Új Városháza Galéria, 1052 Budapest, Gerlóczy u. 2.
2026. május 9 – augusztus 31.
Kurátor: KEMÉNY György | Kiállításszervezés: HORVÁTH Zsófia Anita | Kiállításépítés, kivitelezés: BÖGI Imre, BUZSÁKI Péter, CSÁBI Ádám, CSÁBI György, KRIVÁN Marcell | Nyomda: Copy-Mánia, quARTs stúdió | Digitalizáció: FODOR Dániel | Grafikai arculat: KEMÉNY György, STURM Dániel | Szövegek: KEMÉNY György | Szerkesztés és fordítás: SZU Barbara | Kommunikáció és sajtókapcsolatok: ALTBÁCKER Zsuzsanna, LIBOR Anita | Gazdasági ügyek: CSÍKI Attila, Nagyné NÉMETH Hajnalka, Zseniné MARTON Tamara | Jogi ügyek: Dr. KELLER-GERA Adrienn | Fotók: GALLOV Adrienné, MERÉSZ Márton | Reprodukciós jogok: Ludwig Múzeum, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Vintage Galéria, Walker Art Center | Külön köszönet: B. NAGY Anikó, ERŐSS Nikolett, FORGÁCS Péter, KARÁCSONY Gergely, KOZMA Ferenc, KÜRTÖSI Brigitta, NAGY Bernadett, Nagyné VARGA Melinda, SCHRAMMEL Ingrid
GYURIII!
Igen, csecsemőtől aggastyánig mindenki Gyurinak hív immár 90 éve egyfolytában, és én ezt nagyon szeretem. Az azóta is imádott Budapesten születtem, és gyerekkoromat bearanyozta, hogy apukám mindenre tanított, művészetre is. A Szépművészeti Múzeumba vitt, 5-6 éves koromban már rajzoltam, akvarelleztem, koncertekre jártunk, elhalmozott könyvekkel, Karinthyt imádtam, de közben biciklitúráztunk, úsztunk, tőrvívtam. Kalokagathia, test–lélek egysége, mondta apu. Közben folyamatosan fotózott, filmezett is engem. Világháború, szülők elválása, zord idők. Anyuval maradtam. Felvettek a Kisképzőbe, majd a Képző Főiskolára, közben egy évig Gábor Pál a műtermében plakáttervezésre oktatott. Miután rajzolni is, írni és gondolkodni is szeretek kiskorom óta, úgy véltem, vélem, hogy a plakát mindháromra egyszerre ad lehetőséget. A Főiskola után ezért évtizedekig sűrűn voltak láthatóak a pesti utcákon filmes, színházi, kiállítási plakátjaim, amelyekkel Varsóban első díjat, Toyamában, Japánban bronzérmet nyertem nagy nemzetközi plakátversenyeken, meg Munkácsy-díjat is, és jóval később két életműdíjat. Remek plakáttervező kollégáimtól valószínűleg az különböztetett meg, hogy én a plakátot is műalkotásnak tekintettem, hisz példaképeim az altamirai barlangtól a görög, római szobrászaton, Giottón, Raffaellón, Düreren, Jan Van Eycken, Goyán, Manet-n, Picassón, Max Ernsten, Matisse-on, Morandin, Duchamp-on, az amerikai pop art művészein át a még újabb festőzsenikig voltak és vannak. Pop art: életem első nyugati útján, 1963-ban Párizsban beleszerettem egyrészt Max Ernst metszetmontázsaiba, másrészt az akkor teljesen új amerikai pop art képekbe, utóbbiakba nagyon. Néhány évig metszet-montázsokkal foglalatoskodtam, de kikerülhetetlen volt, hogy 1968-ban egy évig nem plakátoztam, mert a Fészek Művészklubban rendeztem pop art festményekből és szobrokból kiállítást. Nagy örömömre több közülük ma már a Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban és az amerikai Minneapolis modern múzeumában, a Walker Art Centerben látható. 1970-71-ben Kőszeg Ferenc lakásának L alakú cselédszobáját festettem ki szintén vadul pop art szekkóval, amely 2018-ban a diplomázó Képzős restaurátorosztály keze alatt újjászületett. Sokan látogatják, külföldről is, és Budapest Védett Öröksége lett. Hanglemezborítókat terveztem az LGT-nek, a „Bummm!” (cím tőlem), amelyen Presser Gábor és zenésztársai állnak teljes pompájukban olyan népszerű lett, hogy számtalanszor kiadták újra, máig, és három éve, a dupla lemez születésének 50-ik évfordulóján zenés-táncos bulival kísérve felkerült a Dob utca 38. többemeletes tűzfalára is felkerült egykori grafikám. Úgy tízévenként stílust váltok, és a 70-es évek elején, amikor már burjánzottak mások színes pop art plakátjai is az utcán, fogtam magam, és ceruzával, tollal realista, szürrealista és fekete-fehér rajzok, plakátok sorozatába kezdtem és folytattam tíz éven át, hogy a 80-as években már sokkal lazább és főleg újra színes filctoll és kréta munkákra váltsak át. Ezredforduló és komputer. 