Ungarn – Architektur der „langen 1960er Jahre“

Ausstellungszentrum der Vienna Insurance Group, Bécs
2017. április 6 – május 26.

Az idei év áprilisában és májusában az 1960-as évek magyar építészetéről láthattak egy kiállítást az érdeklődők Bécs Nagykörútján, a Ringen,1 majd ennek hazai bemutatásáról először a Magyar Építőművészek Szövetsége gondoskodott.2 A tárlat az Architektur im Ringturm című építészettel és építészettörténettel foglalkozó kiállítás-sorozatba illeszkedett, amelynek a bécsi székhelyű Vienna Insurance Group biztosítótársaság már csaknem húsz éve ad otthont. A sorozatnak már elnevezése is beszédes. A biztosítótársaság székházát 1953-ban kezdték építeni a Ringen Erich Boltenstern tervei alapján. Ausztria első magasházának megnyitására 1955-ben került sor, amely a megszállás és a háború utáni felszabadulás éveinek optimizmusát tükrözte. Az azóta Ringturmnak elnevezett székház ma már az egykori császárváros egyik fontos építészettörténeti mérföldköve, amely eredeti funkcióját jelenleg is betölti, ugyanakkor jelentős kulturális színtér. Földszintjén 1998 óta rendezik meg az Architektur im Ringturm című kiállítás-sorozatot, amely Ausztria, illetve a közép- és kelet-európai régió építészetét mutatja be. Az ingyenesen látogatható tárlatok témája a biztosítótársaság nemzetközi jelenlétét követi, így a társaság magyarországi érdekeltségét figyelembe véve magyar vonatkozású kiállításoknak is otthont ad: eddig, a sorozat fennállása óta négy hazai témájú tárlatot fogadott be. A Ringturm kiállításait rendszerint tudományos igényű, de a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó, többnyelvű kiadványok kísérik. A kötetek hosszú sora a régió építészetének gazdag panorámáját nyújtja Bécstől, Ljubljanán, Mariboron, Pozsonyon, Prágán és Budapesten át egészen Bukarestig. A nemzetközi közönség elérését a kiadványok többnyelvűsége és nemzetközi terjesztése teszi lehetővé, itthon a FUGA Budapesti Építészeti Központ könyvesboltja tölti be ezt a szerepet.

1

Ungarn – Architektur der „langen 1960er Jahre“. Ausstellungszentrum der Vienna Insurance Group, Bécs, 2017. április 6 – május 26., ld. http://www.airt.at

2

Magyarország, a hosszú 60-as évek építészete. MÉSZ Kós Károly Terem, Budapest, 2017. július 11–28.

Fischer József (építész): Járitz-villa, Budapest, 1941–42, Seidner Zoltán (fotó), Magyar Építészeti Múzeum

A kiállítás-sorozat motorja Adolph Stiller kurátor, aki rendszerint a kötetek szerkesztőjeként is közreműködik. Magyar részről pedig elsősorban a Magyar Építészeti Múzeum egykori és jelenlegi munkatársai jelentették és jelentik a szakmai hátteret. Az Architektur im Ringturm első magyar vonatkozású tárlata a 2005-ben megnyílt Fény és Forma: Modern építészet és fotó 1927–1950 című kiállítás volt.3 A kiállítást először 2003-ban Budapesten, a Műcsarnokban mutatták be,4 de előzményének tekinthető a Szép új világ: Modern építészet Skóciában és Magyarországon 1930–1950 című, skót-magyar együttműködésben Glasgowban, majd Budapesten 1999-ben létrejött kiállítás,5 és az Aix-en-Provence-ban 2001-ben nyílt bemutató. A kiállítás a két világháború közötti modern magyar építészeti fotográfiát állította középpontba, anyagát a Magyar Építészeti Múzeum és az akkori nevén Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fotótára szolgáltatta Cs. Plank Ibolya, Hajdú Virág és Ritoók Pál kurátorok válogatásában. A kiállításhoz kapcsolódóan 2003-ban kétnyelvű (magyar–angol) katalógus jelent meg, amelynek második, átdolgozott kiadását a Vince Kiadó jelentette meg 2010-ben.6 A tárlatot figyelemreméltó nemzetközi érdeklődés kísérte: a bemutatásnak csak egyik állomása volt Bécs, hiszen a kiállítás Helsinkiben, Rotterdamban, Bécsben, Dessauban és Wrocławban is szerepelt a 2000-es évek folyamán.

