Tartalom:
ie
MÁTÉ DÁNIEL: melting directions, 2020 | hoping for resurrection, 2020
4
A kalapács álma tehát egy nagy, sőt nagyon nagy kép – Csákány István álma és víziója a kultúráról. A vízió számtalan emlékképre, ikonra, vizuális toposzra és konkrét műtárgyra épül, amelyek egy része már látható volt a Tükör által kiállításon (2017) a Glassyard Galériában, ami viszont szervesen kapcsolódott a Humboldthöhe névre keresztelt Velencei Biennále pályázathoz, illetve az Ismeretlen eredet (2016) című szobor sztorijához is.
Hornyik Sándor
10
Mi történik, ha a mechanikusan sokszorosított kép festménnyé lesz? Ez volt a pop art és a fotórealizmus alkotóinak legfőbb kérdése. Mennyiben tartható fent a médiaképek megismételhetősége és a festői gesztusok megismételhetetlensége közötti dialektikus feszültség, amely egy képelméleti orientációjú, meta-festészeti jellegű képalkotás alapja lehet. Gondoljunk Gerhard Richter lépésről lépésre kibomló képelméletként is olvasható, polifonikus életművére, amely a 2000-es évekre már nemcsak a mechanikus, hanem a digitális leképezés festészet(elmélet)i kihívásaira, a pixelizálódó valóság esztétikai és filozófiai implikációira is reflektált. A benjamini kérdés újrafogalmazva a következőképpen hangzik: mi történik, ha a digitálisan sokszorosított kép festménnyé lesz? Mi történik, amikor időlegesen felfüggesztődik a virtualitás, és a testetlen kép megtestesül?
Fehér Dávid
15
A BEYOND MATTER projekt fő célja annak a „virtuális állapotnak” a feltérképezése, bemutatása és megértése, mely – a projekt alaptézisének értelmében – mindennapjainkat, létezésünket leginkább jellemzi. Ez a virtuális fordulat, átalakulás az élet minden területére kihat: a valós és a mesterségesen létrehozott határai összemosódnak, az idő linearitása torzul, melynek hatásai és következményei a vizuális művészetek területén is megfigyelhetők, mind az alkotások létrehozása, mind azok kurálása, mediálása és befogadása vonatozásában – mindez pedig új kihívások elég állítja a múzeumokat, kulturális intézményeket is.
Dudás Barbara
19
Laci & Balázs a kiállításon saját karrierjük kettősségéből kiindulva az építőipar és a képzőművészeti munka párhuzamát igyekszik metaforaként művészeti installáció formájába önteni. A kiállítótérbe belépve – a párhuzam bemutatásának első számú eszközeként –, rögtön szemet szúrnak azok az anyagok, amelyek elsősorban egy építkezést vagy felvonulási területet szoktak jellemezni. Ugyanakkor, aki járt már műteremben, tudja, hogy az építkezéseken használt anyagok sokszor pontosan megegyeznek a művészek által alkalmazott alapanyagokkal is.
Istvánkó Bea
24
Megváltozott az érzékelésünk, a világból egyre szűkebb és szűrtebb adagokban jött információ: ha a szobámat látom reggel, délben és este, ha nem élhetek kifelé, csak befelé, akkor óhatatlanul is máshova kezdem helyezni a fókuszt. Belső szabadság, erről beszélnénk? Meglehet. Egy másfajta szinkronitás, amely másként helyez összhangba a dolgokkal és önmagammal. A karanténban új identitás képződik, vagy ha nem is képződik teljesen új, arra kényszerülök, hogy felülvizsgáljam a jelenlegit és létrehozzak valamilyen egyensúlyt. A személyiség óhatatlanul valamiféle jelentést próbál találni mindabban, ami történik vele, narratívát keres és teremt, a történést történetbe próbáljuk illeszteni. Nem lehet, hogy az eseményeket ne kösse össze semmi.
Nagy Gergely
27
A kiállítás ötlete és a művek/koncepciók – legalábbis egy részük – tehát már a világjárvány kirobbanása előtt létrejöttek, a pandémia csak megsokszorozta és felerősítette az addig is jelen lévő, a tárlat kiindulópontjaként szolgáló válságdiagnózis aktualitását. Hiszen a kényszerű bezártság állapotában a mentális egészség megőrzése, a szorongás, mindennapos félelmeink leküzdése sokkal megterhelőbbnek bizonyult, mint „normális” körülmények között, és ebben a helyzetben még a kiállítás több művében feltűnő közösségek – egyáltalán bárminemű közösség – támogatása is elérhetetlennek bizonyult, ami tovább fokozta a helyzet kilátástalanságát.
Nagy Edina
31
Megbízhatunk-e még a fényképekben, amikor a hétköznapjainkat formáló tapasztalatokat vagy a közös történelmünket akarjuk megfogalmazni, kérdezik csendesen Hermann Ildi (1978–2019) művei az Inda Galéria kiállításán. Az egyes sorozatokat a készítés motivációit és körülményeit leíró idézetek keretezik, melyeket egymás után olvasva kirajzolódik előttünk a fotográfus útja a kezdeti félszegségtől a magabiztos kapcsolatteremtésig, művészileg pedig a környezet érzékeny letapogatásától az egyéni és kollektív traumák megszólaltatásáig. Ha csak a felvételek tárgyát nézzük, a kiüresedett enteriőrök és az intimitás között húzódó tágas terepen megfér egymással a szocialista korszak megkopott kultúrája, a testet felemésztő betegség, az abszurdnak ható tetoválások, a gyermek- és felnőtt univerzum szorongató kettőssége vagy az emlékezés és újrajátszás látható (vagy éppen rejtett) nyomai. Minden egyes rögzített tárgy, arc, jelenet – vagy éppen a hiányuk – dokumentatív szerepet kap, még azokban az esetekben is, amikor az ábrázolhatóság dilemmája kódolt, így ezek a művek elválaszthatatlanok a fénykép valósághoz fűződő indexikus kapcsolatától.
Csatlós Judit
37
Megtalálni egy képet, ami aktuálisan úgy tűnhet, hogy az adott évben mindent átszövő dilemmagyökér táplálója. De aztán természetszerűleg jön a következő nap, hét, év, vagy évtized, és kiderül, hogy az aktuális hírek mindig mást kiáltanak ki az eredendő káosz gyökerének. Nem mindig a gonosz elit vagy a szignifikánsan bűnös egyházi szisztéma a vétkes.
Majsai Réka
40
A két tárlaton bemutatott négy, nagyon különböző életműdarab a valóság olyan szeleteit mutatja fel, amelyek részét képezik életünknek: a szépre, esztétikumra, boldogságra való vágyat, a belső feszültségeink kitörését és a megoldásukra törekvést, a tárgyak túltermelését és környezetünk túlhasználását, a külső fenyegetettségünket, amelyet végső soron épp az ember pusztító tevékenysége okoz.
Láng Eszter
ie
KOPHELYI DÁNIEL: GLOW DOWN, 2020, installáció, változó méret; Süngomba (Hericium erinaceus), termőföld, gyurma, zománcfesték, szilikon, fluoreszkáló ejtőernyőzsinór © Fotók: Biró Dávid
