BINAURA (Nagy Ágoston, Samu Bence): Kertek alatt

Artus Kortárs Művészeti Stúdió, Kapcsolótér, Budapest
2019. november 27 – 2020. január 7.

A Binaura a kétezres évek elejétől készít szoftver alapú interface-eket, fizikai installációkat, ingyenes, nyílt forrású eszközök és nyelvek segítségével. Székhelyük Budapest, de workshopjaikkal Európától Kanadán át Indiáig a legkülönbözőbb közegekben és közösségekben kutatják az interakciótervezés, a kreatív kódolás módszereit.

Kertek alatt című kiállításukon a téri installációkat több különböző struktúra alkotja: generatív plotter grafikák, egy celluláris csigaház automata, térspecifikus fonal-zene mapping, valamint egy szétesett mesterséges intelligencia, ami nem szokványos jóslatokat ad a látogatóknak ajándékba.

© Fotók: Eln Ferenc

1. 00011110

Egy hangfal állványra helyezett hőprinter és egy mikrokontroller megszakított időközökkel, de folyamatosan új képsorokat generál.
A végtelen kép egy diszkrét modell, változó szabályú egydimenziós sejtautomata, amely egy kis papírtekercsre kerül. A szalag a földön véletlen halomba rendeződik lassan, napokon, heteken keresztül.
Egy-egy nyomtatott sor között az idő véletlenszerűen változik, ezáltal organikus hangot és mozgást kölcsönözve az eszköznek.
A nyomtatás hangja egy specialis mikrofon segítségével felerősítve hallatszik a hangfalból.

2. Jövőgép

Egy asztalra rögzített rajzológép képeket készít.
Az asztalon található üres papírokat a néző elhelyezheti a gép elé. Egy gomb lenyomásával a gép rövid, haiku szerű jóslatokat készít, amelyek különböző, mesterséges szövegelemzéseken alapuló módszerek alapján születnek.
Ezeket egy apró kódsor (bot) generálja, amely a mágikus realizmus és a Borghes-i labirintusok korpuszaból építkezik.
A gép a szöveget először leírja, majd egy vizuális ábrát is készít hozzá. A képek elvihetőek.

3. Hangháló

A fal egy része feketére van festve.
A falra csavarok és eltartók segítségével fehér kötelek vannak kifeszítve. Ezekre igazítva (mappelve) vetül egy animáció, amely apró, fehér elemek ritmikus, algoritmikus mozgásából és ezek különböző variációiból áll.
Egy-egy elem mozgása során, a kötelek kereszteződéséhez, illetve azok végeihez érve megszólaltat egy, a kötélhez tartozó hangot, így egyfajta absztrakt, húros „hangszerré” alakítva a fali installációt.
A hangok és a mozgó elemek, valamint a kifeszített kötél egyenrangú alkotóelemek a kompozícióban.

4. Véletlen erdő

A térben a mennyezetről lelógatott papírsávok erdőt alkotnak. Az aljukat kövek súlyozzák. A kövek felett, a papíron lóthatóak azok a struktúrák, amelyek az adott papírszalagon megjelenő algoritmikus vonalrendszer vázait alkotják.
A vonalak a papír mindkét oldaláról láthatóak, így a képek körbejárható térsorozatokká alakulnak a befogadás során.
Az installóció része egy hangi tér is, amely a képzuhatagokhoz kapcsolódva alig hallható, de konkrét akusztikai réteget képeznek különböző algoritmikus szintézisen alapuló hangokból (perkusszív elemek, ambient drónharmóniák).