Új Irokéz Galéria, Szombathely
Bloomsday 2026

A 2026-os Bloomsday programsorozat keretében az Irokéz Galéria Szinyova Gergő képzőművész Manapság, érzések című kiállításának ad otthont. A tárlat a művész közelmúltbeli festészeti munkáiból kínál válogatást: egyrészt visszatekintést nyújt a 2025 őszén az acb Galériában bemutatott Hotel Paradiso című bemutatkozó kiállítás egyes darabjaira, másrészt olyan műveket is felvonultat, amelyeket eddig nyilvánosan nem láthattak az érdeklődők. A prezentáció központi elemét ugyanakkor a kifejezetten erre az alkalomra létrehozott, új festmények alkotják, amely az alkotó festői gondolkodásának aktuális irányait jelölik ki.

Csakúgy, mint azok a kiállítás részét képező papíralapú festmények, amelyek gyakran a műtermi folyamatok közvetlenebb rétegeibe engednek betekintést. Ezek a darabok nem pusztán előkészítő jellegű dokumentumokként értelmezhetők, hanem a művész képi gondolkodásának olyan autonóm tereiként, ahol a figurativitás, a redukált formanyelv és a festői absztrakció közötti viszonyok folyamatos kikísérletezése és újrakonfigurálása zajlik.

Szinyova Gergő festészete az elmúlt évek során a korábbi absztrakt sorozataihoz képest egy markánsan felismerhető, következetesen épített figuratív nyelvet alakított ki. Képi világa gyakran látszólag könnyed, olykor játékos gesztusokból építkezik, ugyanakkor e kompozíciók strukturális szintjén rendre olyan jelentéssűrítés működik, amely a mindennapi tapasztalatok mögött húzódó személyes és kollektív feszültségeket kívánja megjeleníteni. Az ábrázolt jelenetek olykor banálisnak tűnő szituációkból indulnak ki, amelyek a festői szerkesztés révén elmozdulnak a hétköznapiság evidenciájától, és egy sajátos, abszurd, gyakran ironikusnak ható dramaturgia hordozóivá válnak.

A kompozíciók szervezőelve a minimalista sűrítés, amelyet érzékenyen modulált színkapcsolatok és redukált formai struktúrák egészítenek ki. E festmények a groteszk realizmus és a festészeti absztrakció határterében helyezkednek el: a figurális elemek és az erőteljesen stilizált térkonstrukciók egymást kölcsönösen feszítve hozzák létre azt a vizuális mezőt, amelyben a jelentésképzés folyamatosan elcsúszik a konkrét és az allegorikus között. A képek így olyan mundánnak tűnő, mégis nyugtalanító mikrodrámákat visznek színre, amelyek a valós és a konstruált, a kézzelfogható és a virtuális közötti határzónákban artikulálják a kortárs tapasztalatunk egyre ambivalensebb szerkezetét. A Manapság, érzések című kiállítás ebből a perspektívából nem pusztán válogatásként értelmezhető, hanem egy új festészeti ciklus kibontakozásnak fontos állomásaként is.