Skip to main content

Tartalom:

A borítón | LAKNER ANTAL: HER – Az Izlandi Hadsereg 1999-től, tengerészeti evőeszköz készlet, 2003, rozsdamentes acél, szintetikus anyag, 30×50×5 cm | Örökségünk – Válogatás a Balázs–Dénes Gyűjteményből | Q Contemporary, Budapest, 2022. január 28 – március 19.
inside express | KASZÁS TAMÁS: Neo-Agro zászlók, 2011, textil, fa, vas, változó méret
4 | Maurer Dóra: OSAS-kiállítás: delineo ergo cogito
11 | Gadó Flóra: Dialogikus perspektívák | Modellállítás: az emberi test képi konstrukciói
16 | Tatai Erzsébet: Három az egyben | Benczúr Emese, Tina Gverović, Radenko Milak & Roman Uranjek: Either crossroads, interrelations, or interference
20 | Vojnits-Purcsár Vító: Boszniai kőleletek a Kapitalocén korszakából | Mladen Miljanović: Egyidejű emlékmű
23 | Horváth Márk: A mechanoszféra titokzatos objektumai | Andreas Werner: Galaktal
28 | Rossman-Kiss Áron: Dolgozó nemzet | Hírdalcsokor – Alicja Rogalska, Erdődi Katalin, Annus Réka, a Kartali Asszonykórus és a Varsányi Szirének együttműködése
33 | ILLÉS BARNA: Barkácsolók a bárkában | Formanek Zsuzsa és Szőcs Éva Andrea: Időt kérünk! Helyspecifikus installáció
37 | Üveges Krisztina: Ma nincsenek csodák | Bernáth(y) Sándor: Ünnepnapok nincsenek
40 | Fehér Dávid: A gyűjtemény mint hálózat | Örökségünk – Válogatás a Balázs–Dénes Gyűjteményből
45 | Horváth Ágnes: Csak írok egy verset aztán minden rendben | Chilf Mária, Győri Blanka, Hajdu Zsófi, Kala Bence, Tulisz Hajnalka kiállítása
48 | Faludy Judit: Párhuzamos érzékelések | Király György: Fényérzetek
inside express | Kis Varsó: Mountain, 1998, grafitpor, ragasztó, 115×156 cm

ie

Kaszás Tamás: Neo-Agro zászlók, 2011, textil, fa, vas, változó méret | Örökségünk – Válogatás a Balázs–Dénes Gyűjteményből | Q Contemporary, Budapest, 2022. január 28 – március 19.

4

Az OSAS-t, a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületét 2005 februárjában, a konstruktív művészet ma is eleven múltjának és kortárs alkotóinak elkötelezett művészettörténész, Prosek Zoltán kezdeményezésére és együttműködésével 10 magyar geometrikus konstruktív-konceptuális művész alapította Budapesten. Egyes szakértő kutatók szerint ez a művészeti egyesülés és kiállításainak, kiadványainak sorozata Magyarországon az egyetlen, amely megélte fennállásának tízedik évét, most pedig, a pandémia zavaros idejében arra készül, hogy meg- és túlélje a 17. évfordulót.

Maurer Dóra

11

A kiállítás egyik nagy érdeme, hogy egy téma több szempontból való vizsgálatán keresztül egy olyan, a művészeti oktatásban alapvetésnek számító területet és eszközt, mint amilyen a modell szerepe, képes egyszerre tudományosan, kritikusan és közérthető módon prezentálni. Ahogy a főszövegben is megjelenik, a modell alakja a művészeti oktatás alapját képezi, s bár ezt az oktatási módszertant minden hallgató a mai napig el kell, hogy sajátítsa, mégis egy kibeszéletlen történet maradt az oktatás területén belül. A kiállítás tétje tehát az, hogy ezt a láthatatlan és elsőre akár marginálisnak tűnő témát újfajta megközelítésből mutassa meg: azaz nem pusztán a különböző témakörökön keresztül prezentálja a modell alakjához, társadalmi státuszához, szerepéhez való viszonyt, hanem mindezt kritikusan tegye, felvetve létjogosultságának s egyben aktualitásának kérdését is.

