Sétanapló a Velencei Biennále idején
James Lee Byars visszatérése1
James Lee Byars (1932–1997) egyszerre volt idegen és otthonos Velencében, hiszen 1982-től 1997-ig itt élt (egészen Kairóban bekövetkezett haláláig), és a mai napig újra és újra feltűnnek művei: Aranytornya (The Golden Tower, 1974–1990) 2017-ben volt a Biennále emblematikus műve, a Canal Grande partján (Campo San Vio) felállítva. 2019-ben a saját ravatalát megelőlegző aranykoporsója (The Death of James, 1994) a Santa Maria della Visitatione templomában volt látható,2 de a Punta della Dogana tárlatain is rendszeresen találkozhatunk alkotásaival. Nem véletlenül, hiszen Velencéhez jól illik a Byars fémjegyévé vált arany.
1
Invisible Questions That Fill the Air. James Lee Byars and Seung-taek Lee, Palazzo Loredan, Velence, 2024. április 17 – augusztus 25., URL: https://www.istitutoveneto.it/flex/cm/pages/ ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/1998
2
Darida Veronika: Velence máshogy. Balkon online, 2019. augusztus 88., URL: https://balkon.art/home/velence-mashogy-2-resz/
Seung-taek Lee: Untitled, 1963/2018, festett agyagedények, változó méret © Fotó: Eln Ferenc
Idén, az Accademia híd mellett található Palazzo Loredanban, a Biennále kísérő eseményeként megrendezett tárlaton a vele egy évben született Seung-taek Lee (1932–) koreai antiművésszel (a „non-sculpture” és „non-painting” képviselőjével) szerepelnek együtt művei. Seung-taek zsinór, léc és papír alkotásai mellett Byars-től is sokszínűbb válogatás látható, mint az elmúlt években bármikor.
James Lee Byars: The Golden Divan, 1990; World Flag, 1991 © Fotó: Eln Ferenc
Seung-taek Lee: Untitled, 2020 © Fotó: Eln Ferenc
A nagy arany szobrok és installációk mellett – mint az aranydívány (The Golden Divan, 1990), az aranyfüggöny (World Flag, 1991) vagy az aranyravatal (The Monument to Cleopatra, 1988) – helyet kapnak kisebb arany szobrok is, mint a filozófusok ikonikus szöge (The Philosophical Nail, 1986), mely szintén visszatér Velencébe.3
3
Legutóbb a Punta delle Dogana Icônes kiállításán szerepelt. Erről ld. Darida Veronika: Velencei sétanaplók és más írások. Budapest, Typotex, 2023, 162.
James Lee Byars: Byars is Elephant, 1997 © Fotó: Eln Ferenc
Az ismertebb arany művek mellett Byars korai, a zen buddhizmus hatását mutató alkotásait is láthatjuk, köztük egy japán papírra festett enszót (Untitled, 1959), egy oszlopszerű faszobrot (Untitled, 1959) vagy egy maszkszerű arcot ábrázoló kerámiát (Untitled, „Japanese Face”, 1958). Egyszerűségükben megragadóan szépek a kőinstallációk: a jade és kráterkövek, vagy az a félbetört kő, melyet a művész önarcképként aposztrofál („Self-portrait”, 1992). A kettős tárlat alkalmas arra, hogy felhívja Byars munkásságára a figyelmet, és méltó folytatása talán az lehetne, ha (Milánóhoz hasonlóan4) Velence is önálló életműkiállítást szentelne egykori lakosának.
