Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2019. július 12 – szeptember 15.

Kurátor: Timár Katalin

Látványterv: É. Kiss Piroska

KIRÁLY TAMÁS (1952–2013) kiállítása egy olyan művész első nagyszabású retrospektív bemutatója Magyarországon, akinek tevékenysége ellenáll a hagyományos műfaji, illetve irányzatok szerinti besorolásnak. Mindenekelőtt persze az öltözködéshez, a „divathoz” kapcsolódnak a munkái, de Király felfogásában az öltözködés határterület: a divat, a film, a színház, a performansz és a képzőművészet találkozási pontja. Ez a találkozás gyakran épp a művészet és a hétköznapi élet metszetében zajlik. Ruhái egyszerre jelmezek, mobil szobrok, futurisztikus transzformációk, a saját korát megelőző művész jövőbe látó kreációi.

A kiállítás átfogó képet kíván adni Király Tamás több mint három évtizedes pályafutásáról, mely az 1980­-as évek elején indult Budapesten, ahol a művész rövid idő alatt az underground színtér emblematikus alakjává vált. Nemcsak utcai „divatbemutatóival”, performatív sétáival, hanem New Art Stúdió nevű butikjával is, ahol ruhákat árult az érdeklődők számára. Ennek a korszaknak a csúcspontját az 1988­-as Dressater berlini divatbemutató jelentette, ahol egyetlen kelet­európaiként olyan tervezők társaságában jelent meg, mint Claudia Skoda vagy Vivienne Westwood. Király 1989 után is folytatta az „összművészeti” divatbemutatókat, melyeknek a 2000­-es években többször a Sziget Fesztivál adta a helyszínt, ahol a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb közönség ismerhette meg az alkotásait.

Királyt mindig is az átalakulás és a folyamatok érdekelték. Alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel; a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. Nem az örökkévalóság izgatta, hanem az adott pillanatra és helyzetre kereste a legmegfelelőbb, a ruhák segítségével megfogalmazható választ. Művészi gondolkodása végtelenül eredeti és mindmáig aktuális.

A kiállításon a fennmaradt ruhák alkotják azokat a csomópontokat, amelyek köré szerveződik a felkutatott dokumentáció (fotók, videók, werk­anyagok stb.). A kiállítás tervezése és megrendezése során arra a vizuális atmoszférára kívánunk utalni, amely Király bemutatóira jellemző volt. Azt a sokszínű és határterületeken mozgó tevékenységet szeretnénk felidézni, ami a magyar képzőművészetben annyira egyedivé teszi Király tevékenységét. Bár paradoxon, hogy Király rajongott a szokatlan, akár extrém helyszínekért (belvárosi vagy külvárosi utcák, gyárudvarok, a Halászbástya, egy villamos, a Parlament stb.), most mégis épp az ő munkái kerülnek egy látszólag steril, múzeumi térbe. Alkotásainak erejét és aktualitását mutatja az, hogy még ezt a teret is képesek a kreációi belakni.

(a) hajtogatott ruha, 1986 körül

(b) arany „hurkaruha”, 2000-es évek

(c) fekete kábelruha, 2000-es évek

(d) átlátszó balerina ruha, 1997l

(e) arany- és bronzszínű lapokból álló ruha, 1997

(f) ruha háromszögekből és colostokokból, 2000-es évek eleje

(g) férfi felső és nadrág, 1980-as és 1990-es évek

(h) arany kivágott ruha, 2008 körül

A kifutón látható nyolc ruha Király Tamás különböző alkotói módszereit és korszakait tekinti át. Az első ruha (a) még az 1980-­as évek közepéről való, amikor a gondosan összevarrt anyagdarabokból kialakított nagyméretű textilt a bemutatókon maga Király tekerte különféleképpen körbe a modelleken. Az arany „hurkaruha” (b), a fekete kábelruha (c), illetve az arany és bronz lapokból készült hosszú ruha (e) az 1990-­es évek közepén jelent meg Királynál és jól mutatja be részben a művész sajátos anyaghasználatát, részben pedig a ruha és a test viszonyáról alkotott elképzeléseit. Ez utóbbi gondolat jelenik meg a konstruktivista formavilágot idéző és a colostok motívumot is felhasználó ezüst ruhán (f). Az átlátszó műanyag viszonylag ritkán bukkan fel Király műveiben, de az ebből készült balerina ruha (d) azért is különleges, mert talán az egyik leghagyományosabban kinéző (már szinte hordható) öltözék az életműben. Az aranyszínű műanyag lapokból kivágott ruha (h) szintén a test és a ruha térhez való viszonyát hangsúlyozza. A fekete geometrikus síkidomokat felhasználó férfi öltözék (g) hagyományos textilből készült, és az 1910­-es, 20­-as évek konstruktivizmus korának művészszerep­felfogására utal.

