Fodor János: Videnda

Kisterem, Budapest
2018. szeptember 11 – október 19.

Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből. Fodor János tárgyiasult iróniájáról

„Vannak régi és modern költemények, amelyek véges-végig s egészükben is az irónia isteni leheletét lélegzik.” – jegyzi meg Friedrich Schlegel, sőt még azt is írja erről az iróniáról, hogy „…mindenen átlát, és mindenen feltételesen végtelenül túlemelkedik, túl saját művészetén, erényén vagy zsenialitásán is…”.

Ilyesféle isteni lehelet fuvalma érzik Fodor képi és tárgyi költeményeiben. Úgy tűnik, kellő vitorlázattal felszerelkezve járja a világot, amelynek majd minden szegletében rátalál e lehelet vivőerejének forrására: az esetlegesség rendező erejére. Hiszen olyan tárgyi és szellemi konstellációk közepette élünk, hogy semmi szükség a szürrealista képzeletre, a realitás minden képzeleten túlmenő együttállásokra vezet, a varrógép és az esernyő találkozása műtőasztal és műterem nélkül is szinte mindenhol, majd minden nap megesik.

Fodor jár a világban, látja, érzi, és láthatólag érti is; aztán olykor fogja magát, formál, olvaszt, keresztez, vegyít, fest vagy vetít. Tudatában van annak, ami érvényes: „a szerszám iróniája a kézzel szemben, mely a szerszámot irányítani véli; a valóságban meglévő ezerféle részlet iróniája…” Munkái legalábbis erről tanúskodnak:

Északnyugati átjáró

Ülünk egy caféban, esetleg Kreuzbergben, vagy éppen a Kant Caféban, a Kantstrassén. Nyár van, és izzó meleg, de a fagylaltkehely már ott áll az asztalon, csinos kis cseresznyeszem mered a tetején, mintha egy hóember, vagy idézetnyi jéghegy vérvörös szeme lenne. Ígéretesen hűs az előttünk álló pillanat. Halljuk éppen, amint a szomszéd asztalnál két komoly üzleti ember, hófehér ing, vérvörös nyakkendő leplében előbb a hőségről, aztán a közelesen megnyíló Északnyugati átjáró szállítmányozási esélyeiről cserél eszmét.

Jegesmedvezebra

Nemcsak az üzleti emberiség, a jegesmedve is számol a jövővel. A jégtelenséggel. A survival of the fittest terén edzett emlős féktelen fantáziája már Afrikában jár. Az alkalmazkodásra alkalmazkodott állat már több jégkorszakot átvészelt. Mivel nem jeges medveként kezdte, nem zárja ki a csíkosodás lehetőségét sem.

Lelet

Tárgyak tárolásának legbiztosabb módja a lelet. Embernek, akárcsak megszállott tárgytermelésének egyaránt állandó távlata a leletként történő felmerülés. Ez a reciklálódó reinkarnálódás értékesebb az eredetnél: a múló idő unikális nyomokat hagy, sérüléseket okoz, deformál és átformál, egyszerűsít és tömörít. Hamuesőt hint a múltra. Lávába, borostyánba, szilíciumba vagy kerámiába konvertál.

Hátrafelé nyilazó szarvas

A magyar biomitológia, a küszöbönálló nemzeti tudomány címerállata. A csodaszarvas emlékállományát a hazafias kutatás sikeresen implantálta a kalandozó kalandorok harcos szellemébe. A szarvas ugyan hátrafelé nyilaz, de lelki szemeit szakadatlanul a Szíriuszra szegezve halad.

Könnyű távlat

A fáradt testek felélénkítésére szolgáló szerkezet lábra ejtve fejti ki szokatlanul frissítő hatását. Az önmagára szűkült tekintet a vasbeton távcső hatása alatt felérez, távlatot kap. (A prototípus első lépés a sorozatgyártás felé.)

Az ígéret földje

Az ígéret földjeinek száma fölfoghatatlan. Hát még a magyar ígéretek földje! Ahelyett, hogy azt mondhatnánk: ahány földlakó, annyi ígéretföld, úgy tűnik, nem egy földlakó fejébe már számos ígéretes föld fészkelte be magát. Azt se tudják, hol keressék, annyi van belőlük, csak kapkodják a fejüket. Aztán vannak olyanok is, akik nem is akarnak eljutni az ígéretes földre, nekik már az is elég, ha felvásárolják. Előbb csak egy-két holdat, aztán esetleg a Holdat is. A fél országot, majd az egész Földet… Nem lesz könnyű nekik a föld.

Tillmann. J. A.

Forrás: kisterem.hu