6
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2018. április 20 – június 24.
Konceptuális fotók, egyedi képalkotó technikák, formaszerveződés-tanulmányok | 1972–1981
Türk munkásságában a hangsúly az 1970-es évek közepétől ‒ a korszakot jellemző képzőművészeti fotóhasználathoz is igazodva ‒ a saját alkatához, céljaihoz igazított képalkotási technikákra helyeződik át. Ezekben a műveiben a különböző értelmezési síkok átjárhatósága és kombinálhatósága összekapcsolódik a vizuális információ feldolgozásának és „tárolásának”, az emlékezés mechanizmusainak vizsgálatával. Türk analizálja ‒ felbontja, majd újrarendezi ‒ a látványt. A létrehozott új információs struktúrának mindig van alapegysége, modulja, legyen szó egy talált képből kitépett, de még jelentést hordozni képes „csipetkéről”, az asszociációs sorok vagy egy montázs valamely eleméről, illetve a képszövések egyik, néhány négyzetcentiméteres képkivágat-kockájáról.
Rész és egész viszonyának átrendezése egészen eltérő értelmezési pályákat jelölhet ki a felhasznált elemek karaktere, a szerkesztési módok hangsúlyai miatt. A montázsok és asszociációs sorok újságképekből összeállított storyboard-töredékei külön-külön, de akár egy sorozaton belül is összeolvashatóak. Az így működésbe hozott „szellemi tartományok” a személyes történetek létrehozásának esélyét éppúgy megteremtik, mint a politikai értelmezését. A dobozmunkák „szemléltető eszközei” is ezt a fajta gondolkodásmódot terjesztik ki anyagok, mozgásformák és érzékelési területek asszociatív összekapcsolásai révén.
A többnyire már saját fotókkal dolgozó képszövések szerkesztési elveit más típusú műveletek határozzák meg. A négyzetes hálóval felbontott „alapkép” körömnyi moduljai a „fejük tetejére állva”, máskor megsokszorozva vagy éppen vizuálisan átlagolva rendezik át az alapképet. A legizgalmasabb kísérletekben térbeli mozgások, időbeli történések ‒ közeledés, körbeforgás ‒ alakulnak át valamiféle síkba sűrített, nézőpontokat egyesítő szobrászati eseménnyé.
A korszak másik műcsoportját látszólag eltérő, de tágabb összefüggéseiket tekintve párhuzamos utakon járó formaszerveződés-tanulmányok alkotják: geometrikus alapelemeket, redukált eszközöket felhasználó (fekete-fehér) plasztikák, grafikai sorozatok.
Százados László