), mint a tihanyi Kultúra és szemiotika konferenciához kapcsolódó bemutatóra vagy a Fiatal Művészek Klubjában rendezett Kép/Vers válogatására (1974). Ötleteivel bőkezűen bánik: 1–2 éves kifutású, de néha csak néhány darabos, kitűnő munkák sorjáznak egymás mellett: szöveges lapok, értelmezési síkokat kombináló vizuális feladványok, „képrejtvények” (Helyiérték-képek, Minden, ami fekete… stb.), konceptuális objektek, egy dörzspapír-alapú sorozat vagy a természeti környezetben lezajlott akciók fotódokumentációi. Inverz logikájukkal külön kategóriát képviselnek gyűrt ‒ „préselt síkokra” ‒ festett vagy sablonnal fújt „fázisképei”, absztrakt rendszerekké széteső figurái és formái. Türk művészetében folyamatosan működnek a bevett világleíró rutinok „tárgyilagosságát” viszonylagossá tevő, a műfaji-tematikai határokat lebontó asszociációk.
Az elkészült művek vonzáskörzetébe nagyszámú, a főállású munkát ‒ Türk esetében a tanítást ‒ követő időben, „másodállásban” létrehozott alkotás tartozik. A folyamatos otthoni rajzi jegyzetelés lapjai, soha meg nem valósult ötletek dokumentumai mellett ott vannak a létrejött művek klónjai, variációi is, amelyek egy részét dokumentációs vagy lakás-kiállítások, archívumépítések, küldeményművészeti akciók kerülőútjai csatornázták be.
Százados László
Türk Péter: Helyiérték I., 1971, vászon, valkid, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum | Helyiérték II., 1971, vászon, valkid | MINDEN AMI FEKETE / MINDEN AMI FEHÉR / KIVÉVE A […], 1971–1972 k., vászon, papír applikáció, valkid | Jákob lajtorjája, 1973–1974 k., fa, valkid | Egy íróasztal nem látható fiókjainak sarokpontjai I-II., 1972, farost, valkid
Loading...
Loading...
Loading...
Türk Péter: Sok kicsi sokra megy, 1972/1974 k., epoxigyanta, föld, festék | Hungaronektár [„Döglött méh nem ad mézet”], 1972, mézesüveg, műgyanta, fém | Termel és termel és…, 1972–1974 k., epoxigyanta, föld, gipsz
Türk Péter: Szomszéd várak 1-6., 1970–1971, bútorlap, zománcfesték
Türk Péter: Kiskapu – Nagykapu 1-4., 1970–1971 k., bútorlap, zománcfesték
Türk Péter: „Csak úgy tesz, mintha csinálna valamit, színlel” I-IV., 1972, csomagolópapír, nyomdafesték | Építkezés a véletlenre I-II., 1972–1973 k., csomagolópapír, nyomdafesték, letraset
Türk Péter: A NÉGYZET. Segítség a tárgyilagosság megtanulásához I-III., 1973, papír, nyomdafesték, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria | Repülés I-IV., 1972, fekete-fehér fénykép, bútorlapra kasírozva
