Nem viccből deklarálta Schulz, hogy „közel áll hozzá érzelmileg az antikvitás, úgy gondolja, az élet pogány felfogásából erednek az alakjai, a fantáziái és a történetei”. Ez azért félrevezető, mert itt nem a klasszikus mitológiákról van szó. A prózájában ez azt jelenti, hogy a napkultusz helyévé stilizálja a szülővárosát, de ezt időről időre megzavarja a félvilági szépségek által megszemélyesített lunáris női elem inváziója, ami az orgiasztikus önlealacsonyítás paroxizmusába hajszolja a férfinépet.

Jan Gondowicz

Nem véletlen, hogy több kiállításán is axiomatikus tömörségű spekulatív szövegek ellenpontozták az intenzív vonalrajzokat. Egy művészi galériában olvashattuk tehát, hogy Szabó Lajos a művészetet „aión-karakterű perverziónak” nevezi, mert az „a rózsák igenlésén keresztül a láncok igenlése. Ha nem foglalunk állást az abszolút és autonóm művészettel szemben, akkor nem tudjuk tartani többi kritikai pozíciónkat. – Az élet irrealitása és a művészet szürrealitása; a kellő távolság ettől a két egymást tápláló és feltételező, aeonunkban érvényes speciestől. A művészetet sem feltétlenül, hanem feltételek között értékeljük pozitiven.”

Surányi László

Aby Warburg érdeklődésének középpontjában elsősorban a kultúra pszichológia-történeti vonatkozásai álltak. A képalkotást szépség létrehozására irányuló vágy helyett az emberi tapasztalatok kifejeződéséből – elsősorban a félelemből – eredeztette. A folytonosan fejlődő, exkluzív európai magasművészet koncepcióját hátrahagyva azt állította, hogy vannak az emberi érzelmeknek olyan ábrázolástípusai, amelyek kultúrától, tértől és időtől függetlenül jelentéssel bírnak a befogadó számára.

Benedek Kata

Glass teljesen átértelmezte a három alapszínt, és ebben a meggyőződésben készültek a további, kisebb méretű, végtelen játékossággal megformált szobrok (Viktor Vasarelynek, Alapformák + Alapszínek mozgásban, Szabadkörök), az olykor feszesebb formák és színkapcsolatok, amelyek szinte magyarázatai szobrászata elméleti hátterének a (Középpont vagy a Hommage Malevics változatai), és amelyek többnyire magángyűjtők és múzeumok gyűjteményeibe kerültek.

A művészetén túl, Ingo Glass emberként is lenyűgöző és kivételes, a maga módján ugyanolyan idealista, s ugyanúgy hisz a társadalom megjavíthatóságában, mint ahogy azt az általa nagyon tisztelt német művész, Joseph Beuys is tette.

Kovács Ágnes

A „Nirin” szó jelentése „perem”, Brooke anyai felmenőinek wiradjuri nyelvén. A témák, amik a címadást inspirálták: DHAAGUN, Föld: szuverenitás és együttműködés, BAGARAY-BANG, gyógyítás; YIRAWY-DHURAY, yam-kapcsolat: étel; GURRAY átváltozás; MURIGUWAL GIILAND különböző történetek; NGAWAL-GUYUNGAN hatalmas eszmék: tárgyak hatalma; BILA folyam: a természet.

Barát Zsuzsanna

A news.artnet.com művészeti portál és az In other words művészeti ügynökség átvizsgálták a nemzetközi aukciós házak, a vezető galériák és az Art Basel 2008–2019 közötti eladási adatait. Ez alapján a női művészek alkotásaiból befolyt összeg az összeladási érték 2 azaz kettő százalékát tette ki. Számokban kifejezve: a nők által alkotott munkákat 4 milliárd dollárra értékelte a művészeti piac, míg a férfiművészek munkáit 196.6 milliárdra.

Séra Hanga

Andreas Fogarasi művének központi eleme az a gesztus, amivel a jelen nézőpontjának metaforájaként helyezi takaró keretbe a régmúlt művét, azt sugallva, hogy annak önértékén nincs legitimitása a kortárs művészeti szcénába. A kánon szükségszerűen diszkriminatív, befogad és kirekeszt, a kirekesztett hagyományra pedig a kollektív amnézia fátyla borul. A felejtésnek a művészettörténeti narratívában sok féle módozata van, a bagatellizálástól és átértelmezéstől a tagadásig és elhallgatásig.

Révész Emese

Meddig van értelme az élet puszta fenntartásának? Életnek nevezhető egy állandó fizikai szenvedéssel vagy teljes szellemi leépüléssel járó állapot? A neurológus Prof. Richard Frackowiak, egy diszpozitív segítségével, megdöbbentő szemléletességgel mutatja be a demencia állapotát, amikor az emlékek és az érzések fokozatos eltűnését követően az önképalkotás és az önfelismerés képessége is megszűnik. Vajon mi tovább akarnánk élni egykori énünk és korábbi világunk teljes elvesztése után? Túl akarnánk élni önmagunkat?

A súlyos kérdések ellenére, a Hagyaték mégsem nyomasztó előadás, sőt számos pontján kifejezetten derűs. A búcsúzók, miközben beengednek az életterükbe, szórakoztatnak minket: édes cukorkával (lokum) kínálnak, anekdotáznak, énekelnek. Szívesen látott vendégek vagyunk egy különös fogadáson, ahol a készséges házigazdák mindent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat, ne hiányoljuk őket.

Darida Veronika

A Crisis of Ugliness kötet három tanulmányt foglal magába. A Myth and Reality: The Legend of Cubism (Mítosz és valóság: A kubizmus legendája); A The Phenomenology of the Soup Can: The Quirks of Taste (A leveskonzerv fenomenológiája: Az ízlés furcsaságai) és a Why am I Not a Modernist? (Miért nem vagyok modernista?) mind azt akarják bizonyítani, hogy az, hogy a modernizmus automatikusan demokratikus lenne, egy mítosz. Sőt, Lifsic ennél a nem különösebben vitatható álláspontnál (hiszen hogyan is lehetne egy stílusirányzat automatikusan demokratikus?) tovább megy és azt állítja, hogy bár vannak jó modernista művészek, de nincs jó modernizmus, mert az döntően ész-ellenes, barbár művészeti tendenciának nyitott teret.

Nagy Kristóf

A befogadó számos asszociációs lehetőséget kap, kérdéseket tehet fel: vajon két egymás mellett nyíló ajtón hová lehet jutni, melyik lehet a jó ajtó, a helyes út? Az utak, a lépcsők hová vezetnek? Merre induljunk? Van-e választási lehetőség? Mi történik, ha nem jól választunk? Mi a „jó” választás? És milyen az a világ, amelybe az ajtón át vagy a lépcsőkön jutunk? Mi van a tereken túl? Mennyiben tükrözi a behatárolt világ a rajta kívül levő világot, milyen kapcsolat van a kettő között?

Láng Eszter