Ruhák az ELLE Fashion Show-ról, Millenáris, Budapest, 2013

2013 márciusában szerepelt Király Tamás kollekciója az ELLE Fashion Show­-n, ami az áprilisban bekövetkezett halála előtti utolsó fellépése volt. A kétnapos rendezvény két témája (a tavasz és a fogyatékkal élő modellek szerepeltetése a magyar tervezők bemutatóin) Király show­jában is megjelent. Az előbbit Király esetében a tűzpiros virágokat megjelenítő ruhák képviselték, az utóbbit pedig az a modell, aki világoszöld ruhában és virágos fejdíszben vonult végig a kifutón kerekesszékben. Ő vezette fel a többi modellt, és ezzel megadta az egész bemutató alaphangját, ami azzal zárult, hogy Király Tamás is a kifutóra lépett egy vörös alapon virágos öltözékben, hatalmas fejdísszel. Az 1988­-as Stern­-cikk „divatpápának” nevezte őt, és ez most valósággá vált.

A hölgy kissé bogaras, VAM Design Center, Budapest, 2010 (fotók: Krasznai Zoltán) 6 (fotók, ruhák berendezési tárgyak, werk-fotók)

Király Tamás 2009­-ben kezdett el a Baltazár színházzal dolgozni, ám különböző színházi és filmes munkái már 1984­ben elindultak. A Baltazárral összesen három produkciót készítettek közösen, ezek közül a leglátványosabb a Baltazáréji álom című előadás volt, amit 2011. szeptember 13­-án, épp Király születésnapján mutattak be. A jelmezeket és a minimalista díszletelemeket mind fehér színben készítette el. Ez a monokróm megoldás – feketével, illetve pirossal – a 2010­-es évek munkáiban visszatérően van jelen (A hölgy kissé bogaras, 2010; ELLE Fashion Show, 2013). A bemutatókhoz képest a megalkotott jelmezek vizuálisan is megjelenítik az adott szerep jellegzetes vonásait, ám Király formavilágát és anyaghasználatát is hűen tükrözik. Egyik emblematikus eszköze, az ún. jancsiszög (más néven Milton­kapocs) a jelmezeken kettős funkcióban jelenik meg; egyrészt ezzel kapcsolja össze az egyszerű, alapvetően geometrikus formákat, másrészt ezek ritmikus ismétlődése a fehér, monokróm felületeknek díszítést is ad.

Az 1997­-es Schwaa 3C 273 című pécsi bemutató azért is kaphatott egy külön termet, mert erről az eseményről viszonylag nagy számban maradtak fenn ruhák. Magán a bemutatón is sokféle kollekció jelent meg, például az emblematikussá vált ún. colostok-ruhák, a „hurkaruhák”, a testruhák, a különféle, csillogó aranyból készült darabok, a karácsonyfára való girlandot használó kiegészítők stb. Ezeket a kollekciókat újabbakkal variálva későbbi bemutatókon is többször elővette. A színpadon megjelent Domonkos Csilla is, aki nemcsak zenészként szerepelt, hanem a show témájához illő ruhában Király őt is belekomponálta a bemutatóba. Az esemény helyszínéül szolgáló színház adottságai (a színpad elrendezése és méretei) lehetővé tették azt is, hogy nemcsak a színpadképet tervezze meg a ruhákhoz illően, hanem a kortárs táncnak is szerepet juttasson. A címben szereplő 3C 273 az első azonosított kvazár száma, amire a bemutatón több, muszlinból készült, csillámmal megszórt ruha is utalt.

colostok-ruhák

„hurkaruhák”