Gadó Flóra

16

A Molnár Ani Galéria négy művész három műcsoportját bemutató tárlata valójában inkább három művész egyéni kiállítása volt. Belépve csak az elrendezés eleganciája tűnt fel, s az, hogy a képek a falon három részre vannak elkülönítve, a művek divergenciája még nem. Azok ugyanis szinte minden szempontból különböznek: nemcsak témájuk, stílusuk, technikájuk más, hanem ami még fontosabb, képi logikájuk, retorikájuk, alkotóik művészi stratégiája és gondolkodásmódja is eltér egymástól.

Tatai Erzsébet

20

A művész tehát artizán és nem partizán. Emlékműv(ek)et emel az információs társadalom tőkealapú termelési folyamatainak, és egyúttal engedelmeskedik a fogyasztói társadalom kommodifikációs kényszerének. Mi sem példázza jobban ezt a koncepciót, mint az Emlékmű az emlékmű áldozatainak (Spomenik žrtvama spomenika) című, kőből faragott összetört képernyőjű, precíziós fogászati fúróval karcolt felületű iPhone-replika. Ezt a megvalósítást megelőzte egy nagyobb méretű, egy performansz részeként felemelt gránitlap ugyanezzel az „üzenettel” és jelszóval. Ellentétben a szilícium elektronikai áramkörökbe való, csúcstechnológián alapuló rendezésével és végső soron az LCD vagy LED technológiájú képernyőkön látható vibráló pixel rengeteggel, a művész által megmunkált kőfelületek, kőkarcolatok szintén alkalmassá válnak képek, üzenetek statikus megjelenítésére, konkurenciát teremtve ily módon a képközvetítő tárgyak piacán. A konkurencia kettős jellegű, egyrészt korunk „sírkövei” morális, filozófiai síkon is megütköznek a tömegmédia fegyvertárával, másrészt statikusságukban emlékeztetnek az emberiség véges mivoltára. A kiállításban látható összetört kő-képernyők egyúttal a neoludditizmus aktualitására is felhívják figyelmünket.

Vojnits-Purcsár Vító

23

A kortárs antropocén-művészeti közegnek alapvetően a különböző dolgokra összpontosító objektum-orientált ontológia, valamint a különböző posztantropocentrikus rendszer- vagy hálózatelméletek közötti skálán kell megtalálni a művészi kifejezhetőség lehetőségét. Andreas Werner Galaktal című komprehenzív kiállítása az utóbbi művészi stratégiát választja, amikor különböző futurisztikus, egyszerre uto- és disztopikus objektumokat mutat fel, amelyek elsőre kísérteties, már-már gótikus gépi-elrendeződéseknek tűnnek.

Horváth Márk

25

A Hírdalcsokor nem kommentálja közvetlenül a politikai aktualitást – de a tudásformák és gyakorlatok, amelyeket megtestesít, kifejezetten politikai vonatkozásokkal bírnak. A valódi demokrácia felé vezető utat nem a populizmus, sem a vidéki hátország vagy a hagyomány gátolja. Mindaddig nem lesz valódi demokrácia, amíg a közszférához való hozzáférést korlátozza a láthatatlan munka; amíg ez a munka nincs elismerve és jelenlegi formái nincsenek felszámolva; amíg új közönségek és kollektívák nem bontják fel ezt a hegemonikus status quo-t.

Rossman-Kiss Áron

32

„Bármily egyhangú és visszataszító volt is eredetileg egy építmény, romként egyszerre megnövekszik a komplexitása” írja Hannes Böhringer Romok a történelmentúli időben című írásában, illetve ugyanitt az alkotóról is tesz egy megállapítást: „a posztmodern művész a barkácsolóban talál magára”. Ezt az összetettséget, kollázs jelleget, sokrétűséget és attitűdöt érhetjük tetten Formanek Zsuzsa és Szőcs Éva Andrea installáció együttesében, ahol öt önálló mű kapott folyamatosan megújuló értelmet egymás, illetve a rom, az idő és a transzcendens viszonylatában.

