Terápia

Kurátor: Don Tamás

Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum, Budapest
2018. május 7 – június 10.

Májusban zajlik a Küszöb Fesztivál,1 amelynek keretein belül tizenkét egyéni és egy csoportos kiállítás nyílik meg Budapesten. A bizonyos szempontból különös jelentőséggel bíró tárlat, a Terápia2 az OSA Centrális Galériában valósul meg. A fesztivál és a csoportos kiállítás témája a pályakezdő képzőművészek integrálódási lehetőségei a kortárs intézményrendszerbe.

A Terápián tíz fiatal művész3 mutatkozik be, munkájuk létrejöttét egy féléves önismereti csoportban való részvétel előzte meg. A pályakezdők alkotásai saját élethelyzetükre, a fiatal felnőtt lét nehézségeire reflektálnak. A művek nagy része egy bizonyos küszöb átlépése előtti és utáni kontextust elemzi. Az egészséges identitáskeresés önkritikus, kétségekkel teli: főképpen a munka és az idő optimális összeegyeztetése okozza a krízishelyzeteket. A résztvevők tapasztalatai szerint az intézményrendszeri problémák érzékelése kollektív, a szubjektív kétségek általánosak.

Milyen az a küszöb – mekkora az ingerküszöb – amelyet a pálya elején át kell lépni, a láthatóság vagy siker eléréséhez? Milyen nehézségeket kell kiküszöbölnie egy pályakezdőnek ahhoz, hogy a kánon közelébe kerülhessen? Miért van szüksége (csoport)terápiára ahhoz, hogy integrálódni tudjon a színtér összefüggésrendszerébe?

A koncepció elsősorban ehhez hasonló kérdéseket vet fel, és intézmény szintű problémákat demonstrál, amelyhez kapcsolódóan megoldási javaslatai sem maradnak el. Az önismereti csoport közös tapasztalatait a kiállítás központi – forradalmi színeket alkalmazó – (panasz)falán sorolják fel, amely önkritikát, direkt intézmény- és társadalomkritikát fogalmaz meg, és javaslatokat tesz a rendszerszintű problémák megoldására.

1

https://kuszobfesztival.wordpress.com

2

Pszichológusok: Szabolcsi Dávid, Szekeres-Gaál Bence | Arculat: Bencze Rita, Eged Enikő, Györfi Zsófia

3

Kiállító művészek: Balla Csönge, Balogh Viktória, Demeter Dávid, Dobokay Máté, Kazsik Marcell, Lima Victor, Molnár Judit Lilla, Secco & Fresh.ko (Keresztesi Botond és Szigeti Árpád), Thury Lili, Tóth Balázs Máté

© Fotók: Eln Ferenc

Terápia, kiállítási nézet, Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum

Panaszfal

This content requires HTML5/CSS3, WebGL, or Adobe Flash Player Version 9 or higher.

Tarthatatlan állapotokról beszél Balla Csönge és Thury Lili Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdő című munkáját idéző installációja. A Tarthatatlan transzparensei követeléseket támasztanak az oktatási rendszer – elsősorban a Képzőművészeti Egyetem helyzetének visszásságai – felé. Kapcsolódó kiadványuk alapvető problémákat tematizál és direkt javaslatokat tesz a szakmai intézmény dinamizálására. Például a női oktatók hiánya, a rasszizmus, a szexizmus, a kivételezés és az egyoldalú, hierarchikus viszonyrendszer is problémaként jelenik meg az egyetemen, ahol az egyenrangú szakmai diszkurzus lenne elvárható.

Balla Csönge és Thury Lili: Tarthatatlan

A Képzőművészeti Egyetemen – és a művészeti színtéren is – összegabalyodott viszonyrendszer szubjektív tapasztalatára reflektál Molnár Judit Lilla Függő helyzet című életnagyságú, ugyanakkor funkcióját vesztett hintája. A pályakezdés krízisének metaforája rámutat arra, hogy az összetett függési rendszer nemcsak a művészként való érvényesüléssel, hanem a társadalmi beilleszkedéssel is korrelációba hozható. A kiállításon szereplő pályakezdő művészek közül az intézményrendszer vizsgálata során többeknél is megjelenik a játék, mint szimbólum vagy metafora. A nem hagyományos intézménykritika a szó szoros értelmében egészül ki önreflexióval és önkritikával, amely a játékszabályok egyedi értelmezésében is tetten érhető. A siker vagy pályára lépés feltétele lehet a művészeti mezőben az adott szabályok, a mindenkori status quo megkérdőjelezése, adott esetben felborítása.

