Skip to main content

Mucsy Szilvia: Best Regards

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest
2022. szeptember 29 – 2023. február 18.

Az informatika térhódításával, a mobiltelefonok és közösségi oldalak megjelenésével ma már pötyögünk a chaten, mintsem hogy képeslapokkal üzenjünk egymásnak. Nem dívik már ez a hajdanán virágzó műfaj, hiszen a világ felgyorsult, az egymással történő üzenetváltás is átkerült az online térbe. Pedig ez az üdvözlési forma régi múltra tekint vissza: a XVII. századi Franciaországra, ahol a korszak embere már ismerte az üdvözlő- és köszönőlapokat, bár ezekre inkább névjegykártyaként tekintettek. A képes levelezőlap valódi elődjének a később elterjedt színes köszöntőkártyák (Kunstbillet) minősültek: olyan, díszes keretbe foglalt színes nyomatok, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia területén is rendkívül népszerűek voltak. A levelezőlap ötletét azonban mégiscsak Heinrich von Stephan, a német birodalmi postahivatal államtitkára vetette fel egy tudományos konferencián, 1865. november 30-án, az V. karlsruhei kongresszuson. Célja a postai levelezés díjszabásának olcsóbbá tétele volt. Az elgondolást négy évre rá Emmanuel Herrmann osztrák közgazdász is ismertette a Neue Freie Presse című lapban, hamarosan pedig meg is valósult az első levelezőlap. Szabványméretét 1878-as párizsi Egyetemes Postakongresszuson állapították meg, 140×90 mm-ben.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

A levelezőlapok legnépszerűbb témái között városi és tájképek voltak, de az 1890-es években megjelentek a fotóábrázolások is, amelyek magukkal hozták a „mozaik” képeslapokat, amelyeken egyszerre több képet raktak össze. Nem mentek ritkaságszámba címeres városképiek sem, sőt 1905-től már hőlégballonból készített felvételek alapján is készítettek lapokat. Hazánkban a népi életképek és a népművészet váltak divatossá. A képeslapokban rejlő reklám lehetőségét is hamar felismerték, a századfordulón már találkozhattunk zsúfolt, sok feliratot és szöveget tartalmazó lapokkal, amelyek aztán a 20. század második felében terjedtek el igazán. Humoros, tréfás ábrázolások bőven akadtak, a főként a katonák által szívesen vásároltak között is előfordultak ilyenek.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

Ezeknek a képeslapoknak a világát ragadja meg Mucsy Szilvia, aki pályáját a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában kezdte. A Magyar Iparművészeti Egyetemen, majd az Athéni Képzőművészeti Akadémián végzett alkotó fotográfia iránti szeretete kamaszkoráig vezethető vissza, ám hosszú éveken keresztül csak fekete-fehér képeket készített. A digitális kamerák fejlődésével szemléletmódja azonban megváltozott, elkezdett színesben fotózni. Számos mediterrán vidéken megfordult, Görögországban huzamosabb ideig is élt.

Ezekről az utazásokról tanúskodnak Mediterrano (2000–2008) és a Palm, Sea, Land (2016) című fekete-fehér sorozatai, amelyeken a táj és a környezet a fő téma. A görög, spanyol és olasz tengerparti helyszíneken elkapott pillanatok éppen azt a „mediterrano” életérzést szemléltetik, amely az ezeken a vidékeken élőkre oly jellemző: stressz helyett nyugalom, egyszerű elegancia és a természettel való összhang.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

De álljon itt egy másik, már színes széria, a New York Colors (2016) amely Mucsy első tengerentúli utazását, az urbánus létformát, a metropolisz sokszínűségét örökíti meg. Ezeken az épített környezet és a városlakók jelennek meg.

Az alkotót – elmondása szerint is – a városi élet esszenciája, az urbánus környezet foglalkoztatja, de emellett figyelmet fordít a természet egyszerű szépségeire: érintetlen tavak, ködbe burkolódzó hegyek, tengerparti sziklák megörökítésére.

A fentebb említett sorozatok kiváló „elegyét” alkotja a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható Best Regards színesben készült képei. A kiállított munkákon táj, város, és ember találkozik egymással: hol a tajtékzó hullámok verte part, egy virágszirom közeli képe, hol pedig sétáló emberi lábak, antik szobortöredék vagy ablakból látható házak tetői tűnnek fel.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

A kiállított munkák – bár legtöbbjük igencsak tetszetős – önmagukban, a melléjük rendelt szöveg nélkül jóval kevesebbet jelentenének. A címként értelmezhető feliratok Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora szerint olyanok, „mintha az intimitás világához tartozó dialógusokból vagy monológokból kiragadott mondatok, versből kiemelt sorok, vagy éppen régi, esetleg új bölcsességek lennének”. Rövidek, tömörek, írásjelek nélküli állítások, felkiáltások a fotókhoz. Napjainkban a számos kommunikációs eszköz (okostelefon, email, Bluetooth, Infranet) jóvoltából gyorsabban reagálunk, írásbeli közlendőink is egyre inkább rövidülnek. Míg a jóízű beszélgetések ritkulnak, úgy az egymásnak küldött üzenetek elszaporodnak, ám egyre inkább néhány mondatra vagy szóra korlátozódnak, rohanunk, nem fordítunk kellő időt és energiát gondolataink minél választékosabb megfogalmazására. A mai Y és Z generáció ingerküszöbét már szinte csak rövid üzenetek érik el, no meg a képek és emojik.

