Skip to main content

Tartalom:

A borítón: Kristóf Krisztián: Rövidlátók szobra, 2021 | Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavári András: A madarak tapsolnak, amikor felszállnak | Szemlélődési példagyűjtemény (részlet a kiállításból) | 2021. június 26 – október 31., Paksi Képtár © Fotó: Biró Dávid
inside express | Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavári András: A madarak tapsolnak, amikor felszállnak | Szemlélődési példagyűjtemény (részlet a kiállításból)
4 | Nikolaus Gerszewski – Peter Ablinger: Az újról, ami mindig is ott volt | Beszélgetés zenéről, művészetről, politikáról és igazságról
14 | Márkus Eszter: „Szeretek nézni” | A madarak tapsolnak, amikor felszállnak – Szemlélődési példagyűjtemény | Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián és Zalavári András kiállítása
20 | Áfra János: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt…” | Evangélium 21
24 | Széplaky Gerda: A szétszóródás művészeti stratégiái | Duliskovich Bazil legújabb műveiről – az eddigi életmű tükrében
30 | Zéró szint | Sirbik Attila beszélget Duliskovich Bazillal
33 | Darida Veronika: Visszatérés Velencébe (Velencei sétanapló I.)
40 | Áfra János: „Ez a jövő, ami most van” | Interjú Janka Vukmirral, a 90s: Scars című kiállítás kurátorával
inside express | Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavári András: A madarak tapsolnak, amikor felszállnak | Szemlélődési példagyűjtemény (részlet a kiállításból)

ie

Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavári András: A madarak tapsolnak, amikor felszállnak | Szemlélődési példagyűjtemény (részlet a kiállításból) | 2021. június 26 – október 31., Paksi Képtár © Fotó: Biró Dávid

4

NG: Már említetted, hogy a képzőművészet önmagában nem kifejezetten érdekel, de van esetleg mégis olyan művész, akinek a munkái inspiráltak téged? Vannak olyanok, akik a képzőművészet területéről kirándultak a zene területére (például Martin Creed, Theaster Gates vagy Hanne Darboven – utóbbinál ez még több is volt, mint puszta kirándulás). Ez a fordított perspektíva inkább érdekel téged?

PA: Nem, semmi esetre se mondanám, hogy a képzőművészet nem érdekel. Amit mondtam, csak arra a pillanatra vonatkozott, amikor a képzőművészet felől nézem a zenét; amikor látszólag képzőművészetet csinálok, éppen akkor van szó erről a legkevésbé. Másfelől, amikor hagyom, hogy a képzőművészet inspiráljon, akkor általában nem az általad említettekhez hasonló határsértők izgatnak, hanem inkább a „százszázalékos” festők vagy szobrászok. Ráadásul ezek nem is cross-over-alkotásokat ihletnek, hanem „tiszta” zenét. Már említettem néhány dolgot, például a fotórealizmus és a fonorealizmus analógiáját, de a vizuális koncepciók zenei fordításainak hosszú sorából neveket is felhozhatnék.

Nikolaus Gerszewski – Peter Ablinger

14

Bernardo Bertolucci Álmodozók (2003) című filmjének híres ebédjelenetében Matthew, az amerikai cserediák, a francia barátainál rendezett családi vacsorán a házigazda monológjára udvariatlanul, feltűnően nem figyelve, saját gondolataiba merülve babrál az asztalon. Teljesen leköti ugyanis az a felismerés, hogy egy átlagos öngyújtó bármely éle pontosan illeszkedik az asztalterítő kockáinak különböző oldalaihoz, sőt szinte bármihez oda tudja illeszteni, amit éppen a környezetében talál – innen aztán hamar el is jut a világ dolgai mögött megbúvó, mindent összetartó harmónián való elmélkedéshez.

Erősen felidéződött bennem ez a jelenet a Paksi Képtárban látható A madarak tapsolnak, amikor felszállnak című kiállítást megnézve, ugyanis Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián és Zalavári András valami a fentihez hasonló tevékenységet – vagy talán pontosabb, ha állapotot mondunk – jár körül: a szemlélődést.

Márkus Eszter

20

A görög eredetű „evangélium” szó jelentése örömhír, amely Krisztus csodákkal övezett útjára, megváltó áldozatára, illetve halál feletti diadalára vonatkozó tanúságtételek formájában nyilvánul meg. Az Újszövetséget nyitó négy könyv inspiráló hatása mellett az alapítás éve jelenik meg a kollekció és az azt bemutató tárlat címében, amely a MODEM földszinti kiállítóterében látható. Az evangéliumi igehelyek nemcsak a bibliai alakok, a keresztény szimbólumok és a felidézett szituációk által reaktiválódnak, hanem gyakran a képtérbe applikált betűk vagy éppen kísérőszövegek formájában is. A gyűjtemény tulajdonosai, Kovács-Szabó Tímea és Kovács Levente multidiszciplináris műveltségű tudósok segítségével állították össze azt a Krisztus történetével kapcsolatos, 12+1 témából álló listát, amelyből a felkért képzőművészek kiindulhattak. A Petrányi Zsolt kurátori kommentárjaival kísért anyag izgalmasan kapcsolódik a MODEM korábbi tárlatai közül egyrészt a Messiásokhoz (2009), amely a megváltás reprezentációjának kérdéseit nemzetközi kontextusban vizsgálta, másrészt pedig az Istenemhez (2011), amely különféle felekezetekhez tartozó kortárs magyar művészeknek a hittel, transzcendenciával kapcsolatos munkáit mutatta be, mégpedig olyan művészekét, akik közül sokan a jelen kritika tárgyát képező tárlaton is szerepelnek újabb művekkel.

