Skip to main content

Tartalom:

A borítón: Barbara Kruger: Untitled (Beginning/Middle/End), 2022, installáció (részlet)
inside express | Barbara Kruger: Untitled (Beginning/Middle/End), 2022, installáció (részlet)
4 | Darida Veronika: Velencei sétanapló
96 | Deim Réka: Deim Pál életműve új megvilágításban | Deim Pál: Csendek
112 | Máthé Andrea: A modernizmus hullámain | A Côte d’Azur és a művészet 2022-ben
130 | Majsai Réka: A nagy grönlandi neutrínócsapda | Fusz Mátyás: Rückenkopf
140 | Nemes Z. Márió: Glaucus isten templom | Lak Róbert: Found Nature
144 | Áfra János: Minden művészet terápia? | Beszélgetés Csontó Lajossal a Kutyaév 2020 című kiadványról
152 | Kovács Ágnes: Szeress kóserül! Love me Kosher
156 | Boros Lili: Hitelesítés | Balogh István Vilmos / Steven Balogh: Info Kamikaze
inside express | Simone Leigh: Last Garment, 2022

ie

Barbara Kruger: Untitled (Beginning/Middle/End), 2022, installáció (részlet) | The Milk of Dreams, Arsenale | Kurátor: Cecilia Alemani © Fotó: Eln Ferenc

4

Bár néha az lehet az érzésünk, hogy Velencében magunk mögött hagyjuk a környező világ minden gondját, de ez nem teljesen van így. Ezt igazolja a Scuola Grande della Misericordia kék és sárga zászlókkal borított épülete, mely most a városba kihelyezett ukrán pavilonnak ad helyet. A háborús helyzetre való reakcióként pár hét alatt megszervezett kiállítás címében utal fő céljára, a szabadság védelmére való felhívásra: This is Ukraine: Defending Freedom @ Venice 2022.

Továbbra is a női alkotóknál maradva (akiknek középpontba állítása az idei Biennále fő törekvése) az egyik legismertebb kortárs művész, Marlene Dumas (1953) egy nagyszabású, retrospektív kiállítással van jelen a Palazzo Grassiban.

Bármilyen gazdag legyen is a városi kiállítások sora, a legnagyobb várakozás és érdeklődés mindig a Biennále két fő helyszínét (Arsenale, Giardini) övezi. Természetesen minden évben meghatározó, hogy a kurátor vagy a kurátorok milyen központi témát választanak. Idén Cecilia Alemani egy bátor döntéssel az ismeretlenebb vagy háttérbe szorult alkotókat állította előtérbe. Erre utal a kiállítás címe: „Az álmok teje” (The Milk of Dreams), mely egy Leonora Carrington (1917–2011) idézet.

Darida Veronika

96

Deim Pál születésének kilencvenedik évfordulóján friss szempontok alapján tekintette át az életművet a Ferenczy Múzeumi Centrum. A korábbi, összegző jellegű tárlatokkal ellentétben a Deim Pál: Csendek című, szűkített életműkiállítás nem a festészeti életműre összpontosított, hanem a tér fogalmán keresztül értelmezte Deim sokszínű munkásságát, a táblaképektől kezdve a plasztikákon át egészen a köztéri pályaművekig és az emlékművekig. A legújabb kutatások során olyan művek és tervek is felszínre kerültek, amelyek eddig ismeretlenek, vagy kontextualizálás hiányában értelmezhetetlenek voltak.

Deim Réka

112

Saint-Paul-de-Vence-ban két alapítványi kiállítóhely is van, amelyek jelentős gyűjteménnyel rendelkezik: a Fondation CAB és a Fondation Maeght. Utóbbit, amelyet a Marguerite és Aimé Maeght alapított, 1964-ben nyitotta meg André Malreaux író, a házaspár barátja, s egyben az akkori kultúráért felelős miniszter.

Máthé Andrea

126

Drámáinkat, sorskérdéseinket, a civilizáció, a kultúra, az érték fogalmának alapkérdéseit teszi fel tehát újra meg újra és szűri át munkáin és akcióin sajátosan Ai Weiwei. Az önmagunk elé, részben önmagunkból emelt torlaszok, múltunk és jelenünk fizikai és szellemi hordalékát gyúrja műalkotássá, vagy csupán emeli át a nyugati civilizáció teremtette intézmény, a múzeumok tárgyvilágába. (Át)mentés másként, talán kevésbé mocskos időkre.

