© Herzog & de Meuron

Rémy Zaugg (1943–2005)

Rémy Zaugg: Neue Bilder 48d, Ich, ich sehe Dich | Új képek 48d, Én, én látlak téged, 1998
lakkozott alumínium, szitanyomat 106,6×95,2×2,7 cm
© Mai36 Galerie Zürich

Határterületeken mozogni, túllépni a hagyományos művészeti ágak keretein mára szinte sztenderd művészi magatartásforma. Mégis, kizárólag és tudatosan a határterületeket választani az alkotói életpálya középpontjául, ritkább vállalkozás. Rémy Zaugg tevékenysége ráadásul nem marad meg a szűkebb értelemben vett képzőművészeteknél – megvalósult építészeti és várostervezési munkák is kötődnek a nevéhez. Mintha az egyes diszciplínák szétválasztása csupán az értelmező számára szolgáló mankó lenne: Zaugg műveinek befogadása a felosztás, a szétválasztás hátrahagyásával kísérelhető meg. Érdeklődésének középpontjában egészen más kérdések állnak, megfelelő kifejezésükhöz különböző médiumok szolgáltatják számára a felületet.1

A szerteágazó életműben újra és újra felbukkanó téma – sőt, tulajdonképpen alkotói attitűd – a műalkotás és befogadójának kapcsolata. Zaugg-ot a műalkotás és befogadójának interakciója érdekli, a „meglátás pillanata” és az ekkor létrejövő gondolatok és érzések együttese.2 Ebben az értelemben a művészi működés és hatóterület kiterjed a szűkebben vett műalkotás keretein kívülre. A befogadói élményt befolyásoló összes körülmény is az alkotó érdeklődési terébe kerül: így a kiállítótér, valamint a műtárgyak kiválasztása, elhelyezése és sorrendbe állítása is. A térben a fények, a felületek, az atmoszféra, melyben a műalkotás érvényesül, a megteremtett kontextustól függően más és más értelmezési zónába kerül, mint ahogy a befogadóra is másként hat az így kontextualizált alkotás. Mindennek logikus következménye, hogy a kontextus iránti érdeklődése nem fejeződik be a kiállítóhely falainál. Építészeti, sőt urbanisztikai léptékben gondolkodik környezet és befogadó kapcsolatáról. Zaugg ilyen értelemben témavezérelt alkotó, aki a probléma felfejtéséhez a kifejezés lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb eszközeihez nyúl.

1

Rémy Zaugg (1943. január 11. Courgenay, Svájc – 2005. augusztus 23. Bázel) Svájci festő, konceptművész, kritikus, elméleti író, kurátor. A mennonita gyökerekkel rendelkező családból származó Zaugg a Porrentruy-ben töltött iskolaévek után a bázeli iparművészeti iskola növendéke (Kunstgewerbeschule Basel). 1970–1971-ben svájci művészeti ösztöndíjban részesül (Eidgenössisches Kunststipendium). 1990-ben Bázel város művészeti díját adományozzák neki. 1991-ben a Párizsban megrendezett Giacometti-életműkiállítás kurátora. Munkáiban a látás, a nyelv és a művészeti percepció – ide értve a téri és építészeti befogadást is – kapcsolatát vizsgálta. A különböző médiumokkal való kísérletezés – rajz, festmény, köztéri szobor, városépítészeti analízis, építészeti terv –, tette lehetővé számára a befogadás különböző aspektusainak feltárását és megjelenítését. 1989-től rendszeresen együtt dolgozik a bázeli székhelyű, Pritzker-díjas Herzog & de Meuron építészirodával. Közreműködése különböző léptékű tervekben követhető nyomon: kiállításoktól a város léptékű tanulmányokig. Saját stúdióját a franciaországi Pfastattban a bázeli építészek tervezik. Utolsó közös munkájuk a megvalósulatlanul maradt Jura Auditórium (2005) a művész szülőhelyének közelében.

