Skip to main content

Joseph Beuys: Mézpumpa a munkahelyen

Ideologikus mivoltját elrejtve, a normativitás és a természetesség álcáját öltve, a kapitalista termelés logikája szinte észrevétlenül hálózza be és határozza meg az élet valamennyi területét. A politika és a kultúra, azok intézményei és hatalmi struktúrái, de még a társadalmi kapcsolatok és viszonyrendszerek is a kapitalista gazdasági logika mentén rendeződnek. Először Karl Marx artikulálta ezt a jelenséget az 1859-ben megjelent A politikai gazdaságtan bírálatához című művének előszavában, ahol a társadalmi felépítmény első számú meghatározójának a gazdasági alapot nevezi meg, vagyis a termelőeszközöket, illetve a termelési viszonyokat. Marx az utópikus világának az eljövetelét a történelem dialektikus alakulásában látta, amelyet a gazdasági alap megváltoz(tat)ása hív életre.1

Joseph Beuys – érzékelve az alap és a felépítmény közötti aszimmetrikus dinamika problematikusságát – művészeti tevékenységében egy radikálisan utópikus társadalmi víziót kínált, amely a politika, a gazdaság és a kultúra szféráinak totalitásában gondolta újra a fennálló struktúrákat. Rudolf Steiner háromosztatú társadalmi rend elképzeléséből kiindulva Beuys utópikus társadalmának alapját az egymástól elkülönített, de egyensúlyban lévő három szféra adta, amelyek a részvételi demokrácia, a kooperatív gazdaság és a független kultúra eszméi mentén működnek. Marxszal ellentétben Beuys nem az alap megváltoztatásában látta az utópikus társadalom megvalósításához vezető utat, hanem a felépítményben. Szabad iskolák és egyetemek alapításai által kívánt kialakítani egy, az állam és gazdaság hatalmától felszabadított, független szellemi és kulturális életet. Az alap fogságából megszabadult felépítmény így eszközöket és utakat képes találni a demokratikus jogi szférában olyan változások életre hívásához, amelyek úgy gyakorolnak hatást a gazdasági életre, hogy az kizárólag az emberi igények kielégítését szolgálja és ne csak egyre növekvő fogyasztói igényeket teremtsen.2

Ez az elképzelés manifesztálódik Joseph Beuys 1977-es, a 6. documentán bemutatott Mézpumpa a munkahelyen (Honigpumpe am Arbeitsplatz, 1974–1977) című összművészeti alkotásában.3 A mű egyik felét a Fridericium Múzeumban megrendezett Free International University 100 napig tartó folyamatos konferenciái, kerekasztalbeszélgetései és műhelyei adták, amelyek társadalmi problémák mentén szerveződve azok megvitatására, illetve megoldására irányultak. Mindeközben az eseménysorozat termeit az összművészeti alkotás másik fele, a mézpumpa installációjának vékony, műanyag csövei hálózták be. Az installáció középpontjában a szívnek megfeleltethetően két hajómotor keringetett 2 tonna mézet a vertikálisan és horizontálisan egyaránt terjeszkedő, érrendszer-szerű csőhálózatban.

A Mézpumpa érhálózatra emlékeztető felépítésében Joseph Beuys szociális organizmus gondolata köszön vissza. Beuys a társadalomra mint testre tekintett, amely fiziológiai szempontból hierarchiamentesen épül fel. Hasonlóan az emberi testhez a szociális organizmus is egy harmonikus egység, mégis mint funkcionális rendszer tagoltan írható le, átfogva a gazdasági, politikai, és kulturális szférákat.4 Beuys elképzelése szerint a szociális organizmus formálásában mindenki demokratikusan részt vehet, ezáltal járulva hozzá egy jövőbeli, szabadságon alapuló struktúra kialakításához, amely a szociális plasztika aktusában ölt formát. A szociális plasztika kiterjesztetett művészetfogalma az emberi kreativitást, vagyis a művészetet tekintette az igazi társadalomformáló erőnek. Elmosva a határt élet és művészet között, az új művészet fogalom nem csak a kultúra termékeire korlátozódik, hanem magába foglal minden olyan hétköznapi cselekedetet és munkát is, amelyet kreatívan végeznek. Beuys totalizáló művészetfelfogása az emberi formaalkotás teljes spektrumát felöleli, legyen szó gondolatokról, beszédről, társadalmi interakciókról vagy műalkotásról.5

1

Karl Marx és Friedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa in Marx és Engels válogatott művei Első kötet, Kossuth Kiadó, Budapest, 1975, 137-164

2

Peter Schata: Joseph Beuys / Mézpumpa a munkahelyen (documenta 6). Ford. by Győri Lívia, Szijj Ferenc, Liget Galéria, Budapest, 2000, ld. http://www.c3.hu/~ligal/258.htm
(utolsó belépés a szövegben hivatkozott webhelyekre: 2021. november 15.)

