Az Arsenale negyed legérdekesebb kiállítását a Biennále területén kívül kell keresnünk, az Arsenale Institute for Politics of Representation (a filozófus Wofgang Scheppe által igazgatott) épületében. Ez William Kentridge (1955–) videósorozata, melyet kilenc, egyaránt harmincperces film alkot. A sorozat a Covid idején készült, rögtön az elején reflektál is a „Torschlusspanik” helyzetére, mely egészen más értelmet nyert a tényleges lezárások idején, amikor a művész (még inkább, mint alkotómunkája során) saját műtermének foglyává vált. A műterem atmoszféráját a vetítőhelység is megidézi, mintegy reprodukálva Kentridge tárgyait és rajzait (a rajzasztaltól a felvevőkameráig, a biedermeier foteltől és a rajta elhelyezett tubától a falat borító rajzokig, fotókig, újságkollázsokig, az asztalon mászkáló papíregerekig…). Naponta kétszer vetítik le az egész sorozatot, bárki bármikor bekapcsolódhat és távozhat.

Darida Veronika

Nemes Márton: Techno Zen

Kurátor: Kopeczky Róna

60. Velencei Képzőművészeti Biennále
Velence, Giardini, Magyar Pavilon
2024. április 20 – november 24.

Lévén konceptuális művész, Koronczi a világ ábrázolás útján való megragadása, leképezése helyett, a nem látható felé kezdett fordulni – társadalmi és fizikai értelemben egyaránt. A nylonzacskó az előbbi, a társadalmi láthatatlanság kategóriájába tartozik: a szocializmusban a mágikus nyugati termékekre/márkákra irányuló vágy tárgya, a kapitalizmusban a túltermelés és túlfogyasztás mellékterméke, önértékkel nem rendelkező hulladék, eldobható szemét, vagy utóbb a természetszennyezésben nevesített ellenség: a tárgyi világban azonos kasztba sorolódva, mint az emberek világában az „eldobható életek”.

…

Alapításának kétszázadik évfordulójához közeledve, a Magyar Tudományos Akadémia falába, padlójába szerelt egykori, levegőt áramoltató lélegző nyílások és csövek, mint megannyi tüdőhólyag hordozza Arany János, Széchenyi István és mégoly sok tudós leheletét, vágyait vagy annak emlékét. Jelképesen szólva: a tudományos életet, az autonóm tudományt levették még a vastüdőről is. A szétvert, bürokratizált, központosított tudománynak és kultúrának aligha lehetne szívbe markolóbb emlékműve, mint ez a roncstelepre emlékeztető, kísérteties építmény.

András Edit

FSzN: Az időn kívüliség élménye a festés? Egyébként pedig nyomaszt az, hogy telik az idő?

DM: Igen, a festés abszolút flow élmény. Az például egy nagyon jó érzés, ahogy látom az időt telni az ablakon át és közben dolgozom egy képen, és mondjuk így eltelik, lemegy egy nap. Minden kép egy-egy sajátságos naptár: más-más történetet rejtenek, ezért is szeretek több képet egymásra festeni, rétegeket alkalmazni, ezek mind alternatív és személyes idő definíciók. Ugyanakkor eléggé nyomaszt is, hogy telik az idő és szeretném jól kihasználni, nem szeretnék egy lehetőséget sem elszalasztani. Ez rengeteg szenvedés forrása.

Forián Szabó Noémi, Dés Márton

Zalavári József Lantos Ferenc iskolájából, Pécsről hozta magával a foltokban, tömbökben gondolkozás készségét, ahonnan monokróm igényű, tiszta színvilága építkezik. Max Bill életművéhez hasonló koncepció szerint dolgozik, a design és a képzőművészet határterületeit vizsgálja. Pauer Gyula pszeudo gyűrődéseinek távoli rokonaként mozgatja meg a rendelkezésére álló alumínium alapot úgy, hogy ipari körülmények között éles késekkel feszülésig hajlítja meg anyagait hol rekto, hol verso oldalukon.

Faludy Judit

1963. június 13-án Erbstejn öngyilkos lett, egy Volga parti kis ligetben felakasztotta magát. Búcsúlevelet nem írt. Nem sokkal halála előtt, kétségbe esésében, majdnem minden munkáját elégette.

Ezért is különösen fontos, hogy ennek a kommunizmus áldozatául esett, zseniális művésznek megőrződött itt bemutatott műve, melyet meghatódva és csodálattal szemlélünk. Ezen a kis vízfestményen, színpadkép terven, melyet egy budapesti magángyűjteményben féltve őriznek, érezzük a húszas évek orosz konstruktivizmusának szellemét. A művész kitűnően érzékelteti a színpad különös megvilágításának tervét is. Kevés ránk maradt műve között megemlítjük még a moszkvai Bahrusin Színházművészeti Múzeumban lévő díszlettervét, mely az 1936-ban bemutatott „Katyerina” balett számára készült, és egy kúria enteriőrjét ábrázolja. Néhány kosztümterve pedig a Szentpétervári Színház-és Zeneművészeti Múzeumban látható.

Ruzsa György