Illés Barna

37

Bernáth(y) Sándor halálának 10. évfordulóján egy, még soha ki nem állított festménysorozattal idézte fel a művész emlékét a Neon Galéria. Az Ünnepnapok nincsenek című (1981) sorozata nemcsak keletkezési dátuma miatt áll két korszak határán. A hetvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a hippikorszak nem hozta el megváltást, a rock már hanyatlott, helyét a punk világfájdalma váltotta fel, miközben elindult a diszkó és a latexmetál. A friss és fiatal képzőművészeti irányzatok (posztmodern, transzavantgárd, graffiti stb.) az avantgárd radikalizmusát levetkőzve új, derűsebb világot vizionáltak, míg a gazdasági és politikai szereplők továbbra is a fogyasztói társadalom fenntartásán fáradoztak. Mindebből kevés szivárgott át a korabeli magyar valóságba, de azt például bemondta a rádió, hogy a Szovjetunió bevonult Afganisztánba.

Üveges Krisztina

40

A legjobb gyűjtemények a szó minden értelmében örökségnek tekinthetők. Akár a kifejezés régi, magasztos jelentését tekintve is, amennyiben örök értékeket gyűjtenek össze és őriznek meg, egyúttal kontextust is kínálnak a bennük foglalt műtárgyaknak. A Balázs–Dénes gyűjtemény a legjobb magyarországi magángyűjtemények közé tartozik, megannyi olyan alkotással, amely bármely közgyűjtemény állandó kiállításának pótolhatatlan darabja lenne. A kiállítás kurátora, Zsikla Mónika, ennyiben tökéletes érzékkel választotta ki a gyűjteményt bemutató kiállítás címét, amely a tárlat egyik kiemelkedő alkotására is utal. Csákány István Örökségünk (2019) című plasztikájára, amely ebben az összefüggésben egyfajta mottónak is tekinthető.

Fehér Dávid

45

A Navigare necesse est, vivere non est necesse (Hajózni muszáj, élni nem muszáj) posztmodern változata az Írok egy verset kiállítás. Modern, amennyiben nem fogadja el a „kiírom magamból magamat” igen elterjedt versírási stratégiát, viszont a festést, ahogy Győri Blanka is írja, nem az élete kiteljesedésének, megvalósulásának, kitágításának, értsd: egy új dimenzióval való növelésének tartja, hanem a „vivere” helyettesítésének festéssel. Maga ez a kiállítás-cím is a „kiírom magam-ból”-típusú költői magatartás ironikus elutasítása.

Horváth Ágnes

48

A mozgás iránya, a spirituális felé tekintés, ami mindeközben befelé figyelés is, meghatározó jellemzője ezeknek az alkotásoknak. Király György a levegő, a semmi festője. Fényérzeteink: hideg, meleg, eső előtti, vihar előtti, napsütéses, élénk, vagyis párhuzamos érzékeléseket hívnak elő bennünk. A csönd, a ritmus, a felhangok rendszere mind a muzsika részei. Ahogy a fény – egy-egy operatőr felfogását tükrözve a bemutatandó témához illeszkedően –, úgy a csönd is lehet súlyos és légiesen könnyed, áttetsző, metszően éles, fémes, szikrázó, határozott és remegő, mint délibáb a nyári forróságban olvadó aszfalt felett. Lehet jéghideg, mint ablakon a jégvirág, puha, mint a friss hó egy álmatlan éjszaka utáni bágyadt napon. Harsan a lábunk alatt, mint ha fogad almába harap. Magány. És rémület. Egyensúly.

Faludy Judit

ie

Kis Varsó: Mountain, 1998, grafitpor, ragasztó, 115×156 cm | Örökségünk – Válogatás a Balázs–Dénes Gyűjteményből | Q Contemporary, Budapest, 2022. január 28 – március 19.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.