2

Rémy Zaugg: Die List der Unschuld – Das Wahrnehmen einer Skulptur [Cseles ártatlanság – Egy szobor befogadása], 1982, Kunstmuseum Basel, 2. kiadás 2004

Rémy Zaugg © Fotó: Jan Deichner

Zaugg a gondolatait a festészettel párhuzamosan, elméleti írásaiban foglalja össze, sőt, mondhatni, hogy képeiben gondolatait festi meg: a két tevékenység számára egymást feltételezi, lendíti előre, egymás nélkül nem lenne egyik sem gyakorolható. Festészetének alapmotívuma a kép és szöveg közötti határ megszüntetése, a két különböző kifejezési forma kvalitásainak ötvözése. A kép a szöveg, illetve a szöveg a kép terébe lép és üzenettartalma ezáltal felerősödik. Ez a módszer alkalmas arra, hogy néző és kép viszonyát is újrarendezze. Későbbi műveiben a néhol filozofikus, vagy felkiáltáshoz hasonló mondatok a nézőt azonnal megszólítottá teszik, s ezzel dialógusba is lépnek vele.3 A monokróm háttérszín és az ehhez képest szimultán kontrasztban festett szöveg szinte irritáló intenzitása a nézőtől önkéntelenül is válaszreakciót követel, mintegy felcseréli kép és nézője – közlő és befogadó – klasszikus viszonyát.

Rémy Zaugg: About Death II, 5 | A halálról II, 5, 1998–2002/2005
spraylakk, szitanyomás alumíniumra, lakkozva, 5 elem, 126×497,3×3,3 cm
© Mai36 Galerie Zürich

Zaugg a képek közötti interakció, illetve a közöttük létrejövő, létrehozható viszonyrendszer megteremtését is az alkotás szerves részének tartotta.4 Műalkotások és kiállítóhely viszonyát járja körül a Das Museum, das ich mir erträume című könyvében,5 mely a múzeum mint a műalkotások helyének definícióján túl konkrét útmutatásokat is tartalmaz a kiállítóhely építészeti kialakítását, a kiállítóterek formáját és feltárását illetően.

A sokrétűségével zavarba ejtő életmű szükségszerűen töredékes bemutatása mellett írásomban a művésznek az épített környezettel és terekkel foglalkozó munkáit szeretném kiemelni. Ez irányú érdeklődése a Herzog & de Meuron építészirodával olyan hosszú távú együttműködéshez vezetett, mely az építészet és képzőművészet modern történetében szinte egyedülálló.6 Az iroda alapítóinak, Jacques Herzognak és Pierre de Meuronnak a gondolkodásmódja és érdeklődése a kezdetektől fogva túlmutatott az építészek és az építészet megszokott érdeklődési horizontján. Első munkáiktól kezdve keresik a képzőművészekkel való párbeszéd lehetőségét. Számukra a művészet mint az építészetnél kötetlenebb, szabadabb és dinamikusabb alkotási forma inspiráló és iránymutató karakterrel bír. Erre példa a „Bázel – város születik?” című urbanisztikai tanulmány,7 amely a svájci, francia és német határon fekvő városról és agglomerációjáról készült pillanatfelvétel. A vizsgálat az urbanisztikában bevett utópisztikus, uniformizáló megközelítések helyett a településszövet és az abban tapasztalható változások alapos megfigyelésére épít. A környezet tudatos, reflektált befogadása, a benyomások összegzése képezi a régió jövőjére vonatkozó megállapítások alapját. A hármashatáron fekvő, közigazgatásilag rendkívül szétszabdalt területet egy összetartozó „trinacionális régióként” gondolják el. A szétválasztás helyett az akár nyelvben, kulturálisan, vagy gazdaságilag különböző részek együttműködésére helyezik a hangsúlyt: a szűk területen fellelhető zavarba ejtő sokszínűség az összeköttetések, a kapcsolatok kiépülése révén válik előnnyé és teszi a régiót vonzóvá mind az emberek, mind a gazdasági szereplők számára. A konkrét, hosszú távú javaslatok között szerepel az ipari és logisztikai zónák racionalizálása, a redundáns infrastruktúrák összevonása, ezzel együtt pedig a Rajna mentén felszabaduló területek aktiválása a városlakók számára.

