GYURIII! – Kemény György életmű-kiállítása

GYURIII!

Igen, csecsemőtől aggastyánig mindenki Gyurinak hív immár 90 éve egyfolytában, és én ezt nagyon szeretem. Az azóta is imádott Budapesten születtem, és gyerekkoromat bearanyozta, hogy apukám mindenre tanított, művészetre is. A Szépművészeti Múzeumba vitt, 5-6 éves koromban már rajzoltam, akvarelleztem, koncertekre jártunk, elhalmozott könyvekkel, Karinthyt imádtam, de közben biciklitúráztunk, úsztunk, tőrvívtam. Kalokagathia, test–lélek egysége, mondta apu. Közben folyamatosan fotózott, filmezett is engem. Világháború, szülők elválása, zord idők. Anyuval maradtam. Felvettek a Kisképzőbe, majd a Képző Főiskolára, közben egy évig Gábor Pál a műtermében plakáttervezésre oktatott. Miután rajzolni is, írni és gondolkodni is szeretek kiskorom óta, úgy véltem, vélem, hogy a plakát mindháromra egyszerre ad lehetőséget. A Főiskola után ezért évtizedekig sűrűn voltak láthatóak a pesti utcákon filmes, színházi, kiállítási plakátjaim, amelyekkel Varsóban első díjat, Toyamában, Japánban bronzérmet nyertem nagy nemzetközi plakátversenyeken, meg Munkácsy-díjat is, és jóval később két életműdíjat. Remek plakáttervező kollégáimtól valószínűleg az különböztetett meg, hogy én a plakátot is műalkotásnak tekintettem, hisz példaképeim az altamirai barlangtól a görög, római szobrászaton, Giottón, Raffaellón, Düreren, Jan Van Eycken, Goyán, Manet-n, Picassón, Max Ernsten, Matisse-on, Morandin, Duchamp-on, az amerikai pop art művészein át a még újabb festőzsenikig voltak és vannak. Pop art: életem első nyugati útján, 1963-ban Párizsban beleszerettem egyrészt Max Ernst metszetmontázsaiba, másrészt az akkor teljesen új amerikai pop art képekbe, utóbbiakba nagyon. Néhány évig metszet-montázsokkal foglalatoskodtam, de kikerülhetetlen volt, hogy 1968-ban egy évig nem plakátoztam, mert a Fészek Művészklubban rendeztem pop art festményekből és szobrokból kiállítást. Nagy örömömre több közülük ma már a Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban és az amerikai Minneapolis modern múzeumában, a Walker Art Centerben látható. 1970-71-ben Kőszeg Ferenc lakásának L alakú cselédszobáját festettem ki szintén vadul pop art szekkóval, amely 2018-ban a diplomázó Képzős restaurátorosztály keze alatt újjászületett. Sokan látogatják, külföldről is, és Budapest Védett Öröksége lett. Hanglemezborítókat terveztem az LGT-nek, a „Bummm!” (cím tőlem), amelyen Presser Gábor és zenésztársai állnak teljes pompájukban olyan népszerű lett, hogy számtalanszor kiadták újra, máig, és három éve, a dupla lemez születésének 50-ik évfordulóján zenés-táncos bulival kísérve felkerült a Dob utca 38. többemeletes tűzfalára is felkerült egykori grafikám. Úgy tízévenként stílust váltok, és a 70-es évek elején, amikor már burjánzottak mások színes pop art plakátjai is az utcán, fogtam magam, és ceruzával, tollal realista, szürrealista és fekete-fehér rajzok, plakátok sorozatába kezdtem és folytattam tíz éven át, hogy a 80-as években már sokkal lazább és főleg újra színes filctoll és kréta munkákra váltsak át. Ezredforduló és komputer. 1999-ben vettem meg az első komputert főként Dávid fiam iskolai tanulását segítendő, ám egyszer én is leültem elé, és azóta nem keltem fel onnan. Ebben a 21. századunkban ecset, ceruza, toll, papír már nem került kezem ügyébe, és ezt imádom! Fekete-fehér rajzokkal indítottam, majd 2006-ban átcsaptam színes, és addigi figurális munkáimmal szakítva absztrakt képek készítésébe. Tíz éven át egy-egy fotóm, vagy ürobjektumok fotói helyezkedtek el centrumukban, az utóbbi tíz évben már ezek is eltűntek, és tisztán absztrakt képeket készítettem és állítottam ki több egyéni tárlatomon. Azt vettem észre, hogy több jeles festő ugyanezt az utat járta be idős koráig az ábrázolástól az absztraktig. Mondrian, Matisse, Richter, Barcsay, Tihanyi. Nem a geometrikus absztrakt irányzatot követem, hanem az úgynevezett biomorfot. Úgy vélem, hogy a világ az Univerzumtól a sejtekig nem egyenesek összessége, hanem a véletlenek, a kiszámíthatatlanságok, az amorf formák, a zűrzavar csodálatos összhangja, egysége, hogy ne mondjam, kompozíciója. Ezt a gondolkodást tükrözik új képeim. A kocka tehát nálam el van vetve. És itt máris elérkeztünk napjainkig, amikor színes játék építőelemekből építek absztrakt szobrokat. 10 éve vagyok a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A jövőt meg még nem sejthetem… Fontos infó, hogy e tárlaton festményeim, szobraim digitális fotói, másolatai láthatóak, tehát nem eredeti műveim, amelyek múzeumok, galériák tulajdonában vannak. Végül: optimista, vidám civil ember is vagyok a történelem több szörnyű vihara után is, imádom az életet, a szerelmemet, a fiamat, Budapestet, ahonnan soha nem költöztem máshova, a Napot, a Holdat, az ég kékjét, a barátokat, müvésztársakat, a jó és az egzotikus ízeket, és hogy ki ne hagyjam, a zenét ókortól napjainkig, az építészetet, táncot, József Attilát, Weöres Sándort, Esterházy Pétert. Nagy köszönet Karácsony Gergely Főpolgármester Úrnak, aki engem igen megtisztelve meghívott ide erre az életmű-kiállításra, és munkatársainak, akik nélkül ez a kiállítás nem jött volna létre. Köszönöm, hogy ebben az új és nagy, fantasztikus térben bemutathatom sok képemmel, hogy gyerekkoromtól máig ki voltam, ki vagyok.

2026.05.01.

Kemény György