CHB Residency #3, Collegium Hungaricum Berlin
Fotók: Antal Barbara
Albert Ádám: A kertész igazsága
A kiállítás kiindulópontja Semmelweis Ignác tudománytörténeti jelentőséggel bíró sejtése a gyermekágyi láz megelőzéséről, amely a 19. században az egyik legsúlyosabb, szülés után bekövetkező betegségnek számított. Semmelweis a fertőzés kialakulásának elkerülését a klórmeszes fertőtlenítésben látta és megállapította, hogy a nem megfelelő higiéniai körülmények nagyban hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Azonban az 1860-as évek első harmadában történt orvostudományi paradigmaváltás sokat váratott magára Semmelweis 1847-es „felfedezéséhez” képest. A kiállítás erre alapozva, olyan ismeretlen, komplex rendszereket vizsgál, amelyek a globális összefüggések érzékeny szövetére kérdeznek rá és a növényi növekedés metaforáján keresztül a túlélés lehetőségeit kutatják.
A kiállítótér egyfajta sötétszoba, amelyben csak mesterséges fényforrások – rózsaszín növénynevelő LED lámpák – világítják be- és meg az installáció elemeit. A kiállítás vak terében haszonnövények, illetve speciális működéseket modellező, húsevő növények jelennek meg, amelyek különböző aspektusokból vizsgálják a túlélés, a sérülés, a bűntudat, a magára hagyatottság, a kiszolgáltatottság és az életben maradás esélyeit. A haszonnövények a föld eltartó képességét szimbolizáló rendszerre utalnak, és arra a sajátos helyzetre hívják fel a figyelmet Semmelweis nyomán, hogy gyermekágyi láz megelőzésének következtében, a halálozási ráta javulásával paradox módon a Föld túlnépesedéséhez járult hozzá.
A műegyüttesben a tudásmegőrzés szimbolikus formáira olcsó, előre megvásárolható, ám dekonstruált formában megjelenő könyvespolcok utalnak, amelyek ezáltal egyfajta újragondolt, moduláris rendszerként tűnnek fel. A lámpák által sugárzott fény hullámhossza pedig megegyezik a növények növekedését elősegítő napfény energiájával.
Az installáció másik fontos eleme a kiállítóteret betöltő zörejek sora, melyek az adott installációt építő elemek rezgéseiből keletkeztek.