Képpé vált kísérlet

Kurátor: Pócs Veronika

Vasarely Múzeum, Budapest
2018. június 15 – szeptember 9.

A Vasarely Múzeum szeptemberig megtekinthető Képpé vált kísérlet című kiállítása egy Amerikában élő, magyar kísérleti szilárdtestfizikus kilencvenes évektől szisztematikusan gyarapított, közvetlenül a második világháború után éledő nonfiguratív alkotóktól a kortárs absztraktig, mintegy hetven évet felölelő gyűjteményének gondos válogatása. Grüner György mosonmogyoróvári születésű, jelenleg Los Angelesben élő fizikus a művészet és tudomány határvonalait feszegető, keresgélő alkotásokból álló gyűjteményének válogatásából nyílt kiállítás kurátora Pócs Veronika.

A kiállítás az elmúlt hetven év magyar művészettörténetének három különböző periódusának forma- és színkísérleteibe enged betekintést: a legkorábban készült alkotások az Európai Iskola és Elvont Művészek Magyarországi Csoportja egyes tagjainak 1946 és 1948 között készült művei; a gyűjtemény törzsanyagát képező munkák alkotói zömében a hatvanas évek végén megalakuló, fiatal avantgárdokból álló Iparterv-csoporthoz tartoznak; míg a legutolsó időszak a hetvenes években született alkotók munkáin keresztül elevenedik meg, akik közül többen a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület1 tagjai.

Képpé vált kísérlet (részlet a kiállításból) Birkás Ákos Fej című sorozata | Fotó: Harasztos Áron

A három periódusból származó munkák közös vonása, hogy bár különböző módokon és a tudomány különböző területeiről közelítve, de mindegyik egy-egy, a művészet és tudomány határvonalán létrehozott kísérlet, innováció eredménye. A gyűjtést inspiráló alkotói attitűdökről Grüner így nyilatkozik: „Azon művészek víziója, akik nem csupán esztétikus vásznakat festettek, hanem nyitottak voltak az újdonságok iránt, más szemszöget, újfajta „előállítási technikát” dolgoztak ki, vagy puszta erejükkel törték át a konvenciókat”.2 A Kállai Ernő által életre hívott Európai Iskola és az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja több tagjának alkotásai azok progresszív és korszerű eszmei és esztétikai célkitűzései miatt kaptak helyet a Grüner-gyűjteményben. A jelen válogatásban szereplő Lossonczy Tamás, Lossonczy Ibolya és Gyarmathy Tihamér absztrakt képein keresztül ez a kísérletezés a természettudomány irányából történik, műveiket természeti és élő formák inspirálják. A szürrealista formakeresésre hatással volt Kállai Ernő A természet rejtett arca tézise. A tárlat „Világmagyarázó” absztraktként hivatkozik ezekre az alkotásokra.

2

Emőd Péter: Nem titkos, eddig mégis kevesen láthatták. A Grüner Gyűjteményartportal.hu

Hencze Tamás: Monoton ritmus – Vörös struktúra III., 1975 | Fotó: Szabadvári Attila

A Grüner-gyűjteményben számos művel van jelen a hatvanas években feltűnő, új magyar neovanatgárd képzőművészek fiatal nemzedéke, akiknek műveiben olyan újfajta, a magyar képzőművészeti tendenciáktól eltérő stílusok jelennek meg, mint a hard edge, a gesztusfestészet, a népművészeti formákból inspirálódó újkonstruktivizmus vagy a pop art. Hencze Tamás, az Iparterv-kiállításokon is részt vevő képzőművész itt látható sorozatát, az Európai Iskola organikus stílusához képest egy letisztult, minimalista, monokróm, szigorú, op-artos formakeresés jellemzi. Fajó János sokszorosított grafikái konstruktivista módon kísérleteznek a formákkal és alakzatokkal. A már az 1968-os, első Iparterv kiállításon geometrikus új absztrakciót képviselő Nádler István és Bak Imre, formák és gesztusok egyensúlyával kísérletező, a formák nyíltságának, lehatároltságának jelenségeivel foglalkozó képei átvezetnek a posztmodernbe, ahol későbbi munkáik közül is látható néhány.