1999-ben vettem meg az első komputert főként Dávid fiam iskolai tanulását segítendő, ám egyszer én is leültem elé, és azóta nem keltem fel onnan. Ebben a 21. századunkban ecset, ceruza, toll, papír már nem került kezem ügyébe, és ezt imádom! Fekete-fehér rajzokkal indítottam, majd 2006-ban átcsaptam színes, és addigi figurális munkáimmal szakítva absztrakt képek készítésébe. Tíz éven át egy-egy fotóm, vagy ürobjektumok fotói helyezkedtek el centrumukban, az utóbbi tíz évben már ezek is eltűntek, és tisztán absztrakt képeket készítettem és állítottam ki több egyéni tárlatomon. Azt vettem észre, hogy több jeles festő ugyanezt az utat járta be idős koráig az ábrázolástól az absztraktig. Mondrian, Matisse, Richter, Barcsay, Tihanyi. Nem a geometrikus absztrakt irányzatot követem, hanem az úgynevezett biomorfot. Úgy vélem, hogy a világ az Univerzumtól a sejtekig nem egyenesek összessége, hanem a véletlenek, a kiszámíthatatlanságok, az amorf formák, a zűrzavar csodálatos összhangja, egysége, hogy ne mondjam, kompozíciója. Ezt a gondolkodást tükrözik új képeim. A kocka tehát nálam el van vetve. És itt máris elérkeztünk napjainkig, amikor színes játék építőelemekből építek absztrakt szobrokat. 10 éve vagyok a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A jövőt meg még nem sejthetem… Fontos infó, hogy e tárlaton festményeim, szobraim digitális fotói, másolatai láthatóak, tehát nem eredeti műveim, amelyek múzeumok, galériák tulajdonában vannak. Végül: optimista, vidám civil ember is vagyok a történelem több szörnyű vihara után is, imádom az életet, a szerelmemet, a fiamat, Budapestet, ahonnan soha nem költöztem máshova, a Napot, a Holdat, az ég kékjét, a barátokat, müvésztársakat, a jó és az egzotikus ízeket, és hogy ki ne hagyjam, a zenét ókortól napjainkig, az építészetet, táncot, József Attilát, Weöres Sándort, Esterházy Pétert. Nagy köszönet Karácsony Gergely Főpolgármester Úrnak, aki engem igen megtisztelve meghívott ide erre az életmű-kiállításra, és munkatársainak, akik nélkül ez a kiállítás nem jött volna létre. Köszönöm, hogy ebben az új és nagy, fantasztikus térben bemutathatom sok képemmel, hogy gyerekkoromtól máig ki voltam, ki vagyok.
2026.05.01.
Kemény György
1942–1971
A kezdetek 6 éves kori akvarellemtől édesapám gyerekkori művészetről tanításán, Kisképzőn, Gábor Pál plakáttervező műtermén, a Képzőművészeti Főiskolán, rézkarcokon, litográfiákon, montázsokon át egészen egy párizsi út (1963) hatására a 60-as évek végén pop art stílusban készült plakátjaimig, képeimig, szobraimig tartottak. A Fészek Művészklubban 1968-ban rendezett kiállításom képeit is bemutatom ebben a teremben (többük eredetijét már budapesti, német, amerikai múzeumok őrzik), vegyesen plakátjaimmal, mert nem a műfajok szétválasztása (plakát, festmény, szobor) fontos számomra, hanem egy-egy korszakom stílusegysége. A mára már ikonná vált, az LGT számára rajzolt Bummm! lemeztasak-grafikám már pesti tűzfalon is látható. Ide kell sorolni még a Kőszeg Ferenc lakásának méretes cselédszobájában 1970–71-ben festett pop art szekkómat is, amelynek az utolsó teremben látható felépült másolata.
