Chilf Mária In Transition | Átalakulóban című mexikói kiállításának anyaga 2025–2026 fordulóján külön termet kapott a Ludwig Múzeum 2023-ban – a Vigyázat, törékeny – Handle with Care című tárlattal – elindított, hosszú távú kurátori vállalkozás második állomásán, a Finom Illesztések – Golden Repair válogatásában. Jó érzékkel kiválasztva, magától értetődő módon illeszkedett Dabi-Farkas Rita és Popovics Viktória „a gyógyulás és javítás témakörét tág értelemben – a személyestől a kulturálisig, a társadalomtól a sejtekig – vizsgáló”, s ugyanakkor az egyéni és globális törésvonalakat felszámolva a „kollektív gyógyulás, a külső és belső egyensúly helyreállításának lehetőségeit is felvillantó” koncepciójába.

A műegyüttese a mexikói Playa del Carmen város és környezetének kulturális, társadalmi, ökológiai kérdéseire reflektált úgy, hogy a helyi, valamint őslakos „földközeli” (Bruno Latour) tudás- és tapasztalati perspektívát szó szerint integrálta. Az anyag több, egymással összefüggő kérdésfelvetés mentén épült fel, amelyeket három installatív jellegű alkotás képviselt a kiállításban: az Emlékfogó (Memory Catcher), a Cenote rezonanciák (Cenote Resonances) és a központi munka, a Gyógyító kígyó projekt (Medicine Snake Project). Utóbbi a Playa del Carmen külterületein élő őslakos közösségek tagjainak, valamint Daniela Jáuregui Servin, Consuelo Flores Toro és Varga Tünde együttműködése révén jött létre.

Varga Rita

A Breeze egyszerre építészeti és szobrászati tér, ugyanakkor úgy működik, mintha egy kiterjesztett rajz közegében mozognánk. Róza számára a rajz gyakorlata egy olyan teret jelent a kép és a nyelv, illetve írás között, ahol a dolgok formát öltenek. Ezt a nyugodt közeget tekinti az elmélkedés és a döntéshozatal terének. A kiállítás központi rajzi eleme a kör kozmológiájához is kapcsolódó örvény mint metafora amely megjelenik többek között az „anonim védőként” jellemzett portré rajz-kollázs (Hommage to Anonymous 1., 2024) üvegre ragasztott fakockáin, a padlóra vetülve, a címadó szellő mozgását is lefordítva poétikus mintázatként fűzi össze a kiállítás egészét. A kaptárházba való belépés és a vályoggal való munka „szelíd módszerének” (Dévényi Tamás) tapasztalatához, de a fény-, tér- és anyagérzékeléshez is kapcsolódik Róza a kiállítás előkészítését kísérő akvarell sorozata a Föld (2025).

Páldi Lívia

Mióta Franciaországban élek, mindig is fontos inspirációs forrás volt számomra Yona Friedman rizomatikus-enciklopédikus munkássága. Ha az építészet nem „kísérleti”, akkor csak az építőipari lobbi kivitelezési szakosztálya. Betonba öntött kivitelezési megoldások katalógusa. Mindig is az önellentmondások művészének láttam: leginkább François Roche, francia építész szövege foglalja össze ezt a furcsa eldöntetlenséget. Az eredeti cikket a francia Kulturális Minisztérium 2013-ban rendelte meg, de végül sohasem publikálták, ily módon cenzúrázták mivel Friedman örökségének intézményes és piaci kisajátítását bírálja elsősorban. Roche szerint „Yona Friedman®” mára egy rugalmasan használható branddé vált: egyszerre alibi és „spirituális apafigura”, akinek ártalmatlannak beállított, szerethető imázsa legitimációt ad kurátoroknak és építészeknek. A „Ville spatiale”, a Térváros újra és újra felbukkanó rekonstrukciói és idézetei gyakran csak pszeudo-politikai díszletek: néhány idézet, könnyen fotózható állványzat, gyors „improvizált” esztétika – olyan utópisztikus ellenméregként működik a művészeti vásárok és a kulturális fogyasztás tereiben, amely nem veszélyezteti a bemutatás feltételeit. Példaként említi a Serpentine Pavilion 2013-as változatát is, a „Felhőnek” becézett ideiglenes épületet, amit Sou Fujimoto japán építész tervezett: szerinte itt a Friedman-címke egy elegáns, steril dizájnra kerül rá, miközben elkenődik az eredeti koncepció tágabb, konfliktusos politikai tétje.

Gróf Ferenc

Már a Kenya második legnagyobb, óceánparti kikötővárosában, Mombasában eltöltött idő alatt lenyűgözött az ott megélt kultúrák keveredése. Megtapasztaltam az iszlám vallás a helyi kulturális életben betöltött szerepét, a müezzinek (rám rendkívül megnyugtató hatású) napi ötszöri imára hívásától kezdve a muszlim ismerősökkel folytatott beszélgetésekig. Itt – ha lehet ezt mondani – mindez fokozódott: Lamu Megyében (Lamu County), a muszlimok aránya a lakosságnak több mint a fele, és országosan is a partvidéken él a legtöbb iszlám vallású, magát szuahélinek valló ember. A szigeten fekvő, azonos nevű település Óvárosában járva-kelve pedig az az érzésünk támad, hogy ez az arány sokkal magasabb.

Pócsik Andrea

A Pixelbuborék Remake egy multiszenzoriális, térspecifikus installáció, amely a pécsi m21 Galéria terében valósult meg, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Vizuális Művészeti Centrum szakmai együttműködésével. A projekt a Vasarely 120 – kortárs op-art reflexiók című kiállítás kiemelt installációja, amely egyúttal a 4. Pécsi Képzőművészeti Biennále „a város” hívószóra épülő tematikájának előkészítő projektje.

Orosz Klára