minden nem látszik – TÜRK PÉTER (1943–2015) életműkiállítása

10

Téglamunkák | 1995–2008

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2018. április 20 – június 24.

Téglamunkák | 1995–2008

A Téglamunkák az 1989 utáni évek legnagyobb szabású „programja”, amelynek legjelentősebb kifutása a Kiscelli Múzeum templomterében felépített téglainstalláció volt 2006-ban. A Hosszúság, szélesség, magasság és mélység egy évekig tartó kutató- és tervezőmunka fontos állomása, amelynek eredményeképp Türk Péter rátalált „annak az önszervező rendszernek az elveire, amelyek által a téglát többféle szabály szerint úgy lehet görgetni, hogy azok szinte maguktól felépítenek és berendeznek egy hatalmas teret”.

A barátja kertjében kirakott, néhány darabos téglamodellektől a milliméterpapíron rögzített térlefedési kísérleteken át vezetett az út a több ezer téglát rendszerbe szervező 2006-os installációig, majd a téglagörgetés síkbeli, „festői” képalakításának lehetőségeit kidolgozó Téglaképekig, illetve a lézerrel kivágott rácsszerkezetekig.

Türk szerint az emberiség egész történetében jelen lévő tégla nyomai a kultúra és a lélek mélyébe vezetnek: „Kapcsolatban van a méréssel és a matematikával, a térépítés valóságával, de a szellemi alapokra épített, beteljesedett élet képével, a bibliai »mennyei Jeruzsálem« szimbolikájával is.”

A tégla „működtetésének” ‒ görgetésének, nyomhagyásának ‒ feltételeit a művész határozza meg: a kijelölt terület nagyságát, a tégla méretarányait, a kiindulópontként választott tégla helyzetét. Az eredmény azonban már tőle függetlenül születik meg. A létrejött „törvényszerű rendszerek” ‒ akár nyomatként, egy installáció alaprajzaként vagy egy rácskivágat struktúrájának modelljeként ‒ képpé (művé) is válhatnak, ha az ezen a ponton a folyamatba ismét belépő művész így dönt.

A 2000-es évek elejétől használt számítógépes program megkönnyítette a tervezés és rajzolás időigényes munkáját, s lehetővé tette Türk számára a korábbiaknál sokkal nagyobb számú téglarendszer formálódásának megfigyelését. A különböző (analóg vagy digitális) információtárolási és megjelenítési módok, a médium- és léptékváltások, az egymásra reflektáló képmegjelenítési és feldolgozási módok gazdag és élő hálózata teszi az életművön belül megkerülhetetlenné e munkák csoportját. A szerkesztési elvek és a színek ‒ mindig is vágyott ‒ újbóli, rég nem tapasztalt intenzitású megjelenése felidézi az 1970 körül született analitikus megközelítésű, számtani programokat futtató festmények és reliefek sorozatait is.

Százados László