Tolnay Imre

130

Természetes is meg nem is, amit láttunk: szürreális látványként falból kinövő képzetek vs magányos, bálványszerű, pucérított újplatonikus test. Nehéz volt hozzájuk férni, megsaccolni a súlyukat: kimozdíthatatlannak tűntek. A teljesen komoly plasztikai élmény, nézet azonban a néző egyetlen irányváltoztatása által megszűnhetett – akár megmosolyogtató –, jelleget-formát válthatott. Kibillent az aktuális jelenük, az új szituációk révén immár a néző által tágult a horizont. Minden elkezdett szépen beállni egy misztikusabb, romantikusabb perspektívába, mert érezhető volt, hogy a racionalitás útján előreláthatóan nem érünk megnyugtatóan célt. Még annak ellenére is ezt éreztük, hogy az obszerváció és a belátás, egyidőben a relatívval folytatott játékkal, kulcsfogalommá vált.

Majsai Réka

140

Lak Róbert akvatikus múzeumát azért érzem kifejezetten izgalmasnak, mert vannak ugyan ökológiai olvasatai is, ugyanakkor a fenti modellel szemben nem tudunk elvonatkoztatni az anyagok saját esztétikai akaratától, attól az erőtől, mely azt akarja, hogy felfedezzük. A famaradványok, építészeti anyagok és a vetített fénymintázatok a három természet gyártási egységét sugározzák, de olyan örvényszerű és hallucinogén módon, mely a látogató immerzív bekebelezésére törekszik, hogy ezáltal mi is a gyártódás részévé váljunk, vagy felismerjük, hogy mindig is a részei voltunk.

Nemes Z. Márió

144

Lehet-e jelentős műalkotás kiindulópontja egy elszenvedett gyötrelmek értelmezését segítő gyakorlat? Hogyan lényegíthetők át a halálközeli tapasztalatot dokumentáló szelfik és imaszerű lírai jegyzetek egy művészkönyv egyenrangú alkotóelemeivé? Aki elmélyed a Csontó Lajos eddigi főműveként szemlélhető kiadványban, amelyért a művészt idén Rosti-díjjal jutalmazták, az jó eséllyel választ kap ezekre a kérdésekre.

Áfra János

152

Love me Kosher! Ez áll a Dorothergasse-i zsidó múzeum plakátján, amely a bécsi zsidó közösség legfontosabb emlék- és találkozóhelye. De hogy lehet „kóserül” szeretni? A kóser (káser) szó héberül azt jelenti: alkalmas, tetsző, megfelelő, vagyis a kiállítás a megfelelő, tetsző szerelemről és házasságról szól, amelyet a Tóra előírásai szigorúan szabályoznak. A kiállítás, mint a kedvcsináló ismertető írja, azonban nemcsak erről szól, hiszen Bécsben vagyunk. Abban a városban, amely nemcsak a bigott keresztény vallásosság, hanem a 19. század utolsó évtizedeiben a szexualitás tudományos kutatásának centruma is volt.

Kovács Ágnes

156

Balogh István Vilmos, azaz Steven Balogh művészi pályája három városhoz, előbb Budapesthez és Szentendréhez, majd New Yorkhoz kapcsolódott. Az ÚjMűhely Galéria az az eddigi életmű bemutatására vállalkozott, az 1980-asévekben készült szöveges, konceptuális jellegű alkotásaival kezdve egészen a 2022-ben, a szentendrei Régi Művésztelepen készült akrilképeivel bezárólag. Legújabb munkái visszautalnak korai, identitáskereső alkotásaira – keretbe foglalva így a kiállított műveket.

Boros Lili

ie

Simone Leigh: Last Garment, 2022, bronz, 138×148×69 cm | Simone Leigh: Sovereignty | Amerikai Pavilon, Giardini | Kurátor: Eva Respini (ICA/Boston) © Fotó: Eln Ferenc

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Close Popup