Art Quarter Budapest
2018. október 25 – november 25.

Kurátor: Német Szilvi

Projektek – közreműködők:
Alvás – Konstantin Melnikov (Sonata of Sleep), Znamya (RU) (produkció: Szimán György)
Álom – Do you dream about the Internet? (programozás: Bodnár Ádám, webdesign: Császár Adrienn, installáció: Keresztesi Botond, koncept: Német Szilvi, tartalom: crowd-sourced) www.doyoudreamabouttheinternet.com
Divat – Gosha Rubchinskiy x Adidas collab, Burberry, Vetements, H&M, Compania Fantastica, Novara Media, styling & installáció: Karol Müller & Várhegyi Dávid
Játék – The Rodina (CZ), Job Simulator (VR)
Hang – Sam Kidel (UK), Seth Price (US), Martina Raponi (IT/NL), Muzak Ltd. (Stevens Institute of Technology, US)
Gondoskodás – Lauren McCarthy (US), Jelena Viskovic & Yin Aiwen (CN/NL) & Rites Network
Kommunikáció – NewLife.ai (Vector Newman, Sofiane Delloue)
Collective for Ending Human Overspecialization (Jakub Černý, Lukáš Likavčan, Pavel Sterec, Jan Trnka (CZ)

A tőke és a munka közti hosszú évszázadok óta zajló konfliktusos kapcsolat a kései kapitalizmus fejlett országaiban sem ért nyugvópontra, sőt állandó válságjelenségeket mutat. A termelőmunkából való kiesés félelmét visszhangozó „A robotok/bevándorlók elveszik a munkánkat” populista szólamai; az államilag irányított közmunka piacmegkerülő, míg a nagyvállalatok államot felülíró magatartása; a társadalmilag szükséges munkák gazdasági alulértékelése, míg a „bullshit” munkakörök felértékelése és burjánzása; a fizetetlen árnyékmunka tevékenységeinek kiszélesedése; a hagyományos munkásértékek, a szervezett munka, valamint a humán tőke újratermelésének (egészségügy, oktatás, kultúra) hanyatlása, ugyanakkor az újproletariátus felemelkedése; a bizonytalan foglalkoztatás általánossá válása, mind e válság tüneteiként értékelhetők. A munkával kapcsolatos utópiák ma sokkal inkább szólnak egy munka utáni társadalom jövőképéről, mintsem a munkán keresztül való kiteljesedésről és szabadságról.

Az élet munkává, majd a munka árucikké változtatásában milyen szerepet vállal az állam, a piac, az egyén vagy hogyan váltja ki ezt egy eljövendő új közösségiség? Míg a kollektív képességek előállításáért a szociáldemokrata, „jóléti” modellben az állam felelt, az utóbbi 50 év neoliberális fordulata az egyéni megküzdési stratégiákat részesíti előnyben a közösségiség, a társadalommal szemben.

A kiállítás a munka ösztönzőinek történetileg változó formáit mutatja be a teljesség igénye nélkül, amelyeken keresztül a marx-i hagyományban központi fogalom, a „tudat” kialakulását és elnyomását befolyásolásó tényezők kerülnek előtérbe. A „tudat” az egyre technicizáltabb munkaelméletek, a tudás- és információ alapú társadalomkép, valamint a ma meghatározó neurológiai tudományok fordításában egyre inkább az „emberi agyat” is jelenti, mint a társadalmi, politikai és „tudattorzító” innovációk színterét.

A munka természetes ingerekről való leválasztásával – a napszakokhoz kötődő tevenységeket egymástól eloldozó időrezsim kialakulásával – a munka tudományos menedzsmentje került előtérbe. Az egyes érzékszervek mesterséges túlmeghatározása különböző pszichotechnikák kialakulását eredményezte a termelékenység fokozására, később pedig elválasztásukkal az élő munka technológia általi kiszorításra. A kiállításon különböző biopolitikai gyakorlatok jelennek meg a szovjet- (Konstantin Melnikov) és amerikai típusú munkaszervezési modellektől (Muzak Ltd.) a poszt-indusztriális szolgáltatói iparon (Sam Kidel) keresztül napjaink digitális munkahelyéig és okos otthonáig (Lauren McCarthy). A jövő feltalálását a blockchain-alapú hálózatos munkamegosztásról spekuláló projektek (Jelena Viskovic & Yin Aiwen) és a munkanélküliséget szülő kapitalizmust meghaladó „teljesen automatizált luxus kommunizmus” brit szélsőbaloldali futurista elképzelései (Novara Media) képviselik.

A stimuláció a munkaalapú társadalmakban nyíltan nagyszabású, tömegeket mozgató víziók formájában öltött testet, amely felügyeletet a jelen korban az önmagára hagyott egyén saját maga felé fordított ellenőrző és képességmaximalizáló mikromenedzsmentje kettőzi meg (taylorizmustól a kvantifikált énig). A külső kényszereket – tudva, mégis csinálva – belső kényszerekkel váltjuk fel egy egyre privatizálódó, individualizálódó, mediatizálódó, kommercializálódó és globalizálódó környezetben. A kiállításon 7 téma köré csoportosítva – Alvás, Álom, Divat, Játék, Hang, Gondoskodás, Kommunikáció – figyelhetjük meg ezeket az átmeneteket.

Forrás: facebook.com/events/266611280652464/

© Fotók: Eln Ferenc