Molnár Judit Lilla: Függő helyzet, 2018, vegyes technika: fa, zománcfesték, kötél, fém kampó

A Secco & Fresh.ko (Keresztesi Botond és Szigeti Árpád) művészcsoport a 2015-ös, budapesti OFF-Biennaléra készítette el a Gazdálkodj OFFosan társasjáték-installáció első kiadását. A művészi életpálya első lépéseinek (alkotás, kapcsolatok, munka, múzeum, korai alkotói válság, stb.) mezői az szocialista társasjáték adaptációi, reflektálnak a személyes döntések és a szerencse jelentőségének összefüggéseire. A csalódásokat, a pénzkereseti lehetőségek és az alkotói tevékenység összeegyeztetésének nehézségeit explicit módon, játékosan fogják fel, még ha a kőkemény valóság vaskos köteg játékpénzek és szigorú szabályok formájában meg is jelenik a tábla körül.

Secco & Fresh.ko (Keresztesi Botond és Szigeti Árpád): Gazdálkodj OFFosan, 2015, vegyes technika

Demeter Dávid videóinstallációjának, az artist really uses the white cube-nak a felvétele a Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében zajlott. A fehér térben kialakított focipályára egy művészetelmélet szakos hallgatótársát kérte fel, hogy játsszon vele, ezzel esélyt teremtett magának, hogy gólt rúghasson a játék során. A felsőoktatási intézmény kiállítóterének használatával kapcsolatos kétségek reflexiói a Centrális Galéria terében, és a galéria makettjében is láthatóak. A kiállítótér üressége, és a Barcsay terem kicsinyített, vetített képe kérdéseket vet fel az intézmény kihasználtsága kapcsán. A csapattagok és nézők nélküli kurátor-művész futballmeccs egyfajta öncélú, közönség nélküli, belső vívódást is szimbolizálhat.

Demeter Dávid: artist really uses the white cube, 2018, videóinstalláció

Dobokay Máté a kiszolgáltatottság érzését tematizálja ua című munkájában. Meddig marad ismeretlen a művész az egyetemről kikerülve, ha néhány projekt a megvalósulás előtti pillanatokban hiúsul meg, és nem gazdagítja a curriculumot? Unknown artist névjegykártyájával reflektál azokra a levelezésekre, amelyek a sajnálatos elmaradás tényéről tájékoztatják. Az önéletrajzából hiányzó sorok miatt a végtelenségig ismételhetné ismeretlen művésznevét.

Dobokay Máté: ua, 2018, installáció

Az új és korábban már bemutatott munkákon kívül a tér közepén meghatározó elemek a kör alakban elhelyezett székek, amelyek, a féléves – havi 2×2 órás – önismereti csoportban való részvétel jelentőségét hangsúlyozzák. A csoport tapasztalatait a két – szintén pályakezdő – pszichológus is összefoglalja saját szemszögéből. Megjelenik a személyesség mint deficit is. Szerintük inkább a rendszerszintű problémák tárgyalása volt meghatározó a résztvevők körében. Ennek dokumentumai skiccek, rajzok formájában két vitrinben láthatóak, amelyek kizárólag illusztrációként, egyfajta aláfestésként kapcsolódnak a kiállítás további részeihez.

A terápiás csoport szükségessége és a kiállított anyag a diszkurzus hiányára világít rá, és párbeszédet generál a szcéna további szereplőivel. Nem siettetni próbálja a beilleszkedést, szubjektív és kollektív kérdéseivel dinamizálni, megmozgatni kívánja a művészeti mező rögzült kereteit.

Terápia, kiállítási nézet, Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum

Balogh Viktória: Szerződés, 2018, írásos dokumentumok, 5 Ft-os érme

Tóth Balázs Máté: Csoda I-II., 2018, plexi, tükör, akril

Lima Victor: Egymásodpercesek, 2018, videó

Terápia, kiállítási nézet, Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum

Kazsik Marcell: Supernormal project, 2018, 12 db print