Nimova Projekt: Fehér Menny

Nyers, robotikus katatónia, sötét tónusok, romok, interjú-töredék, hologram, dezillúzió. Sok szempontból a Fehér Menny egy sztereotipizáló cím és tulajdonképpen a kiállítás összképének az ellenpontja. Egy olyan heterotopikus, exkluzív teret jelöl ki, ahol nincs helye semminek ami befejezetlen, vagy akár tökéletlen. Erre az ellentmondásra felfűzve az installációt alkotó szobrok, videók együttesen a térben egy módszeres lebontási folyamatot ábrázolnak. Ez a szétszedés mindig az egyént bontja le, és ezen a szétszerelésen keresztül próbálja meg értelmezni a fennálló társadalmi rendszert, azt a keretet, amihez az egyén valamilyen formában mindenképpen idomul.

A kiállítás két kulcseleme: a háló és a test; és kettejük viszonyrendszere.

Tehát a háló (vagy nevezzük inkább társadalmi rendszernek, koordináta-rendszernek, szabályrendszernek, hitnek, törvénynek, tilalomnak) és a Test (a hús, a nyers, még ki nem öntött beton, az emberi ösztönök, vágyak, ingerek) örökös konfliktusa többféleképpen jelenik meg:

1.) végtelenítve, metronómként lengő kötözött sonkaként, ahol a test egy fogyasztásra (elfogyasztásra) leegyszerűsödött, amorf, passzív anyag, melyet a háló, ez a kötél szilárdságú rendszer tart fent a gravitáció ellenében, ami maga lenne a szabadesés, a halál;

2.) a másik egy végtelen terű, virtuális koordináta-rendszerben egyedül mozgó, virtuális test – ahol a mozgások egy online adatbázis gyűjteményéből válogatott mozgásminták. Ez a digitalizált mozgásminta bármilyen antropomorf testre rászabható, pontosabban, bármilyen antropomorf test hozzárendelhető ezekhez a néhol csak érzést, néhol cselekvést megjelenítő, digitális adatcsomagokhoz. Egy szenzoros ruha segítségével ez az adathalmaz egy adott gesztus vagy cselekvés csontváz-szerű vázát képezi le.

Így hát egyediből szimbolikussá, sztenderdizálttá, sokszorosíthatóvá, behelyettesíthetővé válik egy alapvetően egyedi emberi cselekvéssor, melyhez eredetileg mindig kapcsolódott valamilyen érzés. Ez nem csupán lebontás – ez sokkal inkább rombolás, de bármiféle negatív előjel nélkül. Szükségszerű automatizáció. Kis túlzással klónozás.

Az interjúban elhangzott kérdésre kapott választ pedig egy olyan animáció illusztrálja, ami a fent említett mozdulatsorok önkényes összerendezéséből áll. A videóban hallható (angol nyelvű) beszéd különböző dialektusú és nemű szövegfelolvasó avatároktól származik, így a személyes, szubjektív válasz kiüresedett, valódi identitás nélküli szöveges példává redukálódik.

„Legyen a Semmi
Az Ígéretes Kezdet,
A Törvény a Halál
Elméd a Káosz!
Rágd szét a
Merev Rendet
Leheld bele
Savas vágyaid!
Fald fel a Mestert!
Fald Fel a Mestert!
Lelked a Féreg,
Tested a Beton!”

Adott témára felfűzés

Tegyük fel, hogy minden egyes alkalommal, mikor kritikát fogalmazunk meg saját életünkkel, a többiekhez való viszonyunkkal kapcsolatban, amikor egy jobb életet, viszonyrendszert, gazdaságot, boldogulást szeretnénk, nem egy organikus, folyamatosan változó, hibás, kaotikus, előre kiismerhetetlen rendszerben gondolkodunk, hanem megoldóképletekben, konkrét formákban, megoldásokban, egyszerűsített, keretbe zárt viselkedésmódokban. Utópiákban.

Tegyük fel, hogy ez az egyszerűsítési igény, formára nyesegetés, szabályozás tartja kordában az amúgy kaotikus, impulzív, következetlen, mohó, önző, önmagát is felfaló, emberi természetet. Azt az alapvető emberi részt, lehet akár az állati, ösztönös résznek is nevezni, amit a tudat segítségével lehet kordában tartani: egy belsővé lett kontrollal.

Ennek a sikerre vitt kontroll-folyamatnak a mementói a betonból, kézzel kiöntött hústömbök, de lehetnének akár egyszemélyes lázadások kihűlt emlékművei is.

A Fehér Menny egy látomásos, utópisztikus vagy akár poszt-apokaliptikus jelenet a térben, egy állandó dualisztikus feszültséggel. Ezt a mind formai, mind tartalmi konfliktust a különböző médiumok ellentétpárjai gerjesztik, például feszültséget ékelve a videóprojekció világos súlytalansága és a földön, mellette fekvő pigmentált brutalista betontömbök között. Hasonló ellentét feszül az – általában reklám célra szánt – 3D hologram ventilátoron futó pszeudo-vallásos szabadvers tartalmi-formai konfliktusában is. Tulajdonképpen a kiállítótérben megjelenő összes ellentétpár burkolt vagy egyértelmű szándékkal igyekszik körülírni egy letűntnek remélt nyugati, dualisztikus egzisztencialista szemléletet a maga sajátosan érzéki, ugyanakkor már félig automatizált eszközeivel.