Áfra János

24

Rejtélyes művész Duliskovich Bazil, hiszen újra és újra valami másba kezd, új sorozatokat indít, új technikákat fedez fel, új témákba vág bele, szinte évenként változtatja művészeti nyelvezetét. Ennek ellenére minden egyes alkotása magán hord valami sajátos, csak rá jellemző érzékenységet és látásmódot. Jelen van a műveiben egy sajátos belső erő, amely azokat mintegy belülről áthatja, megvilágítja, sugározni engedi; ezen aura miatt az egymástól esztétikailag „távolinak” tetsző művek is szoros rokonságba kerülnek. Ebből a belső erőből képződik meg az a művészeti önazonosság, amit aztán módszeresen megkérdőjelez. Duliskovich első korszakában az önazonosság még adott volt, kiindulópontul szolgált. Aztán ebből folyamatosan bontakozott ki a posztmodernitás alkotói stratégiájának a felmutatása, mígnem elérkezett oda, ahol művészete legfontosabb karakterjegyeként immár a disszemináció, a szétszóródás tűnik elő.

Széplaky Gerda

30

SA: Ha választhatnál, milyen irányba manifesztálódjon a vágyad, hogy újra életre kelts valamit, ami elmúlt, merre indulnál? Eszményként a múltba, hiányként a jelenbe vagy utópiaként a jövőbe? Vagy inkább azt mondanád, hogy ezek az idősíkok, emlékek és vágyak keresztül-kasul átszövik egymást?

DB: Újra életre kelteni semmit, újat teremteni, azt igen. Ez nem egy vágy, ebben vagyok most, folyamatosan életre keltek valamit és remélem mindig valami újat, és nem valamit újra. A múlt az, ami játszik. A múltból merítve reflektálni és megérteni a jelent, ez az egyetlen jó pozíció számomra, hogy megértsek legalább valamit, amit úgy hívunk, hogy lét.

Sirbik Attila – Duliskovich Bazil

33

Georg Baselitz mellett a másik városszerte hirdetett művész Bruce Nauman, akinek nemrég zárt be életműkiállítása a londoni Tate Modernben. Velencei tárlata, a „Kontraposzt tanulmányok” (Contrapposto Studies), a Palazzo Grassi egyetlen nyitott kiállítóterében, a város vég- vagy kezdőpontján, a Punte della Doganában látható. A cím egyszerre utal Nauman a hatvanas évek végén készített videóira és ezek jelenbeli újraértelmezésére. A tárlat valóban ezt a témát járja körbe, így (szerencsére) nem egy újabb életműkiállítást látunk, hanem egy következetes művészi gondolkodás felmutatását. Ehhez zárójelben hozzátehetjük, hogy a kontraposzt kérdése talán sehol sem olyan aktuális, mint Velencében, ahol a gondolások az ellentétes irányú mozgások összehangolt harmóniájának mesterei.

Darida Veronika

40

ÁJ: A 90-es években nyugaton is megélénkült a figyelem a posztszocialista országok művészete iránt, amely azonban egy évtized után alábbhagyott. Mely művészeknek sikerült mégis áttörést elérni, tartósabban megvetni a lábukat a nyugati művészeti szcénában, esetleg az aukciós piacon, és vajon miért?

JV: Erről akár egy esszét is írhatnék, de röviden összefoglalva: mindez sok tényezőtől függött. Néhány művész talán nem azonnal, hanem csak tíz-húsz évvel később ért el áttörést a piacon. Egyesek nagyon sikeresek voltak a támogatási piacon vagy a rezidensprogramokon, és ezeknek a lehetőségeiből éltek, mások pedig a kiállítási piacon értek el sikereket, de nem feltétlenül az első vonalban. Ez a személyiségtől, a nyugati elvárásokkal szembeni vonzerőtől, a művészt érdeklő témáktól és a szocialista múlttól egyaránt függött. Nagyon erős elvárások voltak a „nyugat” felől arra vonatkozóan, milyennek kell lennie, miről kell beszélnie a „keleti” művészetnek.

Áfra János – Janka Vukmir

ie

Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavári András: A madarak tapsolnak, amikor felszállnak | Szemlélődési példagyűjtemény (részlet a kiállításból) | 2021. június 26 – október 31., Paksi Képtár © Fotó: Biró Dávid