Konok Tamás: Milles âmes, 1996 | Fotó: Marten Elder

Konok Tamás a kiállításon szereplő Collage és Tondó című sorozatai egy nagyobb sorozat, a Mikrolodium részei. Konok formai-kompozíciós ötleteit lejegyző, kottaszerű munkáit látva is szembetűnő a keresgélő, kísérletező jelleg, csak úgy, mint Birkás Ákos Fej című sorozata esetén, ahol az alkotó nemcsak egy önfelszabadító, gesztusokból felépített komponálási móddal, hanem magával a felülettel is kísérletezik, kisebb és nagyobb vásznak szimmetriát kizáró, egymást fedő összeillesztésével. Hetey Katalin képei és plasztikái a rész és az egész, a mozgás és az energia jelenségek által megfogalmazott kérdésekre keresik a választ képi és formai kísérletezéseik során.

A kiállítótérben és ezzel együtt az időben is előrehaladva a tudomány – s azon belül is immár a mate­matika, geometria, fizika és kombinato­rika – hatása válik egyre szembetűnőbbé a formák egyszerűsödése és a különböző, rendszerekre, összefüggésekre emlékeztető megjelenítések következtében.

A kiállításon látható alkotások közül talán Keserü Ilona munkáit jellemzi leginkább az anyaggal való kísérletezés. Festményein a két dimenzió adta korlátokat feszegető módon, hullámokkal, ívekkel teszi térbelivé a színekkel és formákkal egyszerre kísérletező munkáit. Az utókép jelenség köré szerveződő műveiben is közös fizikai, érzéki, tapasztalati jelenségre keresi a választ azáltal, hogy megpróbálja megjeleníteni a lehunyt szem mögötti megjelenő látvány mindannyiunk által jól ismert jelen­ségét. Emellett festett objektként és táblakép formájában is megjelenített végtelen Möbius-színszalagjai olyan tematikus műcsoportba sorolhatóak a Grüner-gyűjteményben, amely kapcsolatot mutat a fizika és a matematika területeivel. Haász Katalin szintén konkrét tudományos jelenségeket jár körül: nála is megjelenik a Möbius-alakzattal való kísérletezés, illetve más fizikai folyamatok, mint a Nap és Föld ritmikusan ismétlődő mozgása.

Képpé vált kísérlet (részlet a kiállításból) Keserü Ilona művei | Fotó: Harasztos Áron

Keserü Ilona: Mind X., 1989–90 | Fotó: Marten Elder

Benedek Barna munkái is egy konkrét matematikai formulára, a szinuszgörbére rezonálnak, míg Bolygó Bálint ingát használ művei létrehozásához. De még ennél is jobban igyekszik kivonni magát az alkotói folyamat alól Wolsky András, amikor dobókockák segítségével hozza létre alkotásait. Elmondása szerint azért, hogy ne személyéről szóljon, hanem egy tőle távolabb levő, elméleti síkon létezzen a mű.

Gáyor Tibor a sík és a tér összefüggéseit kutatja kihajtott sík- és térbeli grafikai vászonobjektek létrehozásával. Maurer Dóra szintén a sík és tér dimenziókat kutatja gouche-művein használt görbült térhatások érzetét keltő, egymással átfedéseket, transzparenciát mutató formáival. A formai kísérletezés folyamatának során új színek születnek. Rákóczy Gizella akvarell-képei szintén a színekkel kísérleteznek: lefedések, kombinációk, változatok.

Utóbbi alkotók, a többségében a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesülethez (Open Structure Art Society) tartozó új nemzedék Grüner-gyűjteményben való megjelenése a gyűjtő nyitottságát demonstrálják: „Egy műgyűjtemény nem pusztán a különféle alakú, formájú és színű vásznak, papírok és bronzok kusza halmaza. Amennyire képet nyújt művészekről, annyira sok derül ki belőle magáról a gyűjtőről is, az értékrendjéről, preferenciáiról és tapasztalatairól.”3

A Grüner-gyűjteményből bemutatott válogatást a Vasarely Múzeumban olyan művek alkotják, amelyek nem csupán keletkezésük során kerestek választ valamilyen jelenségre, s nem is csak az alkotó kísérletezése, keresése nyomán létrejött képek, vagy kutatások, próbálkozások lenyomatai, hanem olyan alkotások, amelyekkel a nézőknek is kísérletezniük kell.

3

Határokon átívelő művészet – akadémikus műgyűjteményéből nyílt kiállításhttp://mta.hu

Képpé vált kísérlet (részlet a kiállításból) Haász Katalin (háttérben) és Bolygó Bálint művei | Fotó: Harasztos Áron

Haraszty István: Nép-nemzeti nyalóka, 1994, részlet | Fotó: Harasztos Áron