3

https://www.documenta.de/en/retrospective/documenta_6#

4

Peter Schata: i.m.

5

David Adams: From Queen Bee to Social Sculpture. The Artistic Alchemy of Joseph Beuys, in Bees. Lectures by Rudolf Steiner, transl. by Thomas Braatz, Antroposophic Press, Gt. Barrington, MA, 1998, 187-215.

Joseph Beuys: Mézpumpa a munkahelyen (Honigpumpe am Arbeitsplatz), 1974–1977, részlet © Fotó: Halas István

Beuys – elmondása szerint – a Mézpumpával a Free International University alapelvének a társadalom vérkeringésében való működését akarta demonstrálni. Ennek okán a mű csak akkor teljes, ha emberek tartózkodnak a csövek által behálózott terekben, ahol a szociális plasztika aktusával élve eszmét cserélnek, interakcióba lépnek egymással. A többek között Beuys által alapított Free International University6 célja és feladata a kitágított művészetfogalom és a mindenkiben megtalálható kreativitás lehetőségnek a felismerése, feltárása és fejlesztése, amelyet a kapitalizmus versenyképességre való orientációja és agresszív sikerhajhászása elrejt.7 A 6. Documenta 100 napos időtartama alatt rendezett 13 műhelyben olyan átfogó társadalmi jelenségek kérdéskörei kerültek napirendre, amelyek egyaránt tematizálták az alap és a felépítmény problémáit, valamint a közöttük fennálló viszonyt. A Periféria műhely esetében például a világrendszerben centrum, félperifériás, illetve perifériás pozíciót betöltő országok gazdasági függőségi viszonyai és az ebből adódó egyenlőtlenségek kerültek a fókuszba. A Média műhely munkája során többek között a multinacionális vállalatok hírközlésre gyakorolt hatását analizálták, illetve lehetőségeket és megoldásokat kerestek az állami és multinacionális irányítástól mentes, független közmédiák fejlődéséhez, működtetésére. Mindezek mellett a nukleáris energia és alternatívái, a közösség szervezés, illetve a munka és munkanélküliség témái is terítékre kerültek a többi műhelyen. A záró, 13. műhelyen pedig összegzésre került az elmúlt 100 napban megtermelt tudás és a különböző műhelyek dinamikái is. Ezeken az eseményeken az adott kérdéskör szakértői, számos politikus és aktivista a documentán résztvevő közönséggel együtt vitatták meg a felmerülő kérdéseket a részvételiség nevében, ezáltal kihatva a szociális organizmusra, ahogyan a műhelyeken megtermelt tudás változást gyakorol akár egyéni, akár társadalmi szinten.

6

Joseph Beuys Heinrich Böll-lel, Klaus Staeckkel és másokkal közösen 1973-ban alapította meg a Free International University for Creativity and Interdisciplinary Research elnevezésű szabad egyetemet, amelynek első nagy nyilvános eseményére 1977-ben, a 6. documentán került sor.

7

Caroline Tisdall: Permanent Conference in Joseph Beuys, Tames and Hudson, New York, 1979, 265-282.

Joseph Beuys, Peter Schata, ill. a gyermekét tartó anyuka mellett, Caroline Tisdall, és Shelley Sacks © Fotó: Halas István

A Free International University tudástermelése és szellemi munkája révén láthatóvá válik a kitágított művészetfogalom hatása és értelmet nyer a mű címében szereplő munkahely jelentése is. Beuys az emberi kreativitást és teremtőképességét nevezte meg az ökonómia legelemibb erejének, a gazdaság igazi tőkéjének. A gazdaság dimenzióját művészetébe inkorporálva Beuys egyben ki is tágítja annak keretét. A gazdaság szféráját, amely alatt elsősorban az ipari termelést és a financiális szektort szokás érteni, Beuys művészetfelfogása kitágította: a kulturális életben és egyéb területeken végzett munkák, amelyek nem kimondottan profitábilisek is ide sorolandóak. Ennek fényében Beuys újraírja az addig használatos tőkefogalmat, amely kizárólag a gazdasági folyamatok materiális részét ragadta meg.

