Tartalom:
ie
inside express: Florian Sông Nguyễn: les chiens errants [The Stray Dogs], 2022, fali tus rajz, tus papíron | 12. Berlini Biennále, Akademie der Künste, Hanseatenweg, 2022.6.11.– 9.18. © Fotó: dotgain.info
4
A Majdant nevezhetjük Gesamtkunstwerk-nek olyan totális installációként működött, amelynek különböző esztétikai, politikai, társadalmi és gazdasági dimenziói fejlődése során folyamatosan medializálódtak. Ezen felül a legfontosabb az, hogy a Majdan mint politikai jelenség győzött. A kelet-európai régió számára kulcsfontosságú dolgot mutatott be: azt, hogy a forradalmak működőképesek és valóban hatalmukban áll megreformálni az államot.
Vasyl Cherepanyn
18
2022 kétségkívül az európai biennálék évada volt: Velencei Biennále (a COVID-19 világjárvány miatt egy évvel elcsúszva), kasseli documenta, a Manifesta Pristinában, Prágában pedig a Matter of Art, mindeközben 12. kiadásához ért a Berlin Biennále is. Utóbbi témája, a (poszt)kolonializmus – nagy vonalakban –, az összes többi nagy seregszemlének is központi szervezőelve volt.
Benedek Kata
23
A 2022-es Berlini Biennále kurátori koncepciója nem volt mentes a pedagógiai, felvilágosító törekvésektől. A néző dolgát leegyszerűsítve és a közvetíteni kívánt üzenetet hangsúlyozva, a bizonyos konkrét problémák köré szerveződő műveket csokorba rendezve, helyszínenként elkülönítve mutatták be.
Nagy Edina
30
2022-ben a Manifesta 14. kiadásának egy fiatal európai főváros, Pristina adott otthont. Az európai nomád biennále történetében először látogatott el a Nyugat-Balkánra, Ljubljana után (2000) pedig második alkalommal az egykori Jugoszlávia területére. Az eseménysorozat többek között arra törekedett, hogy a helyi és regionális partnerek együttműködésére, valamint a Manifesta vándorlása során kialakított nemzetközi hálózatra építve, abba Pristinát is becsatornázva, fenntartható művészeti és építészeti megoldásokat hagyjon maga után. A megoldás absztrakt kifejezése – mint látni fogjuk – Pristina esetében különböző, a helyi igényeket figyelembe vevő és a fenntarthatóság ígéretével biztató kezdeményezésre utal. Ide sorolhatók többek között a városi tér és a kulturális szektor fejlesztésére vonatkozó konkrét szakmai javaslatok, a köztér szerepének újra gondolását és visszafoglalását előmozdító módszerek cseréje, valamint egy új kulturális intézmény megalapítása.
Lendeczki Kinga
35
Beszélhetünk-e önkolonizálásról, amikor a Kelet-Közép Európáról fennálló nyugati sztereotípiákat elfogadjuk, vagy esetleg azonosulunk velük? Eljátsszuk-e ezeket a szerepeket, vagy tényleg ilyenek vagyunk? Beszélhetünk-e kolonizálásról, amikor saját etnikai kisebbségeinkkel szembeni társadalmi igazságtalanságok felszámolása helyett kulturális hierarchiákat állítunk föl, vagy ezek létét elfogadjuk? Mennyire befolyásolják a nemzetközi trendi témák azt, hogy mi mivel foglalkozunk helyben? Mit jelent a kulturális hatalomgyakorlásban, amikor egy osztrákok által létrehozott, magát függetlennek tételező szervezet, izlandi, norvég és liechtensteini pénzből kánonképző és diskurzív katalizátorként csúcskiállításokat szervez egy posztszocialista ország fővárosában? És még ezer ilyen kérdést fel lehet tenni, aminek megválaszolása nem csak azért fontos, hogy a globális diskurzus fősodrába becsatornázzuk a kelet-európai nézőpontot, hanem már csak azért is, hogy megtaláljuk, értelmezzük is azt.
Benedek Kata
40
Ha a törékenységre, töredezettségre gondolunk, amelyet fő témájául választott a 16. Lyoni Biennále, nekünk, magyaroknak, minden bizonnyal Ady Endre a Nyugatban, 1909-ben megjelent, Kocsi-út az éjszakában című verse jut az eszünkbe, amelyben először fogalmazódott meg a teljességnek ez a hiánya a magyar lírában: „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött.”
Fekete Valéria
48
Dominique Fritz azon ritka politikusok közé tartozik, akik a kultúrában, a művészetben látják a fejlődés és prosperitás egyik legcélravezetőbb forrását. „Érdemes a művészetbe, a kultúrába invesztálni, mert az nagy mértékben hozzájárulhat egy város felemelkedéséhez, a különböző etnikumok egymáshoz közeledéséhez, a város egységének megteremtéséhez. Nemcsak látványos projekteket támogatunk, nem Disneylandot építünk. A döntő szempont a város lakóinak érdeke. A régi értékeket megmentjük és a jövőnek építünk. Temesváron helye van a helyi, nemzeti és nemzetközi, a tradicionális és kortárs művészeteknek.”
Cserba Julia
ie
inside express: Michal Baror: Looters, 2018, installáció, Biennale Matter of Art 2022 © Fotó: Jonáš Verešpej | RENE O. VILLANUEVA: The Rene Villanueva Project, évszám nélkül, Biennale Matter of Art 2022 © Fotó: Tomáš Souček
