A személyesség tehát itt nem művészi nárcizmus, nem nyilvános gyónás, nem leplezetlen kitárulkozás. Épp ellenkezőleg, Boltanski ragaszkodik ahhoz a tényhez, hogy folyton hazudik (hangsúlyozva, hogy a valóság túl komplex ahhoz, hogy egyértelműen kifejezhető legyen, és hogy minden művészet, ami műalkotásokat hoz létre, nem kimondja, csak érzékelteti az igazságot). A hazugság nyílt felvállalása ugyanakkor a hazug paradoxonához vezet, vajon ebben hihetünk neki?
Mégis, talán messzebbre jutunk, ha inkább igazi mesemondóként tekintünk rá, a benjamini értelemben, mely szerint: „a mesemondó az az ember, aki élete gyertyáját meséinek gyengéd lángjával teljesen el tudja fogyasztani”.

DARIDA VERONIKA

Pierre Bal-Blanc a kiállításrendezés és műtárgybemutatás bevált módszereinek megkérdőjelezésével, az okos helyszínválasztásokkal és a performativitás beemelésével újabb interpretációs szempontokkal gazdagította a Kontakt gyűjteményt. A kritikát és az önreflexiót sem nélkülöző, mindössze egyhetes projekt tanulságai remélhetőleg beépülnek a gyűjtemény további működésébe és hatással lesznek az akvizíciós stratégiára is.

Popovics Viktória

Azt a kérdést, hogy miként (neo)avantgárd ez a művészet, Hornyik Sándor tette fel a Sudac-gyűjtemény a mostanit megelőző, 2017-es Ludwig Múzeum-beli bemutatásakor. E két (három) kiállításon szereplő művészek, illetve csoportok semmiképpen sem aktivista, forradalmi avantgárdot képviseltek: nem a társadalom, hanem a művészet megváltoztatása izgatta őket, s ugyanakkor ennek sem a formai oldala, hanem sokkal inkább az attitűdje, helye és hatása került a fókuszukba.

•

A Kassák Múzeumban a zágrábi Gorgona Csoport (1959–1966) munkásságát bemutató, három fókuszpont köré szervezett kiállítás valamennyi rétegében a csoport avantgárd lét- és gondolkodásmódja manifesztálódik: akár a csoport identitása (1), a Gorgona anti-magazin (2) vagy a rövid ideig működtetett Stúdió G. Galéria (3) áll a gyújtópontban.

Tatai Erzsébet

A népzene és hagyomány mély megértése az inputja annak a komplex alkotói folyamatnak, amelynek kimeneti pontján közvetlenül megjelenik az experimentális és kísérleti zene gyakorlata. Az elhivatott művész metazenéje ez. A fluxusművészettel rokon attitűd, amelyben a mű saját nyelvéről és a létrehozás folyamatáról szól, a művészeti élet valósága összeolvad a hétköznapok realitásával, ahol a hangi megjelenítés vizuális és multiszenzoriális effektusokat galvanizál.

Sőrés Zsolt

„Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ” – idézem József Attila az évek során közhellyé koptatott sorait, rádöbbenve, hogy Bernáth művészete lényegében az egymáson heverő hasított fák látványából indul ki, és emeli azt egy másik dimenzióba. A gondolat megint csak fennkölt dolgok megfogalmazására késztet, de a kiállítás és a legújabb műcsoport címe óvatosságra int. Hiszen Bernáth nem József Attila klasszikus versét, hanem inkább John Denver country zenész 1971-es dalszövegét idézi, amikor kiállításának a Mountain Mama címet adja. A cím az „anyahegyhez” tapadó mitikus-archaikus képzetekre utal, ám a popkultúra szűrőjén keresztül.

Fehér Dávid

A test primátusát hangsúlyozó és saját anyagiságukat felfedő képek zsigeri szinten lépnek működésbe. Minden egyes gesztus emlékeztető jelként funkcionál: egy verbalitás előtti, artikulálatlan történetet idéz fel, mely valahol mélyen az erekben, a húsban, a csontokban tekeregve kerüli el a definiálhatóságot. Az elme, a lélek és a test közös feketedobozát lehetetlen feltárni. A valódi jelentés mindig az érzékiség súlyos tömegébe szökik vissza.

Vető Orsolya Lia

Az objektívbe zárt valóságszegmensek között több esetben feltűnnek az ajtók, az átjárók fémcsapjai, szerkezetkész formái, amelyek átengedhetnék a befogadót a nyomasztó helyszíni megtekintésből egy új, talán gazdagabb levegőjű helyszínre. Ezek a jövőt szimbolizáló, de mégis ajtózsanérokban megmutatkozó lehetőségek azonban egyértelműen illuzórikusak, így a kriminális lehetőségek esélytelenségének köszönhetően még elgyötörtebbé tudnak válni a bűnügyi helyszínek, vagyis a tapétavágóval körbehúzott valóságok. A befogadót beterítő panorámák mellett az apró, keretbe foglalt, egymásba érő személyi igazolványt jelképező részletek egyidejűsége miatt mondhatta Barakonyi Szabolcs, hogy „olyan az ajánlott útvonal, hogy nem tudod befejezni, ezért vissza kell menned.”

Bezsenyi Tamás

A geometrikus absztrakció, a konkrét művészet nem az érzelmekről szól, végigfut egy program, formáról formára, alakzatról, alakzatra haladva, már-már természettudományos érdeklődéssel vizsgálva egy jelenséget. A konkrét művészet nem narratív, a program érdekli, és nem a hatás. Gáspár György munkái mégis mesélnek valamiről, valamiféle vibrálás érezhető belőlük.

Jankó Judit

A kortárs modernista festészet egyik központi figurájának életét tematizáló filmjével Donnersmarck ismét a hitelesség problémakörével foglalkozik, ezúttal az életrajzi hitelesség és a művészeti motivációk közötti kapcsolat irányából.

Strausz László