Tartalom:

A borítón: ROMAN STAŃCZAK: Repülés, 2019, (részlet) | 58. Velencei Biennále, Lengyel Pavilon
inside express | NATASCHA SÜDER HAPPELMANN: ANKESENTRUM | Kurátor: Zólyom Franciska | 58. Velencei Biennále, Német Pavilon
4 | DARIDA VERONIKA: Velence máshogy… III. rész | Sétanapló a Képzőművészeti Biennále idején
11 | JAKUB BANASIAK: Megfordított repülés | Roman Stańczak: Repülés, 2019
15 | CSERBA JÚLIA: Vadállatok a színen (Bêtes de scène)
20 | SZABÓ GABRIELLA: Minden rendben | Élménybeszámoló Izlandról | Múzeumok és galériák északi fővárosa, Reykjavík.
26 | A Holonikus út és a Holarchia tér | Galántai Györggyel beszélget Schuller Gabriella
32 | ŐZE ESZTER: A tébolyda lakója, a világ dolgaival szemben közömbös lumpenproletár és a művész fölött uralkodó adottságokról és kényszerűségekről | Varga Tünde: Határátlépők
35 | MIKLÓSVÖLGYI ZSOLT – NEMES Z. MÁRIÓ: Az elnyomás elnyomása | Az Insecurity State (2015) pszichopolitikája
inside express | NATASCHA SÜDER HAPPELMANN: ANKESENTRUM | Kurátor: Zólyom Franciska | 58. Velencei Biennále, Német Pavilon

ie

Natascha Süder Happelmann: ANKESENTRUM | Kurátor: Zólyom Franciska | 58. Velencei Biennále, Német Pavilon | 2019. május 11 – november 24. | © Fotók: Eln Ferenc

4

Valahogy túl szép az egész, de szemben Kanttal, aki a természeti fenségesről beszélt, itt nincs semmilyen fenséges elem, ami felkavarna, egyszerre taszítana és vonzana minket. Ebben a mediatizált természetszínházban nincs semmi félelmet keltő, végig megőrizhetjük nyugodt nézői pozíciónkat, és annak a biztos tudatával távozhatunk, hogy az élet az ember nélkül is zajlik tovább.

Darida Veronika

11

Sajnos a lengyel pavilon nem kapta meg az Arany Oroszlánt, Roman Stańczak szobrát ellenben mindenfelé az idei Velencei Művészeti Biennále top ötöse egyikeként emlegették. A kiadvány címe a hírhedt kínai átkot idézi fel: „Élj érdekes időkben!” És tényleg, így élünk: itt van a populizmus, a posztigazság, a menekültválság, a neoliberális pörgettyű, a széndioxid-kibocsátás, Kína és az USA (egyelőre) hideg háborúja. Ennek az őrületnek vagyunk a kellős közepén, szokás szerint megosztottan, veszekedve. Két törzs, két Lengyelország. „Ami elválasztott – az már nem forr össze?” Nincs ez így feltétlenül, győzködi a nézőt Roman Stańczak és a Repülés című kiállítás kurátorai. Ezt bebizonyítandó, a lengyel pavilonban kiállítottak egy kifordított repülőgépet. Szó szerint.

Jakub Banasiak

15

A lengyel zsidó bevándorlók gyermekeként született Danièle Kapel-Marcovici az általa irányított művészeti alapítvány mellett a humanitárius segítségnyújtás terén is kiemelkedő tevékenységet folytat. Másik alapítványa, a Fondation Raya, ötvenkét országban több mint négyszáz szervezetet támogat, különös hangsúlyt fektetve az afrikai nők helyzetének javítására, a szakmai oktatásra, a környezetvédelemre és a klímaváltozás elleni küzdelemre.

Cserba Júlia

20

Az izlandi kortárs képzőművészetet különleges, a miénktől eltérő hozzáállás határozza meg: a szakmai megmérettetés okozta nyomás nem érzékelhető, lazaság, de emellett professzionizmus jellemzi. A versenyszellem – már ha a fogalom létezéséről egyáltalán beszélhetünk – nem generál kimondottan negatív érzéseket.

Szabó Gabriella

26

Miközben kísérletezek, mindenféléről gondolkodom, mindenfelé figyelek, aztán kipróbálok dolgokat, és ha valami nem válik be, akkor az nem megy tovább. Nem én döntök úgy, hogy nem válik be, az dönt magáról. Mindig hagyom, hogy a dolog maga döntsön. És ami tovább akar menni, az megszólít újból és újból.

Galántai György

33

Varga Tünde Határátlépők című könyve a kortárs képzőművészeti gyakorlatok kultúrában és társadalomban betöltött szerepét és ennek történeti változásait vizsgálja. A kötetet hol szorosabban, hol lazábban összekapcsolódó tanulmányain végigvonul a kérdés, hogy mi a jelentősége a kortárs képzőművészeti gyakorlatoknak a jelenlegi társadalmi és politikai kontextusban, valamint, hogy vizsgálatuk milyen új értelmezői kereteket alakított ki az elmúlt években.

Őze Eszter

35

„Az Insecurity Állam egy olyan paraállami tér, amely az “ideiglenesen autonóm zóna” (Hakim Bey) elvét alapul véve, a techno mint intermediális esztétika mentén jön létre. Egy olyan artisztikus (anti)államról és cselekvő közösségről van szó, amely a rendszergondolkodás militáns és uniformizáló hatalmi gyakorlatait belülről felforgatva hoz létre elnyomásromboló transzállapotot.” (Idézet a Függelékben olvasható MANIFESZTUMból)

Miklósvölgyi Zsolt – Nemes Z. Márió

ie

Natascha Süder Happelmann: ANKESENTRUM | Kurátor: Zólyom Franciska | 58. Velencei Biennále, Német Pavilon | 2019. május 11 – november 24. | © Fotók: Eln Ferenc