Skip to main content

A Randomroutines új műve Csehországban

Mintha az elmúlt évtizedben a kísérletező magyar köztéri művészet Csehszlovákiába költözött volna. Az anakronisztikus kijelentést alátámaszthatja az a tény, hogy ebben az időszakban Magyarországon alig akadt olyan város, amelynek terein, utcáin az újonnan felállított szobrokon, emlékműveken új gondolatok vagy formák jelentek volna meg. A zsánerszobrok és akadémikus portrék mellett legfeljebb néhány óvatos absztrakt mű bukkan fel néhol – mintha a régi Csehszlovákia köztér-világa tükröződne vissza, itt és most. Szlovákiában, Zsolnán viszont ma is látható Csákány István tíz évvel ezelőtt készült alkotása, az Emlékmű egy emlékműnek, egy hatalmas kandeláber tetejére állított emberfigura, amely önmaga fölé egy napelemmel működtetett lámpatestet tart.1 A csehországi Třinecben pedig most decemberben avatták fel a Randomroutines, azaz Kristóf Krisztián és Kaszás Tamás fémelemekből hegesztett, monumentális térbeli rajzát, amely egymás nyakában vagy hátán ülő emberek gúláját ábrázolja, tetején egy vasból körvonalazott lányalakkal, amely kezében csavarkulcsot tartva egy megrepedt üveglapra emlékeztető tárgyat szerel. A szlovákiai és a csehországi mű egyaránt a magasba tör, s mindkettő a múltra utal: a nemcsak Csehszlovákiára, de Magyarországra vagy Romániára is közösen érvényes szocialista évtizedekre. A magasba törő és a kelet-európai félmúltra utaló művek egy letűnt kor heroizmusának lenyomataiként kritikus és ironikus alkotásokként értelmezhetők, amelyeknek jelenleg valóban otthonosabb lehet a cseh vagy a szlovák közeg.

Keserűen ironikus már a třineci mű címe, a Tehertétel vagy erőforrás is, amely az alkotást körülvevő fémkorlátok között elhelyezve cseh nyelven olvasható: „Břemeno, nebo potenciál”. „A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertételt vagy erőforrást jelentenek” – hangzott el tavaly a mondat Balog Zoltán miniszter szájából, s a köztéri műben most ez a két embertelen fogalom íródik az embergúla köré. Fiúk és lányok alkotják a tornyot: heten vannak, mint egy népmesében, teherként nehezedve egymás vállára. A legfelső alak kezében a munka eszköze, a munkásság egykor sokszor használt és kihasznált jelképe, a villáskulcs, amellyel egy kör alakú tárgyat érint. Az emberek erőkifejtésének célja ez a tárgy, amely mint egy tető borul a csoport fölé. Lehetne csillagrajz is, de inkább repedt üveglapnak látszik, amelyen a repedések vonalai vékony betonacél rudakból rajzolódnak ki. A figurák körvonalát is ez a rajzolat alkotja; az elmúlt években az anyag és a forma a Randomroutines védjegyévé vált. Kaszás és Kristóf széles merítésben gyűjtötték a leggyakrabban építészeti elemekhez kapcsolódó – gyakran középületeken megjelenő –, mindenekelőtt az ötvenes-hatvanas években sűrűsödő alkotásokat és mintázatokat, s ebből kiindulva szerkesztették és építették meg köztéri és kiállítási installációkat. Első třineci tervük még a közelebbi-távolabbi épületeken talált, különböző méretű vasrajz-töredékeket is tartalmazott volna, megidézve egy már csak nyomokban létező korszak technikáját és dekorációs elképzeléseit.

Třinec, 2017. november 27.

A mű környezetét egy mozi, egy kis park és az elmúlt hatvan év különböző szakaszaiban épült lakóházak alkotják. A körvonalakból álló vasrajzon áttekintve minden irányban látszik a városi épített közeg. Az embertorony valójában háromnézetű: az egyik irányból a kékre festett körvonalakból egy inkább figurális tömeg bontakozik ki, a másik oldalról a fehér festéssel absztraktabb a kép. A harmadik nézetben a két csoportsziluettből csak egyetlen vonal látszik, így a mű csupán egyszerű és karcsú tartószerkezetnek tűnik. Az alkotók szándéka szerint a különböző látványokból a háttér és a mű kontrasztja rajzolódik ki: éjszaka inkább a strukturális részek látszanak, nappal főképp a figurák kerülnek középpontba.

Az alakok együttesét még kiegészíti egy fémrudakból hajlított és hegesztett székegyüttes. Az embertorony egyik oldalán egyetlen székkel, amely mintha nézőre várna, a másikon pedig egy rakásolt széktoronnyal, amelynek elemei egymásba fonódnak, így köztéri bútorként használhatatlanul, szétszedhetetlenül alkotnak egyetlen absztrakt tömeget. A gúla minden tagjának jutna egy szék, ráadásul valamennyi bútor önálló és jellegzetes darab: a Randomroutines gyűjtései alapján minden székre másfajta támlát és ülőfelületet tervezett. Ha valódi, ülhető székekről lenne szó, a műegyüttes lehetne akár egy közösségi tér központi eleme is, így azonban épp ennek ellentétére utal: egy letűnt kor közösségi utópiájának zsákutcáját mutatja fel.

třineci könyvtárosok

A mű egy félkör alakú, megemelt kiugróban helyezkedik el, ezt korábban egy másik alkotásnak, a Kozmosz című félabsztrakt, modernista szobornak építették, amely sohasem került erre a helyre. A tér üresen olyannak tűnhetett, mint egy egyszemélyes dísztribün, ahonnan egy politikus beszélhetne a tömeghez, vagy szemlélhetné a felvonulást. A tribünre helyezett embertorony ezen a szálon továbbhaladva a Csehszlovákiában egykor különösen népszerű szpartakiádok gúláit is idézheti. Vagy a szocialista korszak játszóterein szinte kötelezően elhelyezett rakéta-mászókákat. Esetleg a Kossuth Lajos utca egykori legnépszerűbb fényreklámját, az Úttörő Áruház labdadobáló gyermekeit. Akármerre indulnak is az asszociációk, többnyire a múltba érkeznek, egy eleve kudarcra ítélt és elsüllyedt világhoz, amelynek darabjai – a szocialista múlt körvonalai és mintázatai – egyre erősebben ütnek át a jelenkoron. A talapzat formája Jochen Gerz és Esther Shalev-Gerz 1986-ban megkezdett és 1993-ban befejezett Fasizmus elleni emlékművére emlékeztet.2 Ott a tizenkét méter magas ólomoszlop, amelyre az arra járók a múltra és a jövőre vonatkozó üzeneteiket írhatták fel, szakaszonként feliratokkal betelve süllyedt le a félkör alakú, korláttal határolt építményben. Třinecben a múlt nem süllyed el. A hét életnagyságú ember itt egymás felett: jelenkori abszurd szellemkép. Felettük a határ a csillagos ég, amely azonban csak az elképzelt, repedt és átütött üvegen keresztül látszik. Szerelni ezt csavarkulccsal nem lehet.

Randomroutines: Tehertétel vagy erőforrás?, 2017, Třinec, Csehország

Politikus

Randomroutines: Tehertétel vagy erőforrás?, 2017, Třinec, Csehország

Randomroutines: Tehertétel vagy erőforrás?, 2017, Třinec, Csehország