4

„…egy kiállítás több mint kifejezési forma, mely mások számára élővé tesz egy bizonyos tapasztalatot. Számomra ugyanúgy a kutatás, a vizsgálat és kísérletezés megkerülhetetlen eszköze. Lehetővé teszi számomra, hogy teszteljek és megkérdőjelezzek dolgokat, ugyanúgy, mint amikor festek vagy írok. Majdnem elfelejtettem leszögezni, hogy nem csupán a nyilvánosságnak szánt kiállításokról van szó, amikor a kiállítás tapasztalatáról beszélek, hanem azokról a kiállításokról is, melyeket a magam számára készítek, a műtermemben. Ilyenkor próbálkozom, vizsgálódom és ezzel magamat is motiválom.”
In: Rémy Zaugg: Herzog & de Meuron. An Exhibition. [Egy kiállítás] Szerk.: Kunsthaus Bregenz (kiállítási katalógus: Centre Georges Pompidou, Párizs. 1995. március 8. – május 22.), Hatje Cantz, 1996.

5

Rémy Zaugg: Das Kunstmuseum, das ich mir erträume – Der Ort des Werkes und des Menschen [A művészeti múzeum – amelyről álmodom – A műalkotás és az ember helye], Verlag der Buchhandlung Walther König, Köln, 1987, 16-17.

6

Az együttműködésre – 1989-től a művész 2005-ben bekövetkezett haláláig – mintegy tizenöt különböző projektben került sor. Pl.: Masterplan Université de Burgogne, Dijon, Franciaország, 1989.; Studio Zaugg, Pfastatt, Franciaország, 1995.; Herzog & de Meuron – kiállítás, Centre Prompidou, Párizs, 1995.; Kunsthaus Aarau, Aarau, Svájc, 1996–2003.

7

„Basel, eine Stadt im werden?” – städtebauliche Studie, Herzog & de Meuron, együttműködésben Rémy Zaugg-gal, 1991. herzogdemeuron.com (utolsó megtekintés:2018. október 13.)

Rajnaparti kikötő beépítése – Klybeck/ Kleinhüningen
„Bázel – város születik?” – urbanisztikai tanulmány
© Herzog & de Meuron mit Rémy Zaugg

Ugyancsak Bázelben található Zaugg kiterjedésében legnagyobb műve, a Roche gyógyszergyár új kutató-és laboratóriumépületébe8 készített falfestmény. Ebben a munkájában a korábban festményekre illesztett szavak és mondatok elhagyják a kép határait és egy, az épületet lényegében kettészelő belső falra kerülnek. A hozzávetőlegesen hatszáz négyzetméteres felületen a kiválasztott szövegek elszórtan helyezkednek el, reagálva az épület szintenként változó funkcióira. Zaugg felismerte és szinte drámai szintre emelte az építészet által felkínált téri szituációban rejlő lehetőséget. A mintegy kilenc szintet összekötő, vízszintesen három részre osztott függőleges fal a házban zajló két nagyon különböző tevékenységet választja el, technológiai és szimbolikus értelemben. A város, az utca felől találhatók a transzparens üvegdobozba helyezett bejárati csarnok, auditórium és könyvtár, olyan félnyilvános terek, melyek adott esetben külső vendégeket is fogadnak. A háttérben a kilenc szintet összekötő falfestménnyel együtt alkotják a ház és a gyógyszergyár város felőli transzparens, a fényben folyamatosan változó homlokzatát. A fal túloldalán helyezkedik el az a körülbelül hetven laboratórium, ahol a nyilvánosságtól elzártan folynak a gyógyszerészeti kutatások. Rémy Zaugg művét tudatosan kép és architektúra szintéziseként alkotta meg: a téri adottságokat kihasználva, azokat felerősítve nagyítja az épület léptékére a képi üzenetet.

