Sokféle valóság | Multiple Realities

Chiharu Shiota: Multiple Realities

Chiharu Shiota napjaink egyik legkeresettebb képzőművésze, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ez év szeptemberéig Dél-Koreától Auszráliáig, kilenc országban volt egyéni kiállítása, nem számítva részvételét a különböző csoportos tárlatokon, nemzetközi eseményeken, mint például a Pristinában rendezett Manifesta 14-en.2 Míg Pristinában a Fatih Sultan Mehmet Han Hammam adott otthont a teljes teret behálózó alkotásának, addig hasonlóan rendhagyó a helyszíne egyéni kiállításának a koppenhágai Cisternerne-ben. A 19. században kialakított 4300 m² alapterületű, föld alatti víztároló több évtizeden keresztül látta el ivóvízzel Koppenhágát. Az 1981-ben használaton kívül helyezett létesítményt 1996-tól különféle kulturális események rendezésére használták, 2013 óta pedig a Frederiksberg Museum részeként kortárs művészek kiállításainak ad otthont.

A Søndermarken Park szélesen elterülő zöld gyepéből kiemelkedő két üvegpiramis jelzi csak a föld alatt rejtőző látnivalót. A bejáratnál dános mosollyal és előzékenységgel figyelmeztetik a látogatót, hogy ha le kíván térni a kiépített átjárókról, azt szabadon megteheti, de ez esetben 10 cm mélységű vízfelületeken kell átkelnie. (Egy korábbi kiállítást csónakon lehetett bejárni). A meredek lépcsőn lejutva, sötétbe burkolódzó, oszlopokkal és boltívekkel tagolt térbe érünk, ahol csak az alkotások vannak megvilágítva. Az első látvány, amivel szembe találkozunk, a vízzel telt medencék között száraz lábbal járható utat kétoldalról és felülről övező pókhálószerű gigantikus méretű szövedék. Szorongató érzés keresztülhaladni a fehér szálakból kialakított, geometrikus formákat, négyzeteket, trapézokat, háromszögeket formáló hálózat alagútján: olyan érzés, mintha a háló képes lenne tovább terjeszkedni, és minket is körülfonni. Megérkeztünk Chiharu Shiota kísérteties és lebilincselően látványos világába.

Az 1972-ben Osakában született Chiharu Shiota életének közel a felét Berlinben töltötte, ahol jelenleg is él. Marina Abramović és Rebecca Horn voltak a mesterei, akiknek hatása egyebek mellett gondolati önállóságában, munkássága innovativitásában és sokoldalúságában is megnyilvánul. Mestereinek hatása ugyancsak tetten érhető performanszaiban és videóiban is, amelyek zömét installáció- és testművészet kombinációja alkotja. Szélesebb körű ismertségét azonban elsősorban vékony szálakból létrehozott térbeli struktúrainak köszönheti, amelyekkel a 2015-ös Velencei Biennálén került igazán a figyelem középpontjába. Léa Grujon a művész egyik kiállításról írva ezeket a struktúrákat a venezuelai művész, Gego3 hatvanas években készült alkotásaival hozza rokonságba, Shiota pedig így vall róluk: „A szálak egymásba fonódnak. Kereszteződnek. Szétválnak. Mintha az életünkön átfutó érzések és fájdalmak tükrei lennének. A szálak egymás utáni felvagdosása, összefűzése és csomózása arra ösztönöz, hogy a szobor műfajának keretein belül egy teljesen más univerzumot hozzak létre”.

Nincs kijelölt útvonal, szabadon sétálhatunk Chiharu Shiota lenyűgöző és nyugtalanító álomvilágot teremtett labirintusában. Útjelzésként a megvilágított művek távolról felsejlő fényei szolgálnak. Itt egy vörös, ott egy fehér felfüggesztett esküvői ruha forog szabadon. (A japán szokások szerint a menyasszony az esküvői ceremónia után a fehér ruhát vörösre cseréli.) A vörös szín a kelet-ázsiai kultúrában több más jelentése mellett, az életet, az összetartozást, a sors láthatatlan fonalát jelképezi, és amint azt a 2016-os szentendrei kiállításon4 is láthattuk, Shiota munkáiban különösen fontos szerepet tölt be. Máshol a fehér ruhát sűrű háló öleli körül, amivel Shiota a férjhez menő lány életében bekövetkező változás esetlegességére, pozitív vagy negatív következményeire utal: védelmet nyújt vagy foglyul ejt? A művész sűrű hálóból kialakított, ismeretlenbe vezető „vészkijáratával” megoldást is ajánl: mindig van másik út, tőlünk függ, melyik irány választjuk.

A szintén felfüggesztett mozgó, körbe forgó, láncszerűen egymásba kapcsolódó vörös négyzetek, koncentrikus körök kevesebb gondolati tartalmat hordoznak, viszont vonzó látványt nyújtanak. Szerepük inkább az önmagában is erősen domináló terek „elfoglalása”, uralása. Mindezt hol a tükröződésekben ismétlődő, hol pedig az árnyékokkal rajzolt geometrikus formák teszik teljessé.

November 30-án Chiharu Shiota efemer alkotásai, akárcsak ébredés után az álmok, néhány emlékfoszlányt maguk mögött hagyva, szétfoszlanak.