ruhák a bemutatóról

1988­-ban Claudia Skoda divattervező meghívására hét tervező társaságában egyedüli kelet-­európaiként Király Tamás Nyugat­-Berlinben részt vett a Dressater divatshow­-n, amelyet a Hamburger Bahnhof akkor üresen álló épületében rendeztek meg. Ezen a bemutatón többféle kollekciót is felvonultatott Király. Ilyenek voltak a Bauhaus színpadi világát idéző fekete bársonyruhák (amelyek akkoriban több budapesti helyszínen tartott fotózáson is szerepeltek). Egy másik csoportot szintén az 1920­-as évek konstruktivizmusára utaló „munkásruhák” jelentették, ahol a geometrikus sík és térbeli elemeket ötvözte a halinacsizmával, a munkáscipővel, a kismamacipővel, a hegesztőszemüveggel stb. A show egyik leglátványosabb elemét az ún. hajó­- vagy vitorla­-ruhák jelentették, amelyek látványvilágukban némileg eltértek a többi kollekciótól, de a nézők feje fölé belógatott óriási kifutón vonulva mozgásuk a tenger hullámzását idézte. A Dressaterhez kapcsolódó dokumentáció kiterjed a Király lakásán folyó előkészületektől egészen a show után zajló partiig, ahol Király ötlete alapján a vendégek stílszerűen gyűszűből ihatták a magyar pálinkát. Itt szerepelnek Király Tamás és Vivienne Westwood közös fotói is (utóbbi szintén a Dressater meghívott szereplője volt).

3 ruha és 3 kalap, Open Doors bemutató, Dressater, Hamburger Bahnhof, Berlin, 1988

Afterparty (fotók: Almási J. Csaba)

Király Tamás Open Doors című bemutatója a Dressateren 3 (fotók: Almási J. 2 Csaba)

a Dressater videóösszefoglalója

berlini werk-fotók (fotók: Almási J. Csaba)

berlini előkészületek Király Tamás lakásában, Budapest (fotók: Almási J. Csaba)

cabledresses

Csőruha, Domonkos Csilla CD-borítója: Csilla: Signifire, 2008 (fotó: Almási J. Csaba)

Fényruha, Domonkos Csilla CD-borítója: Csilla: I’m the Fire, 2005 (fotó: Almási J.Csaba)

Király Tamás Koppány Gizellával és Kováts Nórával 1980­-ban nyitotta meg a New Art Stúdió nevű butikot a belvárosi Petőfi Sándor utcában, ami az első párhuzamos utca az akkor már sétáló utcaként működő Váci utcával. Itt rendezte meg Király az ún. divatsétákat már 1981­-től kezdődően. A Váci utca már az 1980­-as években is divatüzleteiről, butikjairól volt híres, így adta magát az ötlet, hogy mindez divatbemutatók helyszínévé váljon. Király amúgy is szerette a közönséggel való direkt kommunikációt, amire jó példa a New Art Stúdió kirakata is, ahol időről időre élő modellek jelentek meg. Az utolsó dokumentált sétára 2002-­ben az Őszi Fesztivál keretében került sor, ahol inkább a bemutatójelleg került előtérbe (az esemény este zajlott, és a nézőket egy rögtönzött kordon választotta el a modellektől).

Király Tamás efemer anyaghasználatára és sajátosan ironikus gondolkodásmódjára jó példa az ún. parlament­-ruha, illetve a búza­-ruha. Az előbbiről fennmaradt kiterjedt fotóanyag is jól illusztrálja, hogy egymástól meglehetősen eltérő helyszíneket választott a ruha bemutatásához (a Nemzeti Múzeum kertje, a Parlament Budáról nézve, egy gangos bérház udvara stb.). A fotók azt mutatják, hogy a ruha eltérő módon kap jelentést ezekben a kontextusokban.

A Parlamenttel a háttérben a ruha barkács jellege tűnik szembe, míg a bérház udvarán épp a fennköltsége és kifinomult kialakítása kap különös hangsúlyt. A parlament­-ruha épp a rendszerváltás évében készült, így a kupolát formázó „kalapon” a vörös csillag szerepel. A búza­-ruha 2004­-ben szerepelt a Sziget Fesztiválon Szuvenír címmel létrehozott bemutatón, de a kiállított fotósorozat augusztus 20­-án, a hagyomány szerint az új kenyér ünnepén készült, amikor egyfajta divatséta keretében Király és modellje végigvonult a belvároson.

magas talpú cipők és patacipő, 1997 körül

karácsonyfadíszes bikinik, 1997 körül

virágos ruha, Mátra Művelődési Központ, Gyöngyös, 2005

karácsonyfadíszes szoknyák, 1997 körül

„Juliska”-fotó, 2000-es évek (?), (fotó: Almási J. Csaba)

„Juliska”-ruha fennmaradt részei, 2004 körül

átlátszó kivágott ruha, 2000-es évek

suba, 2004 körül

© Fotók: Eln Ferenc

terek 1–9

Out of the Box | 1
Out of the Box | 2
Out of the Box | 3
Out of the Box | 4
Out of the Box | 5
Out of the Box | 6
Out of the Box | 7
Out of the Box | 8
Out of the Box | 9