A kreativitásra alapozott, új tőkefogalom képezi Joseph Beuys és Johannes Stüttgen8 közös, alternatív gazdasági működésének és pénzfogalmának a kiindulási pontját.9 Beuys kitágított művészetfogalmát követve az új jövedelemrendszer alapját nem a munka értéke határozná meg, hanem a minden emberben ott lakozó kreativitási potenciál. A szociális organizmus analógiájára felépített gazdasági működés vérkeringését a termelés és fogyasztás közötti pénz és az áru körforgása szolgáltatja. Leválasztva egymásról a termelést és a bérezést, a közöttük történő pénz áramlását a szociális organizmus szívfunkcióját betöltő Központi Bank biztosítaná. A termelésért járó jövedelmet a Központi Bank demokratikus szabályozások alapján jövedelemként osztaná szét a vállalkozásokban vagy szövetkezetekben együttműködők között. Így válik meghaladhatóvá a bérmunka fogalma, mivel Beuys szerint a jövedelem mint alapvető emberi jog mindenkit egyaránt megillet. A bevezetésre kerülő új pénz egy gazdasági érték nélküli jogi dokumentummá válna, amely a jövedelem kézhez vétele után „fogyasztói tőkeként” az egyén fogyasztói és egzisztenciális igényeinek kiszolgálását biztosítaná. Árucsere után a felhasznált pénz mint értékét vesztett jogi dokumentum áramolna vissza a Központi Bankba, ezáltal beteljesítve a körforgást. Ez az új rendszer megszűntetné a bérmunkát, a termelőhelyi tulajdont és az ebből következő kizsákmányolást. Ebből következve felszámolná a termelőeszközök mint tulajdon és hatalmi eszköz felhalmozását.

8

Johannes Stüttgen (1945), német képzőművész és tanár a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol Joseph Beuys volt a tanára.

9

Caroline Tisdall: Honey Pump in Joseph Beuys, Thames and Hudson, New York, 1979, 254-264

Joseph Beuys, Kassel, 1977 © Fotó: Halas István

1979-ben, 2 évvel a Mézpumpa a munkahelyen bemutatása után jelent meg Pierre Bourdieu, francia szociológus La Distinction: Critique sociale du jugement című könyve,10 amely a gazdaság és szociológia területén használt marxi tőkeelméletet tágítja tovább. A Bourdieu által kijelölt új tőkekategóriák; a kulturális, szociális és szimbolikus tőkék. Az új tőkeelmélet kitágítva a kapitalizmus értelmezésihorizontját totálisabb képet nyújt a gazdasági racionalizmus szemszögéből értelmetlennek vagy jelentéktelennek tűnő cselekedetek megragadásához. Noha Beuys esetében a kreativitáson nyugvó tőkefogalom nem a szociológia empirikus talajából sarjadt, hanem saját művészetében körvonalazódott, teoretikus szinten mégis ugyanolyan távlatokba ér el. Az alapnak a felépítményből történő megváltoztatásához a felépítményt is meg kell változtatni, ahogyan Beuys megkísérelte a felépítményről való gondolkodást átformálni. A Mézpumpa a munkahelyen és az azt körülölelő gondolatvilág Joseph Beuys művészetén keresztül egy új, totálisabb megközelítést kínál a társadalmi felépítményről való gondolkodáshoz és az annak megváltoztatásához szükséges ágencia megértéséhez. Beuys gondolkodásában a kollektivitáshoz az út az indivídum forradalmasításán keresztül vezet. A tudat felszabadításához szükségszerű az a radikálisan egalitárius elgondolás, miszerint minden ember azonos potenciállal rendelkezik, amelynek kibontakozását csak a gazdasági és társadalmi körülmények befolyásolják.

10

Pierre Bourdieu: La Distinction: Critique sociale du jugement. Les Editions de Minuit,
Paris, 1979. Angolul (Distinction: A Social Critique of the Judgement of Taste, transl. by Richard Nice, Harvard University Press Cambridge, Massachusetts, 1984) ld. https://monoskop.org/images/e/ e0/Pierre_Bourdieu_Distinction_A_ Social_Critique_of_the_Judgement _of_Taste_1984.pdf

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.