A modern vizuális kultúra a vizualizáció kultúrája, amely a modern természettudomány új világképével párhuzamosan a röntgensugaraktól az elektronikán és a számítástechnikán át a sötét anyagig és a gravitációs hullámokig ível. A vizuális kultúra modern tudományának egyik alapító atyja, Nicholas Mirzoeff Freud és Foucault nyomán mutatott rá arra, hogy a modern, fizikai és technológiai alapokra helyezett kultúrát milyen hatalmas mértékben meghatározza a megismerés és a leképezés, illetve a tudás és a bemutatás vágya. A szkopofília és a paranoia, avagy a megfigyelés és a felügyelet kompozit terében az egyre frusztráltabb karteziánus szubjektum továbbra is a világ megismerését (illetve kiaknázását) véli legfontosabb feladatának, sőt élete értelmének. A pozitivizmus és a modernizmus művészi kritikusai lényegében ezzel párhuzamosan, nagyjából Picasso és Duchamp óta igyekeznek rámutatni arra, hogy a világ emberi konstrukció, és tulajdonképpen csak azt látjuk, amit el tudunk képzelni és amiről képet tudunk alkotni.

Hornyik Sándor

Szubjektív retrospektív – Eike maga így határozta meg a válogatás szempontját és a rendező elvet, ami szerint több, Budapesten is ismert műve és néhány, itt még nem bemutatott munkája idén április 3. és május 1. között, SHIFT – Félelem és kíváncsiság címmel belakta a göttingeni Künstlerhaus tereit. „Belakta”, ugyanis Eike ezúttal is ugyanazzal a magától értetődő természetességgel és sajátos érzékenységgel figyelte és tapasztalta meg, majd alakította át – nyitotta meg vagy éppen zárta le – a kiállítás tereit, ahogy megszoktuk tőle.

Kozma Zsolt

A kép. A képmás. Melyik az igazi? Én is rajzoltam az önarcképemet tükörből. A viszonyom a tükörképhez, a képmáshoz, az identitásom része. Nemcsak a gyereké, hanem a művészé is. Ezért rajzoltam egy csomó önarcképet, csak a tükörből. Már meg is háromszoroztam magamat. A képmások halmaza. Itt van a valóság (én), a tükörben a kép (a tükrözött képmásom), és itt van a kép, a rajz, amelyet a tükrözött képmásom alapján hoztam létre. Az önábrázolásom és az ábrázolás lényege. És nem férfiak ábrázolnak engem, a fiatal nőt meztelenül, hanem én magamat.

Drozdik Orshi

A feketék világa egzotikus és az örökkévalóságba vetett hitről tanúskodik. Többnyire szépek, erőt sugároznak Beatrix fotóin, teljesen függetlenül az esetleg szegényes körülményeiktől, a gyarmati civilizáció örökségétől.

Szinte elkerülhetetlen, hogy amikor Beatrix fotóit nézzük, akkor valami hamis altruizmust vagy igazi felfedezést keressünk benne. Ez minden utazó fotográfus számára dilemma, még Salgadónak, de Robert Franknek is. Nem véletlenül említem őket, mert nekik és Beatrixnek is sikerült feloldania az alapfeszültséget…

Halász András

Csáky Marianne legújabb sorozatának alaptémája és annak aktualitása, valamint a témaválasztás – legalábbis egyik – motivációja meglehetősen nyilvánvaló. Bizonyos mértékig az is evidencia, hogy „a médiumok velünk vannak”, ám ezen a kiállításon a technikáknak különös jelentőségük van. A legérdekesebb mindazonáltal az, hogy miért hatnak ennyire ezek a képek. Nem tudom, hogy a képek akarnak-e valamit, de azt elég biztosan tudjuk, hogy akarás hozza őket létre: ami ezáltal került oda, az van hatással szemünkre, agyunkra, gerincvelőnkre, zsigereinkre – egész valónkra.

…

A csend, a nyugalom és a meghittség valamint a rombolás, a pusztítás dinamikus, legvadabb képeinek együttese, a személyes és kicsiny, s ugyanakkor hatalmas léptéket átívelő tereket vizuálisan összehangoló képi világ mélyen melankolikus. Talán a feketék, a monokrómia, a visszafogott színskála, a technikai médium-alapú montázsok képi reflexióra ösztönző távolságtartása okozza – mi más? Talán egy másik bolygó?

Tatai Erzsébet

Az általad kifejlesztett ironikus kifejezésmód mintha a történelmi események közvetlen hozzáférésének lehetetlenségét, a forrásszövegek általi meghatározottságát, konstruáltságát jelezné, amelyre a történettudósok figyelmét Hayden White kutatásai irányította rá.

Igen, heroikus erővel próbálunk véleményeket kinyilvánítani történelmi helyzetekkel kapcsolatban, én meg pont ennek a törékenységét próbálom az iróniával megvilágítani, hogy miközben nagy dolgokat hozunk létre, azért mindig próbáljunk disztingválni, másokra figyelni is, hogy ne a saját egónk uralja a helyzeteket. Az elbizonytalanítás az, amit próbálok vizuálisan megvalósítani.

Áfra János, Roskó Gábor

Kecskés Péter fotográfiája egy olyan, fényhieroglifákkal lejegyzett metanyelv, amelyen útleírás készíthető erről a vertikális zarándoklatról a csúcsra, a helyreállított ember fénytestének szentélyéhez.

Új, Jakab Krisztiánnal közös alkotói periódusában éppen a test intenzív közelsége, a személy misztériumának expozíciója jelenti azt a mozzanatot és lehetőséget, amiben megvalósulhat nem csak a gnosztikus, hanem a rituális aspektus is, sőt, helyreállítódhat ezek egysége. Persze ehhez a befogadóra is szükség van.

Kulcsár Géza

Meggyőződésünk, hogy a kortárs művészetnek és a zenének konceptuális térben kell egyesülnie, amely egy intermediális eszmecsere alapját képezi. Ez a tér biztosíthatja a művészet és a zene létrejöttének és befogadásának szellemi feltételeit. Ezt a teret a diskurzus valamennyi résztvevőjének – művészeknek, kurátoroknak, elméletíróknak, történészeknek és befogadoknak – állandóan meg kell reformálnia.

Nikolaus Gerszewski