4
Jame Lee Byars. Pirelli HangarBicocca, Milánó, 2023. október 12 – 2024. február 18., URL: https://pirellihangarbicocca.org/mostra/james-lee-byars/
Invisible Questions That Fill the Air. James Lee Byars and Seung-taek Lee, Palazzo Loredan, Velence, 2024 (részlet a kiállításból) © Fotó: Eln Ferenc
Andrzej Wróblewski felfedezése5
Andrzej Wróblewski: Hirosimai árnyék, 1957, olaj, szén, vászon, 133×100 cm © https://starakfoundation.org/en/spectra/news/andrzej_wroblewski_1927_1957_in_the_first_person
Számomra idén az egyik legizgalmasabb felfedezést Andrzej Wróblewski (1927–1957), a fiatalon meghalt lengyel festő jelentette, akinek munkásságából gazdag válogatás látható a Procuratie Vecchie (a Szent Márk téren található) kiállításán. Az eklektikus életműben – melyben épp úgy felfedezhető a szürrealizmus, az expresszionizmus, az absztrakció és a szocialista realizmus hatása – hihetetlenül erős képek vannak. Engem különösen megrázott a Hirosimai árnyék (1957), melyen a szénnel megrajzolt, arctalan, geometrikus test ülő figurája szinte a levegőben lebeg, miközben éles fekete csíkok hasítanak a testébe. Az enigmatikus alak egyszerre ábrázolja az áldozatokat és utal a túlélőkre, akikbe szintén mély sebeket vág az emlékezés. A litván zsidó családból származó Wróblewski egész festészetét meghatározta a traumafeldolgozás, érthető módon, hiszen családjából többen a holokauszt áldozatai lettek, a túlélőknek pedig második világháború után el kellett hagyniuk Vilniust. A mostani tárlaton több olyan képet láthatunk, melyek kínzásokat vagy kivégzéseket ábrázolnak, néha realistán, máskor egészen szürreális módon, mint a Kivégzett férfi (1949) esetében, ahol a nekünk háttal álló Gestapo tiszttel szembeni kék színű áldozat derékban ketté törik, felső teste lefele fordul, és széttárt karjával így alkot egy furcsa keresztformát. Wróblewski művein gyakori motívum a testek fragmentációja, mely egyszerre groteszk és ijesztő. Nem csak az emberi testek fragmentalizálódnak, a levágott fejű zöld halak is a háború borzalmát fejezik ki. Másfajta testfragmentumokként tekinthetünk azokre a levágott fejekre, melyek gyakran vigyorgó koponyák: lidérces „memento mori”-k.
5
Andrzej Wróblewski (1927–1957) In the First Person. Procuratie Vecchie, Velence, 2024. április 20 – november 24. URL: https://starakfoundation.org/en/spectra/news/c/1/36,0
Andrzej Wróblewski: Kivégzett férfi, 1949, olaj, vászon, 118×89 cm © https://starakfoundation.org/en/spectra/news/andrzej_wroblewski_1927_1957_in_the_first_person
Wróblewski képein visszatérő motívum az a szomorú tekintetű kisfiú, aki mintha a festő alter egója lenne. Saját portréján (Önarckép, sárga háttérrel, 1949) viszont egy mereven ülő, okulárét viselő, fiatal diákot látunk, aki mintegy magába zárta a század rettenetét. Ugyanakkor a kiállításon találhatunk olyan vidám képeket is, mint az Elég megnevettetni egy lovat (1956), mely mintha arra válaszolna, hogy miként lehet túlélni az élet értelmetlenségét. Erre egy másik válasz a világból való kivonulás: az a gesztus, ahogy a festő nekünk hátat fordító, nagy sofőrjei (Blue Chauffeur, 1948) kivezetnek a világból és nekivágnak az ismeretlennek.
4
Clement Greenberg: L’avventura del modernismo. Szerk. Giuseppe di Salvatore, Luigi Fassi, ford. B. Cingerli, Johan & Levi, 2011.
Andrzej Wróblewski: Önarckép, sárga háttérrel 1949, olaj, vászon, 92×62 cm © https://starakfoundation.org/en/spectra/news/andrzej_wroblewski_1927_1957_in_the_first_person
Végül érdemes még kiemelni a tárlat egy gyönyörű tájképét: a Hegyek (1952), olyan akár egy kínai festmény, mely feltárja előttünk a láthatatlan távlatot, de egyben sejtelmes jóslatot is láthatunk benne, hiszen Wróblewski néhány évvel később hegymászó balesetben hal meg.
Andrzej Wróblewski: Hegyek, 1952, tus, papír, 22×33 cm © https://starakfoundation.org/en/spectra/news/andrzej_wroblewski_1927_1957_in_the_first_person