1971–1990
Az évtizedfordulón azt tapasztaltam, hogy mások egyre több plakátja kezd színesedni, pop artosodni. Egy nap tehát hirtelen ötlettel előhalásztam egykori 6B-s ceruzámat, később Rotring tollamat, és fekete-fehér, realista, néha szürrealista rajzok, plakátok sorozata került ki kezeim alól egy évtizeden át, 1982-ig. (Az első teremben kiállított, máig igen sokszor kinyomtatott „Képzelt riport” szintén ceruzarajz lemeztasakomnak igazság szerint itt lenne a helye, de nem akartam elszakítani másik két LGT-s lemezgrafikámtól.) 1982-ben térberendezéses „Az utolsó vacsora” kiállításomon a 12 apostollal azonos nevű barátaimat rajzoltam le utoljára tollal – a plakát és a rajzok közül néhány itt látható.
1982–1990: újabb váltás, „klasszikus” évtizedem után vágytam a lazaságra, újra a színekre, és előbb színes filctollakkal, majd pasztellkrétákkal készítettem ekkor levegős képeket, arcképeket, plakátokat, köztük az 1985-ben Toyamában (Japán) nemzetközi plakátpályázaton bronzérmet nyert „Frissen festve” plakátot is.
KEMÉNY – Forgács Péter filmje (68 perc)
Forgács Péter ezt a remek filmet 10 évvel ezelőtt, 2016-ban a 80. születésnapomra készítette. Az én háborúval árnyékolt gyerekkorom mellé időnként az igazi háború híradóit is párosította. Sokat beszélek, mesélek, vallok benne magamról, és több olyan munkám is felidéződik a filmben, amelyeket nem állítottam ki itt, a saját 70-es évekbeli rövidfilmjeimről nem is beszélve. Forgács a végén átveszi az e teremben látható „Az utolsó vacsora” plakátomhoz és portréimhoz tartozó egykori kiállításról készült szép, jó tévé beszámolót. A film egyébként nem miattam, hanem önmagában is kiváló. Azoknak ajánlom, akik szeretnének engem 6 évesen horthysta közlekedési rendőr egyenruhában, sisakban szteppelve látni.
1999–2026
1999-ben fiam iskolai tanulását segítendő lakásunkba került első komputerünk. Egyszer leültem elé, hogy kipróbáljam a rajzolást, és azóta sem szálltam ki belőle a mai napig: egérrel ébredek, egérrel alszom el. Szinte azonnal megjelent egy kötetem 106 szóviccrajzommal. Egy darabig fekete digitális rajzokat, mondatvicc-rajzokat, plakátokat alkottam, majd 2006-ban színes absztrakt képekbe kezdtem, közepükön jó darabig egy-egy tárgyfotómmal, majd ezeket elhagyva váltakozó megfogalmazású tiszta absztrakt képeket készítek és nyomattatok ki vászonra nagy (néha igen nagy), 3 méteres méretben, majd állítok ki csoportos és egyéni kiállításokon. Plakáttárlatokon ezekkel a kiállításokat reklámozó munkákkal szerepelek újabban. Legvégül idén, 2026-ban színes összerakós játékelemekből kezdtem absztrakt szobrokat építeni.
1970–1971
Kicsit vissza az időben, hisz ez a szekkó lezárása korai pop art korszakomnak. Eredetije Kőszeg Ferenc lakásában található a Ferenciek terén. Minden szombat éjszaka festettem, és a Kádár-rendszerben ott gyülekező demokratikus ellenzék tagjai, értelmiségiek, filozófusok boldogan töltöttek ki felületeket az általam kikevert festékekkel. A kép elemei így együtt leképezik a világ akkori társadalmi, politikai, művészeti állapotát, így kicsit történelemóra is. Barátaim adták meg a témákat, és én, mint egy jazz-zenész az éppen adódó üres felületre improvizáltam a soron következő tárgyat, arcképet. Amerikából akkor a társadalmi és szexuális forradalom szele eljutott kicsi szobánkig, ezért mindkettő jól látható e falakon. Duchamp, Schaár Erzsi szobra, önarcképem, a „Spermodont” tubus az én javaslatom volt, ahogy a „halp” szóvicc is. Az afro frizurás polgárjogi harcos Angéla Davis és a vénember Marx hozott anyag. 2018-ban a Képzőművészeti Egyetem végzős restaurátorai diplomamunkájukként csodálatosan restaurálták. A szekkó itthonról is, külföldről is sok látogatót vonz. Jó ideje Budapest védett öröksége.
360 fotók és szerkesztés: Eln Ferenc