8

Építész: Herzog & de Meuron, Roche Pharma-Research Building 92, Bázel, Svájc, 1993–2000., ld. herzogdemeuron.com

Rémy Zaugg: Falfestmény, részlet, 2000, ca. 20×30 m, Herzog & de Meuron Roche Bau 92, Bázel, Svájc
Fotó: Margherita Spiluttini 2003, 4×5″ C-Dia, © Architekturzentrum Wien, Sammlung

Zaugg-ot a képről és annak üzenetértékéről való gondolkodással egyidejűleg ugyanilyen intenzíven foglalkoztatja a kép környezete is: a hely, ahol a kép megtekinthető, a tér, amelyben üzenetét közvetíti, melyben érvényesülnie kell, illetve hagyják érvényesülni.9 Zaugg megfogalmazásában a kiállítótér az alkotás befogadására optimalizált „szerszám”10 és mint ilyen a háttérben marad, semmilyen formában nem manipulálja a mű és nézője találkozását. A kiállítóhelyekről való gondolkodás 1989-től a Herzog & de Meuron építészirodával való együttműködés során öltött kézzelfogható formát.11

9

„Szemtől szembe szeretnének állni. A mű az emberrel, és az ember a művel. És hatni. Nem a hely a döntő, hanem a lehetőség, hogy kit tudja fejteni hatását. […] A helynek tehát biztosítania kell, hogy a mű befogadható legyen, és az ember számára a lehetőséget, hogy a művet be tudja fogadni. Itt kezdődik és idáig is terjed az ember és mű helyének funkciója.” Rémy Zaugg: Das Kunstmuseum, das ich mir erträume – Der Ort des Werkes und des Menschenpp, Verlag der Buchhandlung Walther König, Köln, 1987, 16-17.

10

Zaugg: i.m. 17.

11

Herzog & de Meuron: Aargauer Kunsthaus bővítése 1996–2003.

Herzog & de Meuron: Studio Rémy Zaugg, Pfastatt, Mulhouse, Franciaország, 1995–1996
Fotó: Margherita Spiluttini 1996, 4×5″ C-Dia, © Architekturzentrum Wien, Sammlung

Zaugg 1996-ban építtette fel12 műtermét Pfastattban, ahol elképzeléseit a gyakorlatban is kipróbálhatta. A földszintes, két műtermet befogadó pavilont nagy kert veszi körül, melyet szintén a művész elképzelése szerint ültettek be. A két oldalt hosszan előrenyúló előtető által definiált fedett-nyitott tér biztosít lehetőséget a szabadban végzett munkára. Erre a térre nyílnak a műtermek, melyek adott esetben kiállítótérként is szolgáltak, ahol Zaugg a képek elrendezésével kísérletezhetett. A műtermeket a födémbe illesztett nyílások világítják meg, a fény egyenletes elosztását pedig síkba illesztett üvegpanelek biztosítják. Az így létrejött szórt fény árnyékmentes bevilágítást eredményez, s egyben a vizuális élmény zavartalanságát biztosítja.

Zaugg léptékektől és határoktól független érdeklődése lehetővé tette számára a képkeret, kiállítótér, múzeum vagy város gondolati határai közötti szabad átjárást. A hely, ahol alkotásain dolgozott, ilyen értelemben gondolatainak és alkotói céljainak szintézise is; kép, tér és emberi környezet közötti viszony kísérleti műhelye.

12

Herzog & de Meuron: Studio Rémy Zaugg, Pfastatt, Mulhouse, Franciaország 1995–1996.