3

Licht und Form – Moderne Architektur und Fotografie in Ungarn 1927–1950. Ausstellungszentrum der Vienna Insurance Group, Bécs, 2005. november 4 – 2006. február 3., ld. http://www.vig.com/de/presse/architektur-im-ringturm/

4

Fény és forma – Modern építészet és fotó 1927–1950. Műcsarnok, Budapest, 2003. október 3 – november 9.

5

Kapcsolódó kiadvány: McKenzie, Ray – Hermansen, Christian (szerk.): Szép új világ: Modern építészet Skóciában és Magyarországon 1930–1950 / Brave New Worlds: An Exhibition of Modern Architecture in Scotland and Hungary 1930–1950. Budapest–Glasgow: OMvH – Glasgow School of Art, 1999

6

Cs. Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: Fény és Forma: Modern építészet és fotó 1927–1950 / Light and Form: Modern Architecture and Photography 1927–1950. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2003. Második, átdolgozott kiadás, Budapest: Vince Kiadó, 2010. A kötet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által rendezett Szép Magyar Könyv 2010 versenyen a művészeti könyvek és albumok kategóriájában oklevelet nyert, amelyet a 2011-es könyvhéten megtartott ünnepségen a tervező, Márkus Laura vett át.

A kiállítás és a kapcsolódó kiadvány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet egyrészt a két világháború közötti időszak modern magyar építészetére, másrészt a modern épületeket felépítésük után közvetlenül rögzítő fotográfusokra. Így a kötet nem csak a modern építészet nagy alakjaival – mint például Bierbauer (Borbíró) Virgillel, Fischer Józseffel, Molnár Farkassal, Kozma Lajossal, Rimanóczy Gyulával, Hofstätter Bélával és Domány Ferenccel – foglalkozik, hanem bevezet a köztudatba olyan fényképész neveket, mint Seidner Zoltán, Kozelka Tivadar, Bánó Ernő és Czvek Gyula. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az elsősorban művészfotósként ismert Máté Olga és Haár Ferenc is készített építészeti felvételeket. A képanyag gerincét Seidner és Kozelka fényképei adják, akiknek műveit már az 1960-as évek végén elkezdte gyűjteni a Magyar Építészeti Múzeum. A vásárlások idején még elsősorban dokumentum értékük miatt tartották fontosnak ezeket a felvételeket, de a Fény és Forma kurátorai már művészi értékükre hívták fel a figyelmet, összhangban a 2000-es években általános tendenciával, amely már önálló kutatási témának tartotta az építészeti fotográfiát. A témát nemzetközi szinten az 1980-as években kezdték vizsgálni saját jogán, s azóta olyan nemzetközileg elismert szakemberek fémjelzik kutatását, mint Beatriz Colomina, Robert Elwall, Valeria Carullo vagy Claire Zimmerman.7 A magyar művészettörténet-írásban Cs. Plank Ibolya fejtett ki úttörő tevékenységet az építészeti fotográfia tanulmányozását illetően, ennek volt egyik mérföldköve a Fény és Forma című kiadvány és benne írása Fotó – építészet – művészet címmel.8

A kötet önálló művészi alkotásokként kezeli a tárgyalt modern építészeti fényképeket, amelyek egyrészt szorosan kötődnek magukhoz az ábrázolt épületekhez, másrészt tanúskodnak a modern fotográfiából leszűrt tapasztalatokról is. A képek már a saját korukban önálló – az épületektől független – életre keltek a média, elsősorban a nyomtatott szaksajtó és az építészeti kiállítások révén. És bár a kortárs építészek többsége a megismerés eszközének tartotta őket, már akkor látták, hogy a fénykép – mint egy háromdimenziós objektumról készített kétdimenziós kép – nem tükrözi pontosan a valóságot: „torzít”, hangsúlyokat tol el, kiemel, illetve elfed. Mégis, a fénykép volt a korszakban a leghatékonyabb eszköz a modern építészet elterjesztésére szerte a világban. A Fény és Forma mint cím így nem véletlenül idézi a korszak legjelentősebb magyar építészeti szaklapjának, a Tér és Formának az elnevezését, hiszen finoman utal arra a szoros kapcsolatra, amely abban az időben az építészeti fényképezést és a szaksajtót összekötötte. A könyv képanyagának jórésze fellelhető a Bierbauer Virgil szerkesztette Tér és Forma 1928-tól megjelenő lapszámaiban.

A néző sok esetben fedezhet fel a kötetben ma is épített környezetünk részét képező korabeli épületeket, amelyeknek egy a ma ismerttől eltérő képét mutatják a fényképek. Még korábbi időszakba vezet vissza az Architektur im Ringturm időben harmadik és ugyancsak fotográfiákra építő magyar vonatkozású kiállítása, amely a Tér és társadalom a dunai metropoliszokban: Bécs és Budapest · A dualizmus korában címet viselte.9 A tárlatot Bécs után, Budapesten, a Várkert Bazárban is bemutatták:10 a kurátor a Ringturm részéről Adolph Stiller, magyar részről Tamáska Máté, az építészet és társadalom kapcsolatával is foglalkozó szociológus volt, a szakmai koncepció kialakításában Szabó Csaba is részt vett. A kiállításhoz kapcsolódó kétnyelvű (német–magyar) kötet szerzője Tamáska Máté.11

7

Ld. többek között: Colomina, Beatriz: Privacy and Publicity: Modern Architecture as Mass Media. Cambridge, Massachusetts–London, England: The MIT Press, 1996; Elwall, Robert: Building with Light: The International History of Architectural Photography. London–New York: Merrell Publishers, 2004; Elwall, Robert – Carullo, Valeria: Framing Modernism: Architecture and Photography in Italy 1926–1965. London: Estorick Foundation, 2009; Zimmerman, Claire: Photographic Architecture in the Twentieth Century. Minneapolis–London: University of Minnesota Press, 2014

8

In: Cs. Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: i.m., 44–65.

9

Donaumetropolen Wien • Budapest. Stadträume der Gründerzeit, Ausstellungszentrum der Vienna Insurance Group, Bécs, 2015. április 21 – június 5., ld. http://www.vig.com/de/presse/architektur-im-ringturm/

10

Tér és társadalom a dunai metropoliszokban: Bécs és Budapest • A dualizmus korában, Várkert Bazár, Budapest, 2016. február 24 – május 29.

11

Tamáska Máté: Donaumetropolen: Wien Budapest • Stadträume der Gründerzeit / Tér és társadalom a dunai metropoliszokban: Bécs és Budapest • A dualizmus korában. Salzburg–Wien: Müry Salzmann Verlag, 2015

Klösz György (fotó): Az Erzsébet körút a Rákóczi (Kerepesi) út felől nézve, előtérben a Dohány utca kereszteződése, 1894, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.004

A Bécs – Budapest összehasonlításoknak hosszú a hagyománya: már a dualizmus korában is jellemző volt. A kiegyezés után Pest-Buda tudatosan építette a monarchia második fővárosa képet, s fellendült építőtevékenységével Béccsel is versenyre kívánt kelni. Az összehasonlítások alapját értelemszerűen az a politikai szituáció és történelmi közeg adja, amelyben Bécs és Budapest mint a monarchia két legfontosabb városa fejlődött. Ugyanakkor a két város építészetének alakulása is számos ponton metszi egymást: magyar építészek tanultak német nyelvterületen, osztrák és magyar építőművészek dolgoztak szerte a régióban, illetve a magyar nyelvű szaklapok nagyobb térhódításáig ugyanazt a szaksajtót olvasták. A tudományos kutatás is már több évtizede foglalkozik Bécs és Budapest építészetének párhuzamos vizsgálatával, ennek jelentős részére Tamáska is hivatkozik a kötet bibliográfiájában.12

A 19. század második felének nagyarányú városépítészeti programjai – ld. Budapesten az Andrássy út, a Nagykörút és a Duna parti palotasor kiépítése – egybeestek a fotográfia fejlődésével, amely állandó tárgyává tette a város és az épített környezet változásait. Így Bécset és Budapestet is folyamatosan dokumentálták a korszak építészeti, illetve városfotográfiára szakosodott fényképészei, fényképészeti stúdiói. Ugyan a fotográfusokra külön nem tér ki a szerző, de a képaláírásokban megtalálhatók a korszak nagy nevei, így Budapesthez kapcsolódóan Klösz György, Kozmata Ferenc, Erdélyi Mór és Weinwurm Antal. A Ringturm kiadványa a korszak fotósai által létrehozott óriási képanyagra épít, és vállaltan olyan párhuzamokat állít a fókuszba, amelyeket Bécs–Budapest képpárokon keresztül lehet látványosan demonstrálni. A képpárokat a szerző tíz téma köré csoportosította. A témák a 19. század második fele városfejlődésének olyan jellemzői közé tartoznak, mint amilyen a zegzugos ódon utcahálózatot felváltó körutak, a nagyvárosokat igazán naggyá tevő vasút, a külvárosi gyártelepekért felelős iparosodás, a nagyvárosban pihenni vágyóknak nyugalmat adó parkok vagy a korszakra jellemző lakóháztípusok.

A tíz témát egy-egy rövid szöveges bevezető után csak maguk a fotók, illetve a fotókat kísérő rövid ismeretterjesztő szövegek dolgozzák fel. Bár a formátum és a választott illusztrálási mód ugyan nem tette lehetővé, hogy a szerző tudományos igénnyel és nagyobb terjedelemben mutassa be a két Duna menti metropolisz kapcsolódási pontjait, illetve eltérő sajátosságait, a gazdag illusztrációs anyag azonban így is érdekes párhuzamokra és ellentétekre mutat rá. Az egyes fényképek párba állítását sokrétű szempontrendszer szerint magyarázhatjuk, amely ugyan nem konzisztens, de talán épp emiatt ad lehetőséget a legkülönfélébb asszociációkra. Épülettípusok, stilisztikai elemek, városrendezési elvek, de a fotós választott nézőpontjai és képszerkesztési elvei is alapul szolgáltak a felvételek párosításához. A gazdag képanyag Budapest Főváros Levéltára, a Kiscelli Múzeum és a Wien Museum gyűjteményéből származik; s a levéltári anyag jó részét a Fortepan már az interneten is közzé- és széles körben ismertté tette.

12

Ld. többek között: Csendes, Peter – Sipos András (Hg.): Budapest und Wien. Technischer Fortschritt und urbaner Aufschwung im 19. Jahrhundert. Budapest–Wien: Archiv der Hauptstadt Budapest – Wiener Stadt- und Landesarchiv, 2003. Magyar kiadása: Bécs – Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században. Budapest–Bécs: Budapest Főváros Levéltára – Bécsi Városi és Tartományi Levéltár, 2005

Gádoros Lajos és Németh István (építészek): A Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonja, Brüsszel, 1957–58, Magyar Építészeti Múzeum

Kevésbé ismert képanyagot tár a közönség elé a Ringturm két további magyar vonatkozású tárlata, amelyek szakembergárda, koncepció és gyűjteményi háttér szempontjából a legközelebb állnak egymáshoz. A két kiállítás az Ungarn: Bauten der Aufbruchszeit, 1945–60 / Hungary: Architecture in the Era of Awakening, 1945–6013 és az Ungarn: Architektur der langen 1960er Jahre / Hungary: Architecture of the Long 1960s címet kapta. Mindkét tárlathoz azonos című kiadvány jelent meg két nyelven, németül és angolul.14 Kurátorként és katalógusszerkesztőként mindkét esetben Adolph Stiller szerepelt, de a szakmai hátteret magyar részről a társkurátorként, szerzőként vagy közreműködőként megjelölt szakembergárda, a Magyar Építészeti Múzeum egykori munkatársai, Fehérvári Zoltán, Hadik András és Prakfalvi Endre művészettörténészek nyújtották. Szerzőként az első kötethez hozzájárult még Branczik Márta művészettörténész, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének vezetője, a második kötethez pedig Szegő György építész, a Műcsarnok jelenlegi igazgatója.

A Magyar Építészeti Múzeum alapításától (1968) kezdve gyűjti és feldolgozza a magyar építészetre vonatkozó elérhető forrásokat és hagyatékokat függetlenül esztétikai, politikai vagy ideológiai megfontolásoktól. Ennek köszönhetően a múzeum gyűjteménye az 1945 utáni építészet különböző tendenciáira vonatkozóan is igen gazdag. A múzeum az ún. hosszú hatvanas évekkel kapcsolatos építészeti anyagokat is gyűjtötte, így például Gádoros Lajos, Vedres György, Szrogh György és Pázmándi Margit hagyatékának jelentős része is bekerült a gyűjteménybe. A korszak építészettörténetének kutatásában jelentős szerepet játszik a múzeum egykori munkatársa, Prakfalvi Endre művészettörténész, akinek a szakmai irányításával már 1992-ben létrejöhetett egy kiállítás és kapcsolódó kiadvány a modern és szocreál építészetről Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1956 címmel.15 Majd a múzeum egy bővített katalógust jelentetett meg 1996-ban, amely már a magyar építészet 1945 és 1959 közötti eredményeit tekintette át.16 Ennek folytatásaként született meg 2006-ban a Modern és szocreál: Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1959 című tanulmánykötet, amely az azonos című kiállításnak volt kísérő kiadványa.17

Az Adolph Stiller gondozásában megjelent, 1945–60 közötti magyar építészetet áttekintő kötet tulajdonképpen ez utóbbi, 2006-ban megjelent könyv idegen nyelvre fordított, néhány fejezetet elhagyó változata. Hadik András kifejezetten a Ringturm kiadványa elé írott bevezetője után a korszak építészetének periodizációs vázlata és három épület – az Erzsébet téri MÁVAUT buszpályaudvar (1948–49), a Pannónia Filmstúdió Szinkronműterme (1952–54) és a Siófoki Meteorológiai Obszervatórium és Viharjelző Állomás (1954–56) – elemzése következik (szerzők: Branczik Márta, Fehérvári Zoltán és Prakfalvi Endre). A 2006-os kötetből ugyan hiányzik, de a Ringturm kiadványába bekerült Hadik András tanulmánya a nemzeti hagyományok 1940-es és 1950-es évek magyar építészetére gyakorolt hatásáról. A hosszú hatvanas évek építészetéről szóló kötetben a korszakról szóló áttekintés már egy nagyobb terjedelmű, gazdag részletezettségű írás Prakfalvi Endrétől, akinek ez a munkája szintén nem előzmény nélküli, hiszen átdolgozott verziója a szerző egyik 2004-es tanulmányának.18 Az elemzést Szegő György válogatása követi, amelyben – többek között – Zalaváry Lajos, Gulyás Zoltán, Finta József, Szrogh György, Makovecz Imre, Csaba László és Bán Ferenc egyes épületeinek rövid bemutatása szerepel; végül pedig Fehérvári Zoltán összegző írása Károlyi Mihály mauzóleumáról (1963).

13

Ungarn: Bauten der Aufbruchszeit. Ausstellungszentrum der Vienna Insurance Group, Bécs, 2014. március 26 – május 2. http://www.vig.com/de/presse/architektur-im-ringturm/detail/ungarn-bauten-der-aufbruchszeit.html

14

Stiller, Adolph (Hg./Ed.): Ungarn: Bauten der Aufbruchszeit, 1945–60 / Hungary: Architecture in the Era of Awakening, 1945–60. Salzburg–Wien: Müry Salzmann Verlag, 2014; Stiller, Adolph (Hg./Ed.): Ungarn: Architektur der langen 1960er Jahre / Hungary: Architecture of the Long 1960s. Salzburg–Wien: Müry Salzmann Verlag, 2017

15

Prakfalvi Endre (szerk.): Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1956 / Architecture and Planning in Hungary 1945–1956. Budapest: Országos Műemlékvédelmi Hivatal – Magyar Építészeti Múzeum, 1992

16

Prakfalvi Endre – Hajdú Virág (szerk.): Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1959 / Architecture and Planning in Hungary 1945–1959. Budapest: Országos Műemlékvédelmi Hivatal – Magyar Építészeti Múzeum, 1996

17

Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre (szerk.): Modern és szocreál: Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1959. Budapest: Magyar Építészeti Múzeum, 2006

18

Prakfalvi Endre: A hatvanas évek építészetéről. In: Rainer M. János (szerk.): Hatvanas évek Magyarországon. Budapest: 1956-os Intézet, 2004, 474–505.

Pázmándi Margit (építész): Annabella Hotel, Balatonfüred, 1965–68, Magyar Építészeti Múzeum

Mindkét kiállítás és kapcsolódó kötet fő célja az volt, hogy nemzetközi érdeklődést keltsen a korszak magyar építészete iránt. Ugyanakkor rendkívül veszélyeztetett épületállományról van szó, amelyet az utókor nagy általánosságban még mindig nem tart kellően értékesnek, s így ezek az épületek még gyakrabban esnek a bontás áldozatává. Elfogadtatásukban sokat segíthetnek a korabeli állapotokat tükröző építészeti fotográfiák, amelyekből mindkét kiadvány igen gazdag válogatást közöl. A felvételek az épületeknek a maitól némileg eltérő arcát mutatják, amelynek oka egyrészt a profi fotósok képkomponálási képességében rejlik, másrészt felmutatják azt az állapotot, ami még mentes volt az azóta rárakódott toldalékoktól, eltorzításoktól és szakszerűtlen, illetve az esztétikai szempontokat figyelembe nem vevő „javításoktól”. Tehát igaz ugyan, hogy a fényképek a lehető legjobb „fényben” ábrázolják ezeket az épületeket, mégsem rugaszkodnak el a korabeli valóságtól. A gazdag és élvonalbeli fotográfiai anyag külön elemzést érdemelne, amely talán egy másik kötet tárgya lehet a jövőben. Jelen kiadványoknak nem volt célja a fotóanyag tárgyalása, így az mindössze illusztratív, de igen szuggesztív szerepet tölt be. Mindenesetre helyenként hiányolható a fotósok nevének megjelölése, illetve néhány szó erejéig történő említése.

A Ringturm két kiállítása az Építészeti Múzeumban évtizedek alatt felgyülemlett szakmai tudásról és építészeti vonatkozású műtárgy anyagról tesz tanúbizonyságot. A tudományos igényű, de a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó, közérthető nyelven megírt kötetek jelen esetben elsősorban a külföldi közönséget célozták meg. Német és angol nyelvű kiadványként referencia olvasmányként szolgálhatnak a nemzetközi szakmai közeg számára, de magyar nyelvű kiadás hiányában a hazai közönség elérésére nem lehet számítani. Habár az 1945–60 közötti időszak tárgyalását a magyar közönség megtalálhatja a fent említett 2006-os, Modern és szocreál című kiadványban. A Magyar Építőművészek Szövetsége idén júliusban bemutatta a hosszú hatvanas évek építészetéről szóló kiállítás tablóit Ötpacsirta utcai székházában. A szűk három hetes nyitva tartás és a kiállítás teljes anyagának erősen limitált válogatásban történő bemutatása nem tette lehetővé a nagyközönség számottevő mértékben való elérését, holott, látva a korszak épületeinek rohamos mértékű pusztulását, erre igen nagy szükség lenne. Épp ezért volt fontos, hogy a tárlatot idén októberben, még ha csak bő tíz napra is, de bemutatta a FUGA Budapesti Építészeti Központ.19

19

Magyarország – a hosszú 60-as évek építészete. FUGA Budapesti Építészeti Központ, 2017. október 2 – 11. Ld. http://fuga.org.hu/magyarorszag-a-hosszu-60-as-evek-epiteszete/

Ungarn – Architektur der „langen 1960er Jahre“. Ausstellungszentrum der Vienna Insurance Group, Bécs, 2017, kiállítási enteriőr | Fotók: © Richard Tanzer