Ezt a mai kommunikációsbéli sajátosságot használja ki Mucsy Szilvia is, aki – habár az X generációhoz tartozik – , kiállított képeinek üzeneteit a mai fiatalsághoz szabja, megpróbál az ő nyelvükön szóló szövegeket társítani hozzájuk. A mai divathoz idomulva csak angol feliratokkal látta el a Best Regards fotóit: I’m not funny, Playing it safe is dangerous, friendly realtionships is dangerous, tweet me right, csak néhány a frappáns, ám olykor szellemeskedő felirat közül. „A képek alatt olvasható sorok mintha a fotográfiák rejtett jelentéseit nyitnák meg, úgy, hogy az akár a saját történetünk is lehet(ne)” – véli Csizek Gabriella.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

Szerencsére Mucsy Szilvia képei nem képeslap méretűek, és bár van jelentősége a szövegeknek, hiszen a képek részét képezik, mégiscsak a fotó a lényeg. A tárlat egyik legérdekesebb képe a Tweet Me Right (2018) címmel ellátott, amelyen egy törülközőt a feje köré csavart fiatal nő áll velünk szemben, mintha a tükörbe nézne. Arca nem látható, mert a duplikált képmező kettészeli. De nem is kell látszódnia, hiszen a fürdőszobában készített szelfi az instagramcelebek és véleményvezérek világáról mond kritikát. A méretes követőbázissal rendelkező emberekért számtalan fiatal rajong, mondhatnánk, ez lett az új trend. A megszavazott bizalmat jó esetben valóban kiérdemelték, ám gyakran érdemtelenül irányul rájuk a figyelem. Bárhogyan is legyen, világuk torz képet tükröz: a tökéletesség elhitetését, ami hamis. A Tweet Me Right-ban főszereplő fiatal nő a közösségi médiában való posztolásra (tweet me= twittelj engem) buzdít, célja nem más, mint a minél nagyobb figyelem és minél több like megszerzése. Ezzel a művével A Tweet Me Right-tal Mucsy Szilvia görbe tükröt tart a hamis jelenség elé.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

Szintén az online világról szól egy másik fotó, amelyen egy vállfa lóg árván egy fogason. Alatta a Tinder nevű társkereső alkalmazásról jól ismert címkék sorakoznak, amelyekkel meghatározhatjuk személyiségünket: csillagjegyünk, végzettségünk, káros szenvedélyeink, kedvenc italunk. A szánalmasan sematikus címkék és az üres fogas a társkeresés e gyors és kétes eredménnyel kecsegtető formáját teszi nevetségessé.

Egészen szürreális mű a friendly relationships are dangerous (2016) A kép középpontjában álló, bal kezében fakeresztet tartó és szürke csuhába burkolódzó figura emberi szemeket kínál egy tálcán. Meghökkentő és szokatlan munka, amellyel a fotográfus a túl közeli barátság veszélyeire hívja fel a figyelmet. Sokszor nem tudhatjuk, hogy igazán kiben bízhatunk, ki barát és ki ellenség. Ugyanakkor megannyi példát lehetne hozni, amikor mély barátságok futottak zátonyra a bizalmatlanság miatt. Mucsy Szilvia csuhás alakjának nem látszik a feje, de az attribútumai alapján Szent Lúciára ismerhetünk, aki saját szemét kínálta tálcán nem kívánt vőlegényének.

Mucsy Szilvia hétköznapibb, de különös pillanatokat is megörökít. Ilyen a felhőbe burkolt, kopár hegyormokat ábrázoló a Partly cloudly (2016) a Greetings from above (2016) vagy tengerpartot nyaldosó hullámokat megjelenítő Flow in me (2017) Ilyen jellegű alkotásaival az alkotó arra késztet, hogy álljunk meg egy pillanatra, és merüljünk el a természet szépségében, adjuk át magunkat a flow élményének.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

A fotókkal és a rajtuk olvasható szövegekkel Mucsy Szilvia életünk könnyed, humoros, de ugyanakkor szenvedélyes oldalát mutatja be. A Best Regards anyaga azokat az időket eleveníti fel mai módon, amikor még képeslapok formájában üzentünk egymásnak. Éppen ettől kivételes ez a tárlat, amellyel az alkotó küldi jókívánságait a látogatónak. Üzeneteinek egy része szellemes, találó, máskor nehezen felfejthető, és akad pár közhely is, amelynek mélysége a hűtőmágnesek bölcsességét idézi. A kiállítás külön érdekessége egy cetlikkel teletűzdelt tábla, amelyen a fotók alatt szereplő szövegek szavaiból olvashatunk jó néhányat, de a tábla mintha arra is lehetőségét adna, hogy mi magunk rakjunk össze mondatokat. Bár erre fizikailag nincs módunk, gondolatban jól eljátszhatunk: felcserélhetünk, összerakhatunk, vagy éppen kihagyhatunk bizonyos szavakat. Valódi játék ez, képi és szöveges narratívával, amelynek Mucsy Szilvia tanult mestere. A fotókat illetően mindenképpen, ha olykor nem is tudható, hogy pontosan mire gondolt.

© Fotó: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest