Mirosław Bałka: Tristes Tropiques*

Irish Museum of Modern Art, Dublin
2007. november 14 – 2008. január 27.

Kedves Mirosław,1

Szomorú ember lehetsz…
Felépítetted a „lelked” ide, a szeles Dublinba, majd kitártad a kapuját, közszemlére tetted, hogy mindenki, bárki, lépésről-lépésre szemügyre vehesse, s ha akarja elemezze, megértse. Itt most tényleg hideg szél fúj, és ez az arcba-csapó tengeri szél megfelel, „magától értetődően” válik hátterévé a műveid által közvetített hangulatnak.

A Holokauszt, még mindig nyomaszt – Christan Boltanski2 sötét árnyai téged sem hagynak nyugodni. A kín, a fájdalom, a hiány, egy szörnyű veszteség súlya még mindig a válladon…, a vállunkon…

A kiállításod egy videóval indul. A címe: B.3 Ezt a nagybetűt látjuk, a háttérben meg kuncogás, néha zsivaj, utcazaj, szóval a mindennapi élet zajai, melyek végigkísérnek a kiállításod alatt: mindenütt, minden sarokban hallani. De csak a „B”-t látjuk.
Te lennél az? Ott a tömegben: egy a sok közül, mégis kívülálló?

*

TÖRÖK ADRIEN művészettörténész, kurátor (1974–2017) írása Mirosław Bałka kiállításáról a Balkon 2008/3 számában jelent meg nyomtatott formában. Az online közléssel búcsuzunk tőle.

1

Mirosław Bałka (1958) a Varsói Akadémián végezte a tanulmányait 1980–1985 között. Az 1990-es évek elején vált nemzetközileg is (el)ismertté, amikor 1993-ban ő képviselte Lengyelországot a 48. Velencei Biennálén. Azóta önálló kiállításokkal szerepelt már – többek között – Londonban (Tate Britaine, 1995–96, White Cube, 2000), Valenciában (IVAM Center Julio González, 1997), Gentben, (S.M.A.K., 2001), Zágrábban (Museum of Contemporary Art, 2002), New Yorkban (Barbara Gladstone Gallery, 2004) vagy a Düsseldorfban (Kunstsammlung Norderhein-Westfalen, 2006)

2

Christian Boltanski: Les Ombres (Shadows), 1986

3

B, 2006, videó, hang

Mirosław Bałka: B, 2006, videó, hang © fotó: Irish Museum of Modern Art, Dublin

A só-objektjeid nem hagynak nyugodni: az első kőedényben só, a másodikban szintén, de a szitáló mozdulatok hatására állandóan átrendeződik, a harmadik kőedény már üres… Hiány…

Máris beindul az agyi gépezet, kezd összeállni az, ami később fog következni. Hisz a sónak kultúrtörténeti hagyománya van, valamikor valuta, fontos tartósítószer, gyógyszer, de akár méreg, és persze élelem-alapanyag is, de itt, neked: IZZADSÁG és KÖNNY…

„Kimondva az általában kimondatlan, rejtett jelentést, az 536 × 434 × 5 (2001) a lengyelországi Majdanek koncentrációs táborában a gázkamrával határos szoba nyersszínű padlójának másolata, a falécek közötti hézagokban felgyülemlett só – az izzadság és könny legelemibb redukciója.” – írja Martin Herbert.4

Mintha egy pengeéles határvonalon haladnál: kezedben sót viszel, az élet és halál lehetőségét egyaránt magában hordozó szubsztanciát.
Azután végigvezetsz bennünket azon a hosszú termen, a négy méter hosszú, emberi hajból font korlát mentén… Át a fapallón, amelynek végére érve, a hatalmas csattanástól mindenki összerezzen és érzi: ez valaminek a vége és valami másnak, újnak(?) a kezdete…

A hatalmas kivetítőn a kamera egy sófalat5 pásztáz: látszik a sókristályok bonyolult szerkezete, gazdag és végtelen formavilága… Nekünk kelet-európaiaknak a fal szinte magától értetődően ugyanazt jelenti: személyes történeteket és történelmet. Valaminek a végét, a kirekesztettséget, elzártságot. Másfelől a kíváncsiságot… de mi lehet a fal túloldalán?

Az asszonyok terme egy újabb kétértelmű felfedezés. Megcsap a szappanszag: a fürdőszobák szaga, az a szinte elfeledett tisztaság illata. A gyöngyfűzér színes szappanokból,6 vagy a spirálban felfűzött szappanformák7 – a tisztálkodás, a nőiesség, ugyanakkor a nőiességtől való megfosztás jelképe is, de így együtt ékszer, kötél és korlát is egyben. És a halott testekből is szappan készül…

4

Frieze Magazine, Issue 71 (november–december) 2002

5

188 × 250 × 40 / The Wal, 2007, DVD, loop, 4,12 min.

6

2 × (177 × 20 × 20), 9 × 9 × 3, 1997, szappan

7

Hanging Soap Women, 2000, szappan, zsinór, 2 × (177 × 20 × 20), 9 × 9 × 3 cm

Mirosław Bałka: Hanging Soap Women, 2000 © fotó: Irish Museum of Modern Art, Dublin

Az elmúlás árnyai tovább kísértenek: a terem egyik sarkában egy gyilkosság helyszíne, a falra vetítve.8 A halottkém hangosan magyaráz, miközben a legyek meg csak rajzanak azon a fülledt, halált sejtető falon, és ellepik a bomlásnak indult testet…

Két gyönyörű, kék gázrózsa-szem9 merev tekintetét állom egy következő teremben, miközben a gáz ijesztő hangja óhatatlanul is az elgázosítás folyamatát juttatja eszembe…

A kiállításon elszórt „kisebb” tárgyak, további igazodási pontokat, asszociációs utakat jelölnek ki a személyes és kollektív memória általad „bejárt” vidékein: egy kosárlabda almához hasonlóan, spirálszerűen meghámozva, majd megsózva (kínzások, fájdalom, a test meggyötrése: az eleven sebbe sót szórni), a pingvin lámpa,10 Claude Lévi-Strauss antropológiai filmje és könyvei (köztük az először 1955-ben megjelent, a kiállítás címét is „kölcsönző” munka) inkább érzeteket keltenek, mintsem magyarázatokat adnak.

8

140 × 100 × 122 (Wydawaloby Sie / It would be seem), DVD, loop

9

Blue Gas Eye, 2004, acél, só, DVD kivetítő, loop, 27 min. változó méretek, (Courtesy the artist and Gladstone Gallery, New York)

10

Penguin Lamp, 1990, acél, lámpakörte, 107 × 50 × 26 cm (Courtesy Moderna Museet, Stockholm)

Mirosław Bałka: Blue Gas Eye, 2004

És mindezek után a kiállításod fő installációja: a kamaszkori szobád szülővárosodból, Otwockból,11 melyet eredeti állapotában hozattál el és állítottál ki.

A tölgyfaágy és a feszület alakú szekrény között egy kis négyzetbe formálódó patakocska és egy térdeplő. A bútorokon fekete körömnyomok, az ifjúkori kínok és kételyek nyomai. Elfojtott vágyak, zsenge, ifjúkori bűnös álmok, kétkedések, bizonytalanság és szégyen, a test felfedezésének titkos, örömteli és tiltott helyszíne.

11

When you wet the bed, 1987, fa, textil, műanyag, alumínium, réz, 173 × 161 × 31 cm; 152 × 80 × 50 cm; 110 × 53 × 40 cm, az installáció méretei: 190 × 400 × 280 cm (Courtesy the National Museum of Contemporary Art, Architecture and Design, Oslo)

Mirosław Bałka: When you wet the bed, 1987 © fotó: Irish Museum of Modern Art, Dublin

Az udvaron pedig egy „helyspecifikus” installáció: a Zoo/T,12 a náci tisztek és gyerekeik szórakoztatására 1943-ban, a treblinkai koncentrációs tábor területén felépített állatkert rekonstrukciója, melyben főleg rókákat tartottak és mutogattak.
A Hiány átjárja a termeket…

12

Zoo/T, 2007, vas, fényforrás, víz, 250 × 700 × 455 cm

Mirosław Bałka: Zoo/T, 2007 © fotó: Irish Museum of Modern Art, Dublin

Olvasom a múzeum igazgatójának előszavát a katalógusban: „…intim, önreflektáló, az egyéni memóriát a közösségivel összevető gondolatok… (Bałka) képes volt olyan munkák sorozatát létrehozni, melyek felülkerekednek a náci Németország okozta hatalmas közösségi traumán, a véres masinérián, mely kivégezte Lengyelország lakosságának egyharmadát.” Alig feldolgozható „téma az elszenvedett, nehezen megérthető horror skáláján (…) a történelem néhány sebhelye csak nehezen gyógyulhat.”

Mirosław, már értem a szomorúságodat, vagy legalábbis azt hiszem, hogy értem. Felejteni és megbocsátani nem akarsz, és így az öngyógyítás(od)nak talán ez az egyik lehetséges formája.

Vigyázz magadra,
a.

Mirosław Bałka: Kategorie, 2005, színes fonal, folyosó műanyag burkolattal © fotó: Irish Museum of Modern Art, Dublin